Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-02-14 / 7. szám

fCefgyvenegyedik évfolyam« 7« szám« Szombati 1920« február 14«----------------------- -------- ----—........ ....................................... ..........,1. »ULI......................... , 1 llí........................

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

Előfizetési ár helyben és vidékre:

Égést évre 32 K Félévre 16 K Negyedévre 8 K Egyes szám ára: 40 fillér.

Megjelenik minden sz rdán és szombaíon.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, műi a hirdetések, előfizetési. és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza.

Falu és a város.

Nem tehetek róla, de a szociáldemokrata szakszervezetekkel még a boldog béke világban se tudtam rokonszenvezni. Nem pedig azért, mert ezek a szakszervezetek mindjobban elidegenítették a városi szegényebb sorsú lakosságot a falusiaktól. Hiába is akarják kényszer eszközökkel a munkásbiztosiíó intézménybe a földmiveléssel foglalkozókat beleerőszakomi, sohase lesz ez népszerű intézmény a falusi nép közölt.

Az azonban tagadhatatlan, hogy szellemi kapcsolatot kell létesíteni a városi és falusi nép között, hogy egymást megértsék, hogy tudatára ébredjenek annak, hogy egymás nélkül el nem lehetnek és hogy kölcsöuös boldogulásuk kívánja, hogy közös cél felé közös jóakarattal haladjanak.

Ki merné tagadni, hogy háború előtt a városi lakosság legnagyobb része lenézte a falusi parasztot ? Egész természetes tehát, hogy mikor háború alatt a falusi földmives tudatára ébredt az ő munkája és munkájának gyümölcse nélkillönözhetetlenségének, a városi lakosok fölé kerekedett és fájdalmasan éreztette vele főlényét, hogy ugynrondjc'Ti, boszut állt előbbi lenézett állapotáért.

A jelen sajnálatos gazdasági és megélhetési helyzet bizonyítja, hogy a város és a falvak között ugyanaz a viszony van, ami van a nagy föl jó és a kis folyók, patakok, források között. Annál gazdagabb és teherképesebb egy város, minél több faluval, sőt akár csak pusztával vagy majorral van közvetlen összeköttetésben, kapcsolatban.

Természetellenes kapcsolatokat a közigazgatási hatóságok hiába akarnak létesíteni, mert p. o. amerre a viz folyik, arra felé mindig szívesebben szállítanak mii denféle terményt és szükségleti cikket, mint ellenkező irányba. A városok és falvak szorosabb kötelékének egyik nélkülönözhetetlen feltétele a jó forgalmi ut, hajó és vasut-összeköttetés és ez utóbbiaknak a városi és falusi lakosság legközvetlenebb érdekében megállapított menetrendje.

Komárom városának, de vele együtt a környezetébe tartozó falvaknak nemcsak szerencsétlensége, de azt lehet mondani, büntetése a jelenlegi vasúti menetrend. Komárom váiosa óriási áldozatott hozott a gutái vasút létesítése érdekében. A tervezgetés . idejében vérmes reményekkel biztatták egyesek a lakosságot, hogy ezen vasútvonallal a vágmeiléki kertészeti t> rmények, valamint a baromfi, tej, tojás, stb. élelmi cikkek beszállításával Komárom lakosságának élelmezése biztosítva lesz.

Fájdalom, a következmények nekem adtak igazat, vagyis, hogy egy Gúlánál végződő csonka vasúttal a cél nincs elérve, Komárom városának áldozathozaíala nincs arányban az elért eredménnyel, különösen most a szerencsétlen menetrenddel.

De visszatérek a falvak és városok között létesítendő kapcsolatra. Ami volt a régi zsidóknál Jeiuzsálem, vagy ami a mohamedánoknál Mekka, ugyanolyan szellemi gócpontnak kellene lenni egy egy nagyobb városnak a körülötte levő falvakra nézve. Alkalmat kellene adni arra, hogy a városi lakosok szellemi élvezeteiben a falusiak is részesülhessenek. Nem a színházakra, mozikra, cirkuszokra gondolok, hanem a Jókai Egyesület és ehhez hasonló közművelődé*! intézményekre.

Én nem tartom lehetetlennek, hogy ezen közmivelődési intézmények nemeslelkü és nagy tudásu vagy ügyes szereplői évenként egyszer,

kétszer vagy talán többször is kiszállanának egyik másik faluba és ott épületes és szórakoztató előadásokat tartanának a falusi lakoság szellemi emelkedése, valamint a falusi és városi lakosság bizalomteljesebb érzületének fejlesztése érdekében.

Bizony valljuk meg, hogy háború előtt csak a közigazgatási tisztviselők jöttek a falvakba, no meg követválasztáskor az egymást lehazudtoló kortesek, akiktől a falusiak csak annyit tanultak, hogy az előbbiektől félni kell, az utóbbiaknak meg nem muszáj a beszédjüket elhinni.

Ezúton is kérem a komáromi Jókai Egyesületet, hogy tegye tanácskozása tárgyává felvetett eszmémet a város és a falvak együttérzése érdekében.

Kamocsa, 1920. jan. 27.

Baross Kálmán ref. lelkész.

— Pótuálasztás tatán. A tatai választókerületben vasárnap megtartott pótválasztás nagy izgalmak között folyt le, és ez Henzer István kisgazdapárti jelölt győzelmével végződött, aki Kocsán Károly keresztény nemzetivel szemben többséget nyert.

irármegijei közigazgatás.

A közigazgaiási bizotság ülése.

Kedden, f hó 10-én a közig, bizottság dr. Tafferner Gyula zsupéni tanácsos elnöklete alatt ülést tartott, melyen az előadókon kivül megjelentek dr. Aranyossy László, Fejérváry Géza, Hickisch Károly, Jarosss Vilmos, Kürthy István, Palkovich Viktor és Rédly Gyula bizottsági tagok.

Kürthy István beszéde.

Napirend előtt Kürthy István biz. tag kért szót és mondott nagy figyelemmel hallgatott beszédet, melynek fonalán feltárta mindazokat a sérelmeket és panaszokat, amelyeket közönség érez s amelyek nem orvoslásuk esetére alkalmasak arra, hogy a hatóságok hitelét megingassák, sőt azt teljesen lerontsák.

Beszéde bevezetésében rámutat arra, hogy a vármegye közgyűlésén már felsorolt egyes bajokat, amelyek az általános közigazgatást jellemzik, azóta három hónap múlt el, de semmi javulás sem észlelhető, sőt határozott rosszabbodás és a közigazgatásnak az egész vonalon való lecsúszása és dezoláltsága. Ezt konkrét adatokkal világítja meg.

A vármegye területén a lezajlott januári árviz óriási károkat okozott. Ez elemi csapás és ezért a kormány nem is volna felelőssé tehető, mert ezt elhárítani nem lehetett. A telefon szolgálatot a folyammérnöki hivatal nem tudta beállítani és gyalog küldöncökkel érintkezett.

Az ármentesitő társulatot szén nélkül hagyják az egész télen át, a belvizeket eltávolítani nem lehet, hogyan gondolják a termés biztosítását ezen a területen?

A csendőrség működése ellen is súlyos kifogások merülnek fel. A vagyon és közbiz♦onság elleni bűncselekmények napirenden vannak. A legtöbb ügyben a csendőrség nem is nyomoz és letartóztatásokat nem végez. Egy betöréses lopást, ahol több ezer koronáról volt szó, kiderített egyik községi elöljáróság, a tettest elfogta, az beismerte a bűncselekményt, feljelentik a csendőrségnél, az cseh nyelvű beadványt intéz az államügyészséghez,

melyet az nem ért meg, a betörőt ellenben i nem tartóztatja 1c a csendőrség, az nyugodtan ; átsétál a demarkációs vonalon. Sőt minden nagyobb ünnepen haza is jön megnézni az otthonvalókat és mindez a csendőrség szemeláttára történik.

Ugyanaz a csendőrség, mely a tolvajokat szabadon engedi garázdálkodni, december 1-én néhány községben nagy buzgalommal szedte össze a vadászjegyeket, ezzel a vadászattól elütötték a vadászterületek bérlőit.

Érdekes dolog, hogy ugyanezt több köz, ségben nem hajtották végre. Általában a közigazgatás egyes területeken teljesen eltérő. Például Barsmegyében sok olyan rendeletről, amit I Komárommegyében kiadnak, nem tudnak ; vi■ szont Barsban olyan kormányrendeletek látnak napvilágot, melyekről itt fogalmunk sincs. A közigazgatásnak ez az ingadozása természetesen a közönség érdekeinek súlyos sérelmével jár.

Felhozza a pénz lebélyegzése ügyét, ahol a készpénz 50°/o-át visszatartotta »z állam; utóbb folyamodhattak azok, akik kisebb összegeket veszítettek igy el. A folyamodások folytán visszautalták a pénzt és az adóhivatalhoz fordultak. Kétszer, háromszor is jártak az adóhivatalnál pénzükért, de hasztalan, mindig visszajöttek azzal, az eredménnyel, hogy nincs pénz.

Óhajtaná tudni, mi lesz azzal a sok hamis pénzzel, ami a községi pénztárakban van, sok helyen 20—30000 K. Ez. a községek nem veszíthetik el. Február 1-től az uj 10 és 20 koronások forgalomba hozását jelentették, de azoknak még a szine sem látható, a régieket pedig már nem fogadják el.

Tűrhetetlen a bizonytalanság a hadikölcsönöket illetőleg is. Roppant rok kis egzisztencia pénze és egész vagyona ebben van fektetve. Ezek tö kre mennek vagyonilag, ha ezt a kérdést sürgősen nem rendezik.

De vannak közönséges visszaélések is. Ezekre elmond egy jellemző esetet. Megjelent 3—4 hete két ur egyik községben és ott gazdasági felügyelet címén megtekintenek egyes gazdaságokat, ahol teljesen tájékozatlan és tökéletlen kérdéseket adtak fel, amivel elárulták teljes gazdasági járatlanságukat. Ezután — ami jellemző — a korcsmában gyűlést hívtak össze, ott a nőknek mozit és kaszinót Ígért :k, — valódi női kaszinót, ami a falunak föltétien gazdasági életszükséglete, — a férfiaknak pedig cipőtalpat és petróleumot, ennek elLnében bizonyos nyilatkozatot Írattak alá

Az egyik ur ismét megjelent egy idő múlva és — bár demokratikus államformában élünk — korántsem a népies vendéglőben vesz szállást, hanem kiszemel erre a célra egy jobb külsejű házat, amelynek vendégszeretetet veszi igénybe. Másnap gyűlés, a házigazda is megjelenik azon, de a vendég, a vendégszeretet ellenére is, keményen legorombiija, mert a házigazda más véleményen merészkedett lenni.

i A gazdasági felügyelő helyettese — micsoda jogcímen és minőségben azt nem iudja a szónok — elment az iskolába is. A gyerekekhez kérdést intéz, van-e tót köztük? A gyerekek nem jelentkeznek. Erre egyenkint faggatja őket, vallatóra veszi és 40 fillért nyom egyik gyerek markába, aki bevallja, hogy iud szlovákul is. A negyven fillér és a későbbi korona hatása alatt csakugyan jelentkezik néhány gyerek. A tanitó ellenvetéseire — aki az iskola tekintélyének e csúnya kortézia által való lerontása ellen óvást emelt, — gorombán ráförmedt a gyerekek előtt, hogy hallgasson. Ilyen dolgoknak megtörténni kulturáltamban csakugyan nem volna szabad.

V