Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-05-08 / 31. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 31. szám. Szombati 1920. május 8. KOMÁROMMEGYE! KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre : Egész- évre 40 K Félévre 20 K Negyedévre 10 K Egyes szára ára: 60 fillér. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Megakad a munka gépezete, főleg újabban — és ez esik J minden fogyasztónak fájdalmasan — a mezőgazdasági munka is, amelynek pedig ’ fennakadnia nem volna szabad. A mező- j gazdasági termelés zavartalan menete lé- j tünk alapja, jövő életünk záloga, melyhez : gyermekeink és öreg szüléink sorsa fűző- j dik. Ezt a munkát mindenképpen bizto- < sitani kell. Nem hisszük, hogy a nagytermelők- j ben ne volna érzék a munkás bajai és j szükségletéi iránt. Abban a mértékben, i. amint az állam emeli a gabona és az egyéb termények árát, nekik is hajlaniok j kell a munkások béremeléseire. De óva : kell intenünk azokat, akik ezt a béreme- j lesi mozgalmakat intézik, hogy ne lépje- i nek fel teljesithetlen követelésekkel a föld- j del szemben, amely egy évben csak egy- j szer terem, amelynek terhei, adója egyre nőnek, amelynek miveiési cikkei és anyagai: i gépek, iparicikkek hallatlanul megdrágul- 1 tak. A héremelés addig a határig jogosult, : mig az a termelés érdekeit nem vészé- j iyezfeti. Egy gazdaság se termelhet vesz- j teségre és üzemi kiadásait nem emelheti magasabbra, mint azt a termények hatósági árai megbirják. j A város kéri ezt, melynek lakói a j falutól várják létük fentartását. A város j ipara, kereskedelme, szellemi és testi mun- ! kásái, szóval a fogyasztók lizezrei óhajtják j és követelik, líogy a termelés zavartalan legyen, a munka a földeken, a majorokban, a pusztákon egy percre se álljon meg. A mezőgazdasági munkás számtalanszor jobb helyzelben van az ipari munkásnál, mert munkája ellenértékének egy részét terményekkel fizetik. Hatalmi kérdéseket felvetni és kiélezni sem nem igazságos, sem nem célszerű, sem nem humánus dolog, mert a város sínyli meg, az ezernyi száj és gyomor, mely a betevő falatra vár. A törvényhozásnak módjában áll minden bajon törvényes eszközökkel segíteni. Ezek az eszközök lehelnek kivételesek is, ha lélfentartásunk biztosítására irányulnak. Ezeket kell érvényre juttatni , a mezőgazdasági termelés normális me- | netének biztosítása körül. A lépten nyo- , mon alkalmazott sztrájkok, az utolsó fegyver kijátszása és alkalmazása lejáratja annak hitelét és megingatja annak komolyságába vetett hitünket. A sztrájkhoz mezőgazdasági téren csak akkor szabad nyúlni, ha a munkás létérdeke van veszélyeztetve. És ugyan melyik földmunkás van ma munka nélkül ? Az ipari munkások ezrei nem juthatnak munkához, a mezőgazdasági munkások pedig dolgozhatnak és kereshetnek. A béreket állapítsa meg egy Mi és negyei éiéeki tarcaM lay. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Főst unkatárs: BARAftYAY JÓZSEF dr. vegyes bizottság, melyben a munkaadók és munkásokon kívül a kormány is képviselve van, de ezeket a megállapodásokat meg is tartsák - és ne rúgják fel két hét múlva. A termelési rendet minden körülmények közt biztosítani kell, aki ezt megzavarja, súlyos felelőséget vett magára az ellátatlanok millióival szemben. Nő a háztartásban. A háztartás főszerepvivője a nő. Hatáskörébe tartozik a családtagok gondozása — gyermeknevelés, s egyébb házi teendők, mint varrás stb. Mindezek mellett azonban, legfőbb teendői közé tartozik az élelmezés, mert testünk egészségét, munkaerejét, csakis a rendszeres és helyes táplálkozás tarthatja fenn. Első sorban tehát e téren kell megnyilvánulni a nő 'életrevalóságának. A szükséges élelmezési anyagok 'előállításánál igen sok függ a nők élelmességétől. így p). adott viszonyokhoz mérten: a termelés (baromfi tenyésztés, kertészkedés, méhészet s*b t yagv 3 .rélszeri'í bevásárlás ; előállítás (tejkezelés, befőzés) kellő ügyességgel, jártassággal, bizonyos megtakarításokat jelent. Nem csekély feladat háramlik ily módon a ház asszonyára, s lelkiismeretén alapszik a család egészséges jói te. Épen azért nagyon fontos, hogy minden nő képezze magát már a fiatal korban, hogy kellő gyakorlatra tegyen szert. Idejében készülni kell nemes hivatása minél tökéletesebb betölíhetésére. „Az élet vásárján nincs kelendőbb cikk az egészségnél“ s ennek hűséges őre a háztartásban a nő. Az egészség drága kincs — gazdagság s igy természetes, hogy minden ember az óhajt lenni. Megtartani azonban kevesen tudják, mert az akaratot ezerféle életviszony késlelteti, s hiúsítja meg. Ezen — részben a természet, részben pedig az emberek által teremtett befolyások közül: a jótékonyan ható tényezők megtartása, s a károsak elhárítása a legnehezebb. Erre tanít bennünket először a gondos anya, másodszor az egészségtan; mindazonáltal a jó — fejlesztésére s a rossz — javítására: legtöbbször az élet vezet rá; még pedig a saját kárunkon. S minthogy az egyes ember, leginkább a természet okozta ártalmas befolyásokkal szemben a leggyöngébb: a közegészség ügyében összesnek az egyért — egynek a közjóért kell cselekedni. Erkölcsi, hazafias kötelesség az egészség megbecsülése, mert egyesekben a nemzet összessége virul. Közérdekből kell tehát már az anyáknak gyermekeikbe oltani az egészség szeretetét. E — sorokkal is ily értelemben kívánok szolgálni. Az életműködés első sorban függ az életmódtól. Ezt az étrehd szabályozza, egészségtan és élettani igazságokkal kapcsolatban az élelmezés. Kellő elővigyázattal késleltethetjük a vénülést, s gátat vethetünk a korai munkaképtelenségnek. Tartsuk szem előtt, hogy könnyebb az egészséget megtartani, mint visszaszerezni. Közismert szükségletünknek a táplálkozásnak az egészségre való rendkivüli befolyását minden nőnek tudni kell. Ez nyílt — titok, melyről mindenki azt hiszi, hogy tudja; mert a legtöbb ember megelégszik a puszta tudattal, s mélyebben nem érdeklődik; nem kutatja a Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u, 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. miértjét és mikéntjét. Eszik, mert élni kell, s él, hogy ehessék. E nyílt titok még nyíltabbá tételére irányukon minden müveit nő törekvése, de nem csak a családjára nézve, hanem abban a körben, melyben mozog. Igen, apostolkodnia kell a közjó érdekében, hiszen teheti ezt minden feltűnés nélkül, mert az asszony az asszonyt mindég meghallgatta és megértette. Sulyok Juliánná. i Mezőgazdaság és ipar. ' A fejlődő proletáriátus és ennek szárma, zéká, a szociáldemokrácia törekvései csak úgy I nyerhetnek kielégítést, ha gondos figyelem forditfatik a földnek érdekeire és arra a nagy többségre, amely műveléséből él. Ha nem tisztán a városok szempontjai szerint rendezzük be felfogásunkat és azt a politikát, mely ezekből fakad, hanem gondolunk azokra a milliókra is, melyek távol a nagyvárosok zajától, becsületesen teszik kötelességüket és munkájukkal biztosítják a városi elemek megélését is. A francia fiziokraták voltak azok, kik még a tizennyolcadik század derekán azt hangoztatták, hogy az igazi vagyonosodásnak forrása a föld, annak növelése felemelő foglalkozás, mert a nemzeti lét alapja. Vezetőjük Quesnay rajongóan szerette a földmivelőt és hirdette, hogy ennek a jóléte megteremti a többi osztályok jólétét is. A huszadik században azonban nár az ellenkező felfogás járta és azt hirdették, hogy az ipar az, mely a nemzeti gazdagság legfőbb tényezője. Ennek érdekében óhajtották, hogy a táplálék olcsó legyen és nem vonakodtak odáig menni, hogy lenyomták a föld termékeinek árát annyira, hogy a gazdának tönkre kellett mennie. így akarták biztosítani nemcsak az olcsó ellátást, hanem azt az önző célt is, hogy az elszegényült falvak népe a városokban keres menedéket, lenyomta a munkabéreket s ezzel biztosította nagy vál| lalkozásaik jövedelmezőségét. ___„ Ez az önző és szívtelen szempont, amely j elpusztulni engedte a hajdani viruló angol mezőgazdaságot és átcsapva a szárazföldre, megingatta itt is a. földbirtokos osztályt annyira, hogy^egyik forrása lett viruló nemzetek pusztulásának. Éppen ezért ez az irányt erkölcsileg védeni és politikailag megokolni nem lehet. Nem különösen most, amikor a lezajlott nagy háború összes ki nem mondható, soha el nem képzelt borzalmait el kellett viselnünk és annak következményeit még ma is érzékenyen szenvedjük. Ki merné ma azt fnondani, ami azelőtt széltében-hosszában járta, hogy a győzelem feltétele elsősorban, de másod- és harmadszor is a pénz? Nem éreztük-e és láttuk-e naponta, hogy e mögött erősebb és értékesebb tényezők dolgoztak? Bankóval szántani — mondotta egyszer egy igen tekintélyes államférfiu — bizony nem lehet és mit ér a péiíz, ha nincs mit érte adjanak! Az az idő, mikor vele mindent meg lehetett szerezni, régen elmúlt s az agyonindusztrializáit népek kétségbeesve csengenek még ma is a darab kenyérért, amelynek előállítása az egykor nagyszerűnek hiresztelt közgazdák tanításai szerint barbároknak való foglalkozás. Micsoda belátás, mily korlátolt tudás volt az, melyen ezek a sokáig hirdetett elvek és tanítások alapultak! Pedig sokáig azt kellett hinnünk, hogy ezek az elvek megdönthetetlenek. Lehet, hogy a háború tapasztalatai sokaknak szemét ki fogják nyitni s megváltozik
