Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-05-05 / 30. szám
2. oda!. „Romár.'mi Lapok lb 20 májas 9. azt ismertette másszavakkal, amit a Kér. Szoc, párt intézősége nyilatkozatában előadott. De teljes jóhiszeműséggel járt el a Kér. Szoc. párt vezetősége is, mert hiszen dr. Micsttra zsupán is megerősítette, hogy a jisztának magyar és német nyelven való kinyomtatását is a benyújtáskor nyomban kérte, sőt annuk érdekében később is mindent elkövetett, mely kérelmének teljesítését annál inkább joggal várhatta, mert az sem törvénybe, sem rendeletbe nem ütközött. A baromfi udvarból ostobán előrántott jelképes jelzőt pedig egyszerűen vissza adreszszáljuk a közéleti bajazzóra. Pompásan ráillik, mert józan állapotban senki sem akarhat durván keresztül gázolni, messze fölötte álló tisztességes férfiakon, nem beszélhet össze tücsköt, bogarat, nem tagadhatja le nyíltan, vakmerőén egyik percben, amit a másikban mondott és aki két karó közé szorulva szorultságában azt sem tudja már, hogy fiu-e vagy leány? íme ez a lehető részletességgel és tárgyilagossággal előadott tiszta tényállás. Nincs, hozzátenni valónk semmi. Ez alapon kérjük tehát a közvéleményt, mint a nyilvános élet legfőbb areopágjái, ítélkezésre leghivatottabb esküdtszékét, hogy lelkiismerete és igazság érzete szerint feleljen a következő kérdésekre: 1. Összeegyeztethető-e az irodalmi és közéleti tisztességgel az a durva hang és otromba támadás, melyet a Barázda cikkírója két tekintélyes magyar párt vezetői ellen intézett ? 2. Követett-e el az említett két párt vezetősége vagy soraikból bárki is olyasmit, amiért azoknak „hazug“, „elvetemült“, „hazug rágalmazó, akiket egyetlen tisztességes magyar ember sem követhet“ jelzőkkkel való lehurrogása megengedhető lenne ? 3. Beszámítható állapotban levőnek tekintheíö-e, aki mindezt, sőt azt is elkövette, hogy nyíltan és határozottan tett kijelentéseit a másik pillanatbán egyszerűen letagadja ? 4. Vehelö-e komolyan és sérthet-e bármily durvasággal tisztességes embert az ilyen ember ? Nyugodtan nézünk etébe a „Verdikt“-nek, mely csakis egyhangúlag marasztaló lehet. Ebben a tudatban, több szavunk nincs ez ügyben, legalább itt a nyilvánosság előtt nincsen, még ha ezüst korái lopásának vádját zúdítják is felénk. A komikum számba menő üres fenyegetésre pedig — fütyülünk. Május elseje. — A munkásság ünnepe. — Május elseje, a munkásság ünnepnapja» külsőleg is ünnepi módon múlt el. A város arculata megváltozott, az utcák forgalmasak és ünnepi mezben sétál a közönség. Az összes üzletek lezárva (vendéglők és korcsma« is), az iskolák is szünetelnek. A munkásság május elsei ünneplése példás rendben, minden zavaró -incidens nélkül folyt le. A programból egyedül a temetői beszédek maradtak el, melyek a múlt évi harcok áldozatai sírjánál lettek volna efmondandók. A munkásság 9 órakor kezdett a dunasori Munkásotthon előtt gyülekezni, a szakszervezetek feliratos táblák alatt és 10 órakor vonultak fel impozáns zárt sorokban a Kossuthtérre. A tömegben több vörös zászlót vittek és élén a munkások alkalmi fúvós zenekara a Marseillaise-1 játszotta. A tömeg énekszóval vonult fel a népgyülés színhelyére. A népgyülésen. melyen mintegy 2000 ember vett reszt, az első szónok dr. Földessy József képviselő volt, akinek beszéde méltatva a nap jelentőségét hangsúlyozta, hogy az itteni munkások a magyar nyelv és kultúra jogaiért küzdenek. Beszédének több érdekes részlete volt és többek közt követelte az innét elbocsájtott magyar tisztviselők és munkások visszafogadását. Óva inti a népet a túlzó követelésektől és a lehetetlen és teljesíthetetlen kívánságoktól, utal arra is, hogy mig odaát a munkástestvérek nélkülöznek, mi itt tűrhetően el vagyunk látva. A beszéd nagy hatást tett a jelenvoltakra. A második szónok Winkler János volt, akit gyenge orgánuma miatt kevesen hallottak. Beszéde erősen radikális színezetű volt A munkásság épp oly példás rendben és fegyelmezetten vonult vissza a Jókai, Városház, Nádor és Baross utcákon át a Munkásotthonhoz A helyi szociáldemokrata katonák is felvonulást rendeztek a délelőtt folyamán, de a népgyülésen uem vettek részt. Délután a park gesztenyésében népünnep volt, mely az esti óráig tartott és sok látogatója volt. II Mroaii reí. egyház limit Amint lapunk legutóbbi számában j leztük. a komáromi ref. egyház vasá:nap délelőtt 10 órakor tartotta a Kollégium kistermében szokásos évi közgyűlését. A gyűlésen a gyülekezet tagjai elég szép számmal jelentek meg. Az elnöki tisztséget Vargha Sándor lelkész és Gaál Gyula dr., egyházi főgondnok, lapunk főszerkesztője töltötték be. A lelkész e nők megnyitó szavai és a formaságok elintézése után Gaál Gyula dr., főgondnok vette át a szót és megemlékezett a gyülekezet életében a legutóbbi közgyűlés óla történt nevezetesebb eseményekről. Először a hirtelen örök álomra szenderült Kecskés Jánosról emlékezett meg, akinek élettevékenysége maradandó nyomokat hagyott maga után s emlékét őrzi egyik alkotása: a ref. gazdák énekkara. Majd felemlítette, hogy „Az elátkozott család“ c színmű tiszta jövedelme és a szerzőt megillető tiszteletdij fele összesen 7012 kor. adományképen az orgoiiaaiap javára befolyt az egyház pénztárába. — Íme úgymond — örvendezzünk, hit testvéreink : egyesek lelkesedésének és fellángolásának ily szép — minden hitfelünk buzgóságából ezután még bizonyára gyarapitandó — gyümölcse, Isten dicsőségére felajánlva és a megjelölt egyházi cél oltárára helyezve! De nemcsak ez eredménynek anyagi oldala fakaszt örvendetes érzelmeket bennünk, én az erkölcsi siker felemelő hatását és jelentőségét is átérezve óhajtok e siker osztályos tényezői iránt tartozó kötelességnek kifejezést adni. Abban a felfogásban vagyok, hogy a színmű sziurchozásában az ősök lelke beszélt hozzánk, tanitólag, j oktatólag: apáink szelleme járt közöltünk láto; másokba ringatva, hogy a békét és egymás ' megértését erősítse bennünk, hogy példát mu! tassauak, mint kell egy szilárd hit sziklája j mellett rendületlen bizalommal, tántorithatlan I hűséggel és a lelkünket csordulásig eltöltött j ádozatkészséggel, meg nem inogva, megállni! — Hála, köszönet és elisme és a lelkűnkből ktkedzett első polgárnak, aki nagy Jókaink világitó szövétneke me:lett ezt a világot előttünk megszólallatt.i, aki világosságot gyújtott az időtávolság sötétségében, követendő példáját állítva elénk a nagy jellemeknek, kik egy hit szentségéért élni, szenvedni és áldozni tudnak! Hála, köszönet és elismerés az egyházi életünk fájából kihajtott nemes ágnak, a ref. ifjúsági egyesület lelkes csapatának, amelynek ajkán a rég elhalt szavak megjelenítés, a jelenvalóságnak erejével akkép csendüllek leikeinkben, mintha nem is pusztán a káprázat csalóka játéka volna a látomány, mely képzeletem előtt a múlt és a jelen összefolyását és egymásba kapcsolódását tükrözted. Hála, köszönet és elismerés Isten szolgájának, akinek teremtő agyában a gondolat megfogant, aki a szervezés és lelkesítés adományával, intéző és vezető kezével annyi nemes szívnek és forró léleknek felbuzdulását e cél szolgálatába beállította. Aki aztán maga is tollat ragadva egy másik szines, gyönyörködtető magyar világgal népesítette be Kollégiumi épületünk nagy termének színpadját. — íme mily megkapó és magyarnak nevezett vallásunk tradícióihoz és történeti hivatásához hozzáilleszkedő kép:... egy kálvinista pap egyházunk és magyarságunk szolgálatában a kezében percegő tollal végig szántott papíron egy darab eleven, pezsgő magyar életet varázsol elő: tanítványai, hívei pedig, az ifjúsági egylet fáradhatatlan, gárdája kilépnek a tisztes múzsa-hajlék nagy termének dobogójára, melynek ódon falai közt komor zöld asztalok mellől hajdan . . . nem is olyan régen . . . egyházkormányzó bölcs atyák hallatták messze a Dráván túl is elhallatszott szavaikat, s életre hiva Jókai szellemét a városunkon másfél század előtt végiggázolt földrengést követő napok példázatával hirdetik a hitünkben, vallásunkban s magyarságunkban összeforraszló testvériségnek megújhodást hozó megváltó hatalmát!“ Mint az ókori monda szerint Atlasz emelte, tartotta fen a vállán a v I igol; úgy emeltek fel e szavak is mindnyájunkat ... De most a tzó ó is, mintha emelkedett volt a, mintha láthatatlan •kéz kálvinista papok tüzes ruháját: a palástot terítette volna vattaira . . . Nem beszélt, tovább imádkozott: — „N'pek Atyji, Hatalmas Istenünk! töltsd be, szivünkéi szent hitünknek erősségével. a eslvéri szeretet és egyetértés felmelegitő érzésévei! Ne engedd, hogy emberi gyarlóságok s földi javak és előnyök liajhászata megingassanak a Te benned helyeze t birodalmunkban és szent hitünk erősségébe i s a Te igazságod, útjáról eltántorítsanak! Fordítsd vágyó tekintetünket a Te országod felé s add meg nekünk a mi életünknek a jók jutalmául sóvárgott koronáját! Ámen!“ Ez imádságosan ihletett szavak után szinte különös volt a számadások ezrekkel dobálódzó s mégis oly semmiségeknek látszó tételeit hallani Mindenki a hallottak hatása alatt állott.. A számadásokat elfogadta a közgyűlés sa lelkészeinek zárószavai után mindenki szivében egy őszbecsavarodó, patriarkális ember képével távozott, ki a goi djaira tizotiaknak nemcsak őrizője, vezetője, de papja is. Miles. Az építőipar válsága. A munkabérek uj emelkedése. — Munkások és munkaadók tárgyalása. — Saját tudósilónktól. — / Az építőipar ismét súlyos válság előtt ált. Tulajdonképpen a válság nem inai kelelíi, ez állandóan tart a hábotu befejezése óla és talán az építőanyag megdrágulásával kezdődik. Az építőipar csak tengődik, a munkanél- - küliek nagy száma ennek az iparnak a körébő! kerül ki. Az építőipari munkások most uj követeléssel léptek fel a munkaadókkal szemben, akiktől Komáromban 7 K 50 f, vidéken 11 K órabéit követelnek, az e’d;gi'3K órabérrel szemben, a béremelkedes tehát több mint 400 százalékos. Ezt a munkások a drágasággal okolják meg. A munkásoknak formailag igazuk van, mert munkaalmuk legfeljebb 8-9 hónapra tehető egy éven át és ebből a kérésé ből kelt családjaikat egész éven at fenittartaniok. Az is tény, hogy a drágaság emelkedett, sőt emelkedni fog az uj fogyasztási adók behozatalával. Viszont a munkaadók egyszerűen utálnak arra, ltogy ezt a többletet már nem lehet a mai anyagárak mellett a közönségre áthárítani: így senki építtetni nem fog, mert ez egyszerűen meg nem fizeihelő. Az építőiparosok mégsem tehetnek egyebet, minthogy a hallatlan feltételeket elfogadják, amely 60 K napi munkabérnek felel meg helyben. Ajánlatot lettek a munkások szervezetének egy munkabér-tervezet kidolgozására, ebben az ügyben a tárgyalások még nem fejeződtek be. Annyi bizonyos, hogy az építőipar válsága súlyosabbra fordult. a i. híí ipa ieiiü. Hat év óta most ült össze. — Saját tudósítónktól. — Most vasárnap, május 2-án délelőtt II órakor tartotta a Kollégium kis termében évi közgyűlését a Ref. Ifjúsági Egyesület Vargha Sándor alelnök vezetése .alatt. Nenj az évi közgyűlésnek megszokott hangulata jellemezle, hanem az elmult.fertegetes időkre való fájó yisszaemlékezés borongÓs levegőjében érezte magát a jelenlevő, amikor a közgyűlést vezető elnök a megnyitás után e szavakkal kezdette jelentését: — Hat esztendő—telve sok-sok fájdalommal, szenvedéssel és veszteséggel. Óriási vihar dúlt az emberiség felett .s nem volt a föld kerekségének olyan zuga, amelybe bejjne hatott volna e vihar mérges szele, nem volt olyan embert alkotás, amelyet meg ne rázkódtatott volttá . /.-■. A világ négy tája. felé szétoszolva
