Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-04-24 / 27. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 27. ssám Szombat} 1920. április 24. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: Egész évre 40 K Félévre 20 K Negyedévre 10 K Egyes szám ára: 60 fillér. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Ilka is gib. , — ápril 23. A társadalmi élet e két tényezője ismét aktuálissá lett a most folyó választási küzdelmek folytán, melyek hullámai magasra csapnak fel közéletünk partjain. E két tényező kapcsolata társadalom bölcseleti elvek szerint a legnehezebb problémák közé tartozik. Az első a termelést, az ennek nyomában járó haladást, fejlődést, jólétet jelenti, a másik hatása ezzel homlokegyenest ellenkező: elvi harcokat, egyenetlenséget, viszályt, társadalmi eltagozódást, s ha a gépezet fékjei felmondják a szolgálatot: a háborút jelenti. A politika tehát-többet rombol, mint alkot, ebből az a következtetés vonható le, hogy ne politizáljunk. Csakhogy ennek ellene mond a társadalmi evolúció elmélete, amely azt hirdeti, hogy az él, ami'mozog és a társadalomnak mozoguia kell, erre való a politika. A népek tuipolitizálására aggasztóan érdekes példát nyújt a Balkán, melynek népeit á politika, oly élesen széttagolta, hogy a testvérnépek úgy gyűlölik egymást, mint az ellenségek. Emlékezzünk a szerbbolgár ellentétekre a macedón kérdés miatt. Valóságos iskolai példája ennek az úgynevezett balkáni állapotnak Albánia, ahol minden tavasszal forradalom volt évek hosszú sora óta s ha máskép nem is, de egyes törzsek között került harcra a sor. Viszont gondoljunk a régi Németországra, a nagyszerű német egységre, melyet a világ nagyhatalmai alig bírtak összeroppantani. Nép, amely nem politizált, csak dolgozott öntudatosan, fegyelmezetten. Vagy az angol népre, melynek világhatalmát a munka alapozta meg. A ma politikai eseményei is ellenállhallan erővel készletnek minden gondolkozó embert, hogy a munka és politika viszonyáról elmélkedjék. Egyszerűnek látszik a kérdés és mégsem az. A választások lezajlása után a kialakult többségi pártok, az adott esetben a szocialista pártok, alakítanak kormányt és ez a kormány munkaprogrammot dolgoz ki. A szociálista pártok alkotó elemei a munkások, a kisemberek, törpebirtokosok soraiból kerülvén ki, mi sem volna természetesebb, mintha ezek a kormányra jutott pártjukat nemcsak politikailag, de munkájukkal is támogatnák. Munka és politika harmonikus összhangja gyanánt üdvözölné e jelenséget mindenki és elégedett lehetne a társadalom minden rétege. Azonban ez csak elmélet és a gyakorlati megvalósulás ettől, ha nem is elérhetetlen távolságra, de igen mesaze van. Minden osztály érdekét ossz-Vili és ipi éíMí Misi lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Főmunkatárs: BARANYAY JÓZSEF dr. hangba semmiféle kormány nem képes hozni, még törvényes utón sem, legkevésbbé hatalmi eszközökkel. Ezekből fejlődnek ki a politikai ellentétek, amelyek tömegizgalmakat termelnek, ezek viszont a munkára hatnak bénitólag. A jöv5 állama kétségtelen a szociális állam, ezt megállapításként elfogadhatjuk. A szociális gondolkozásnak kell megerősödnie és gyökeret vernie az elmékben, amelyek felemelkednek arra a magaslatra, hogy átlássák a munka és politika összefüggését, a politika rombolásait helyreállítsák a munka alkotásaival és a politika mérgét hatálytalanítsák a munka egyedüli biztos és csalhatatlan ellenmérgével. A jövendő szociálista kormánynak is csak ezt az. egyedüli utat kell és lehet követnie, ha reális politikát kíván folytatni. = A szenátor válaazlás. A második kamara tagjainak választása holnap, vasárnap zajlik le, előreláthatóan gyorsabb illemben, mert a vaiasztók száma lényegesen kevesebb, mivel magasabb korhatárhoz van kötve. A következő pártok adtak be jelölő lisztákat: 1. Szlovák Nemzeti és Földmives Párt, 2. Egyesült zsidó pártok. 3. Csehszlovák néppárt. 4. Csehszlovák szociáldem. munkáspárt. 5. Csehszlovák nemzeti szocialista párt. 6. Keresztény szocialista párt. 7. Országos Magyar Kisgazda és Földmives Párt. A magyar-német szociáldemokrata párt ez alkalommal közös jelöltet állított a cseh-szlovák szociáldemokrata párttal és a 4-es sz. lisztával szavaz. = Hány választónk van? A választók statisztikája a következő: Képviselő választó Szenátor választó Csallóközi járás 22012 18301 Udvardi járás 22464 20007 Párkányi járás 22638 17682 Komárom város 12396 9796 összesen 79510 65786 fl katonai beszállásolás nagy és kellemetlen terhe súlyosan nehezedett mindig a lakosságra, különösen Komáromban és a hozzánk hasonló — hogy úgy mondjuk — „katonai útban“ fekvő városokban, hol nemcsak háborús, hanem még rendes, békés időkben is mindig a szokoiínái nagyobb volt a katonai forgalom. A polgári lakosságnak e réven való megterhelése még nyomasztóbbá vált az immár több mint ötnegyed év óta uj érában. Mert mig azelőtt csakis a szó szoros értelmében „átvonuló“ csapatok és azok tisztjeinek ideiglenes és rendszerint egész rövid ideig tartó beszállásolása nehezedett a városra, illetve a lakosságra, addig újabban legalább a lakosság egy része — úgyszólván — állandóan terheltetik kivált a tiszti kényszer-beszállásolásokkal, ami méltán kelti azt a föltevést, hogy nemcsak az „átvonulok“, hanem az itt állandóan állomásozók is részesülnek hasonló kedvezményezett szállásellátásban, holott — törvény szerint — ez utóbSzerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kiildendík. Kéziratokat nem adunk vissza. biaknak az nem járhat, miután szabályszerű lakbérilletményt élveznek. A katonai beszállásolásról szóló és ez idő szerint még a Szlovenszkóban is érvényben levő 1879. évi XXXVI. magyar t.-c 12. és 13. §-ai értelmében a katonaság a szállások átengedése iránt az illetékes közigazgatási hatóság utján intézkedhetik és e követelést saját területén minden község vagy város a törvény értelmében teljesíteni tartozik. Miből világos, hogy az elszállásolás keresztülvitele egyedül és kizárólag a polgári közigazgatási hatóság jog- és hatáskörébe tartozik; annak pedig kötelessége, hogy a beszállásolás terhét — az egyenlő teherviselés elve alapján — rakja a polgárság vállaira. A hivatkozott törvénycikk 16. §-a szerint „az egyénenkinti beszállásolásnál“ (ez az eset forog fenn ma például városunkban és éppen ennek visszás és igazságtalan voltára, valamint annak orvoslási módjára kívánunk ez alkalommal rámutatni) a „szállásadó egy hó letelte után a katonának máshoz átszállásolását követelheti.“ A törvény e határozott rendelkezéseivel szemben pedig azt tapasztaljuk, hogy történnek nálunk katonai beszállások a polgári hatóság közbejötté nélkül is és hogy számos beszállásolás tartama ugyanazon lakásokban messze túlhaladja az egy hónapi időtartamot, és mig egyes lakásbirtokosok — törvény és igazság ellenére — navy mértékben megterheltetnek azzal, addig a szerencsésebbek vagy ügyesebbek éppen nem vagy csak nagyon kicsiny mértékben osztozkodnak e teherben. Ez pedig kétségenkivül beleütközik az osztó igazságba és az egyenlő teherviselés elvébe és méltán vált ki zúgolódást és panaszt a polgárság körében. E tarthatatlan helyzet orvoslásáról tehát okvetlenül kell gondoskodnia a hatóságnak. A korábbi időben tiszti beszállásolásoknál az volt a gyakorlat, hogy a szükség esetén igénybevehető szállások megáilapittatván, a beszállásolás ezekbe a lakásokba sorrendben és felváltva történt, természetesen csakis a törvényben megszabott egy hónapi időtartamra és amennyiben valamelyik lakás bérlője — bármi okból attól szabadulni kívánt, ezt a hatóságnál bejelentvén, terhére és számlájára az illető tisztet vagy szállodába vagy más e célból bérbevett magánlakásba helyezték el, persze ennek tartama sem lehetett több egy hónapnál. Vagy ezt a korábban jól bevált gyakorlatot újítsa fel tehát az elszállásolásra hivatott városi hatóság, vagy ha ez ma célra vezető nem lepne, akkor nyúljon egy még ennél is igazságosabb másik módszerhez, t. i. ahhoz, hogy megállapítván a városban levő összes egy, két, három, mégy, öt vagy hat-hét szobás lakások számát, ami a vizdijak alapjául szolgáló öszszeirás alapján igen könnyen megtörténhetik, vessen ki például az egy, esetleg a két szobás lakások kivételével — a többi lakások után — a szobák számához mérten — olyan progreszszive emelkedő — beszáilásolási illetéket, mely a beszállásolás revén a városra nehezedő terhet előreláthatóan fedezi. Az ekként befolyó illetékből azután gondoskodjék a beszállásolásra törvény szerint igényt formálható katonatiszteknek tisztességes elhelyezéséről akár szállodákban akár e célra bérbeveendő magán lakásokban. így jobban járnak a tisztek is, mert mindig tisztességes lakáshoz jutnak, megszabadulnak igen sokan az igazságtalan megterheléstől, mert az arányosan fog megoszolni a beszállásolásra
