Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-04-24 / 27. szám
2. 0-da.l. 1920. április 24 kötelezettek között, ami ellen senki jogosan nem panaszkodhatik. Egyébként — mint értesülünk — e kérdéssel a legközelebbi városi törvényhatósági közgyűlés is fog foglalkozni. i Kgéim GpiÉpiH Bizottság fiira mint a Bizottság titkárától értesülünk, eddig süket fülekre talált. Múlt számunkban is egy cikk keretében foglalkoztunk a minden támogatást megérdemlő emberbaráti akcióról, tehetősebb polgárainknak ama szokásos mentegetőzéseit tehát, hogy „nem tudtunk róla,“ alig minősíthetjük egyébnek, mint kibúvónak a vagyon parancsolta kötelességek alól. Hol van-, nak a város tehetős kereskedői, iparosai, földbirtokosai, bérlői, gondnélküi élő tőkepénzesei? A gyermekgondozás ügyével a magyar állam annak idején a külföldi u. n. müveit nyugat elismerését kiérdemlőén foglalkozott, s hogy ezt tehette, nem csekély része volt abban a fontos államérdeket megértő tehetősek anyagi és erkölcsi támogatásának. Annál inkább kirívó most az a szükkeblüség, melyről írni kötelességünk. A háború ezer s ezer sebének behegesztéae túlontúl lassan megy, ha a nembánomság, a közöny szekerén halad. Ezt a közönyt — úgy véijük — nem a sajtónak kellene megtörni, hanem spontán kellene azt lerázni magukról azoknkk, akikhez a sors, a háborús is meg a békés sors is kegyelmesebb volt, akiknek nem ártott a háború, akiknek fölösen maradt meg, amiből másnak is, a szfikölködőnek, a nyomorultnak, a háborús szenvedés hajótöröttéinek is jutna. A siralmas élelmezési bajok — lehetetlen — hogy ismeretlenek lennének azok előtt, kik bőven cl vannak látva mindennel. Nem hisszük, hogy a jólét napos világából néha nem ütné meg szemüket a nyomor vigyorgó képe, amint rongyos, einyüit ruhában, aszott arccal apró embereket vezet a kézen, tart a karján és üres emlőin. Komáromban legalább 2000 rosszul, majd sehogysem tápiáit gyermek jár étien gyomorral az iskolába, a napjukat akárhányszor üres gyomorral fejezik be. Nézzék csak meg az iskolába járó gyerekek arcát, hányon látszik a jólét, a szépség, halvány, ványadt arcok mint intő előjelek merednek felénk, s szófián szóval kérnek segítséget. Ha a jószivü társadalom tudott segíteni a háború alatt ezer s ezer emberen, mért vonja vissza segítő kezét ma, mikor arra még nagyobb a szükség. Tudjuk, hogy hála nem jár a jótelt nyomában, sőt az aljas rágalom legtöbbször a legjobb szándék jutalma, de ez nem szabad, hogy visszarettentsen valakit is azok közül, kik az élet náposabb oldalán nyugodtan élhetnek. Az egyesületek kabarékat, szinielőadásokat rendeznek, de egynek sem jut eszébe, hogy valami nemesebb társadalmi akcióba tömörítse tagjait. A gyermekgondozás még nem merüi ki abban, hogy Komáromban pl. a Leányegyesület matinét vagy ozsonnát ad, a jótékony nőegyletek hölgyei megjelennek az üléseken, tessék végignézni a nyomor tanyáit, tessék úgy venni a jótékonysági szolgálatot, amint arra "a külföldi államok társadalma bő példát mutatott s mutat. A jótékonykodás ne leereszkedés legyen a szegényebbek felé, ne kegyelem kenyér az éhezőnek juttatott faiat, s ne várjon a jótékonyságban szeiepiő nyilvános köszönetét azért, amit tenni kötelessége. A tehetősekhez fordulunk tehát, hogy a Gyermekgondozó Bizottság akciója sikere érdekében megindított gyűjtésünkhöz valamint pénz vagy természetbeni adományokkal járuljanak hozzá. Minden legcsekélyebb adományt is szívesen s köszönettel fogad a Bizottság, s tudatában a nemes célnak, melyet programul tűzött ki, el is várja Komárom és a vármegye lakosságától, hogy akcióját támogatja. Ha jutott a szórakozás száz és száz estéire, százsorosan kell, hogy jusson a nyomorgó éhező gyerekeknek is! * A Komáromi Gyermekgondozó Bizottság kéri Komárom város és Komárom vármegye lakosságát, hogy tápszerkiosztó konyhája ré„Koin&romi Lapok * szére úgy természetbeni, valamint pénz adományokat felajánlani szíveskedjenek. Adományokat kéri Ivánfy Géza közéleim. előadónál, (kultúrpalota) bejelenteni. Naponta d. e. 9—2-ig. Komáromi Gyermekgondozó Bizottság. A vár!», alkalmazónak szervezett oaggylse. — Saját tudósítónktól. — —ápr. 22. A városi alkalmazottak után megmozdulnak a vármegyei alkalmazottak is, hogy helyzetüket megtárgyalják. A várincgvei alkalmazottak már hónapokkal ezelőit szervezkedtek és e szervezetbe a központi igazgatás alkalmazottain kívül beléptek az összes járási alkalmazottak, továbbá az államépitészeti hivatal és az útalap műszaki személyzete. Most ez a szervezet megerősödik, mert a községi alkalmazóiakra is kiterjeszteni kívánja működését és azokat is felviszi kebelébe. A községi tisztviselőkkel hatalmas táborrá növekszik ez a szervezet, amellyel számolni kell minden tényezőnek. A községi és körjegyzők eddig egy egyesületben tömörültek, ez azonban a változott /viszonyok folytán szintén kettészakadt és ai itteni jegyzők és községi alkalmazottak érdekképviseletük biztosítását csak a vármegyei alkalmazottakkal egyesülve vívhatják ki. Ide fog előreláthatólag csatlakozni az egészségügyi személyzet is, amely a közigazgatással szoros kapcsolatban áll és annak legfontosabb szervei közé tartozik. A vármegyei alkalmazottak és a községi jegyzők az állam mostoha gyermekei. Helyzetük a legbizonytalanabb mineen alkalmazotté között, holott a legfontosabb állami munkákat végzik. A közigazgatás tartja fénn a rendet, közbiztonságot, intézi a közellátási, az adóügy enmk vállain nyugszik, a katonai ügyek bonyolult gépezete sem mozdulhatna meg a közigazgatás szolgálata nélkül. Csak egy példát hozunk fel: elképzelhető-e egy választás megtartása és szabályszetü lefolytatása a közigazgatás nélkül? A legutóbbi választás sima. akadálytalan gördülése kizárólag a közigazgatási alkalmazottak rátermettségét dicséri. Ezt minden elfogultság nélkül megkell állapítanunk. És mégis a vármegyei alkalmazottak egész 1919. évben azzal a fizetéssel nyomorogtak, amelyet 1918. októberében élveztek. Szomorít élvezet volt ez, nyomorgással, szükséggel, bajjal és bánattal teli esztendő. A községi jegyzők helyzete talán még szomorúbb volt ennél is. 1920. év elején a tűrhetetlen helyzettől indíttatva a vármegyei alkalmazottak szervezkedtek. A szervezet hat megbízottat választott, akik az ügyeket intézik. A szervezet kérelmére a zsupán-kormánybiztos ez év január havában rendkívüli beszerzési előleget utalt ki részükre egyik megyei alapból. Később a közgyűléshez fordult a szervezet tagjai helyzetének j »vitásáért, miután a kormánynál siket fülekre talált és hiába kilincselt. Á közgyűlés feladata magaslatára emelkedve nem hagyta el nyomorgó alkalmazottait, hanem részükre 18°/0 pótadót szavazott meg fizetés javításul, ami körülbelül 200.000 koronának felel meg. Időközben a kormány is — látva, a minden vármegyében forrongó hangulatot — husvét előtt távirati "rendelettel utiit ki a vármegyei alkalmazottaknak és a jegyzőknek havi 200—300 K állami fizetési előleget ez év február 1-től kezdve, amely már folyósítva is van részükre. A bekövetkező államosítás ügye, amely egy év óta húzódik, a közigazgatási alkalmazottak bizonytalan ügyét is megoldaná. Minden állatni igazgatási ágazat: a törvénykezési, pénzügyi, műszaki alkalmazottak fizetését rendezte az állam; rendezte a tanítók fizetését is, egyedül a közigazgatási alkalmazottak sorsát foltozgatja előleg morzsákkal. A városi alkalmazottak is az állami alkalmazottakkal azonos fizetés rendezésben részesülnek. Ezek mögött kullognak a megyei alkalmazottak, akik most jövő sorsukat tárgyal ják és azakkal az átiratokkal foglalkoznak, melyek a többi vármegyéből érkeztek hozzájuk. Tárgyalják az ismeretes kassai rezolűciót is, amely 200% illctményjavitást és a közalkalmazottaknak beszerzési cikkekkel természetben való ellátását sürgeti. A nagygyűlés kedden április 27-éti d. e. II órakor tesz a vármegyeháza nagytermében, mely előreláthatólag igen népesnek Ígérkezik. Móka» Keresztelőiénél. Szegény vicclap cimén báiyegmentes. Kedves főmunkatárs ur, mint komám uram! Mi tűrés-tagadás, kedves komám uram, egy kicsit gyanús és aggasztó, hogy agglegény létére rövid időn beiül immár másodszor hiv meg bennünket — hol mint szerkesztő, hol főmunkatárs — keresztelőre. Mert ha jó! emlékszem, január havában pattant ki jupiteri fejéből pajzsosán, sisakosán, plurális majestaticusban a Vagyunk s alig telí-muit el három hónap azóta, máris megint családi örömöknek néz elébe és nevet keres születendő pajkos és csintalan fia részére! Furcsa, furcsa! De ha már ennyire Vagyunk, isten neki fakereszíeíő! Hogy a dologra térjek, de az igecsaládban maradjak, ajánlom, hogy a Vagyunk szatirikus, humorisztikus, szellemdús öccsét kereszteljük el a Vagytok névre. Ez azért is célszerű tesz, mert hogyha a családi örömök Folyt. köv. és meglesz a hatalmas harmadik és negyedik, akkor a Komáromi Úri Kaszinó alsós komapániája igaz örömmel mondja be majd: Vannak legyen az ő neve. De ha kedves komám uram,, szép szóval ebbe. nem megy bele, akkor bemondja a Kontrát is és a Tromf-ok egész seregével meg az Öreg ágyú val indul majd a Tökfilkö ellen, ha erre a névre hadgatna az újszülött. Akkor aztán lesz majd Hadd-cl-hadd, ezer millióm Szikra, Rakéta. Puskapor, Görögtűz, Kartács, Bomba és Tűzijáték, mint tavai május eisején és megint bombásan fogunk mulatni, csak Pezsgő legyen a pincében. — De milyen bombasztikus az iróniám! Azért komolyan veszem a dolgot s tekintettel arra, hogy az élet nagy Komédia, amely tele van sok bőszszántó visszásággal, mulattató fonáksággal és kacagtató ferdeséggel, amin sok ember röhög, mint egy Fakutya, — ajánlom címül a következőket: Farsang, Álarc, jó blatt, jó maszk, Bukfenc, Cigánykerék, Cirkusz, Kukká, Bohóc, Udvari bolond, Baiack (nem gyümölcs), Pofon, Tótágas, Dinom-Dánom, Dáridó, amihez a Duda és Kintorna szolgáltatná a kíséretet. De már annyi Zöldséget beszélek itt összevissza, hogy kedves komám uram utóbb azt hiszi, hogy Bolondgombút ettem és Deresre huzat és Huszonötöt vágat rám a Pipaszár-rat. Azért kérem, kedves komám uram, hogy a mindig kéznél levő Ollóval vágja el már beszédem fonalát s maradok mély tisztelettel Koma Romi. * A választások szabadabb szellője fujdogál, írja egy filv.déki laptársunk. Enyhébben kezelik a tilalmakat. Már kora hajnalban is szabad az utcán mutatkozni, ha az ember a vám felé igyekszik egy kis tej beszerzése végett. Azt sem bánják már, ha reggel 4 óra előtt egy-egy ház asszonynépe együttesen keresi azt a péket, aki majd hét óra tájban kenyeret oszt A gyülekezést sem gátolják, sőt támogatja a hatóság, mert rendőr sorakoztatja a népet a hentesüzlet előtt is, mikor zsiradékot adnak, kilóját egy-két napi munkabérért. Szállítási nehézséget sem támasztanak. Külön engedély nélkül is ki-be vihet, hozhat mindenki annyi élelmiszert, amennyit be tud kebelezni. A maximálás sem gátolja a forgalmat. Nem kell már félni, hogy az embert megbüntetik, amiért anynyit fizet, például a husért, amennyit — muszáj. Szabad a vásár és bátran, nyíltan adhatunk egy kiló csontért is annyit, amennyiért azelőtt két jó font sonkát mértek le. Az adófizetés szabadsága semmivel sem kisebb, mint a demokrácia őshazájában, az amerikai Unió területén, sőt talán még nagyobb, mert itt nemcsak dollárt fogadnak el, mint túl az Óceánon, hanem cseh, sőt szlovák irásu koronákat is, Legitimacet sem kérnek még attól sem, aki megígéri, hogy soha többé át nem lépi a demokrata köztársaság határát. A sajtó szabadságnak minden korlátját eltüntette a tavasz. Az iró megírhatja, amit hirdetni akar, a szerkesztő törülhet belőle, amit tilosnak tart, a cenzor meg amit ő nem óhajt nyilvánosságra
