Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-04-17 / 25. szám

2. óid*!. „Komáromi Lapok" 1920. április 17. Az uj gyógyszer árszabás. Hallatlan áremelkedés a gyógyszerekben 100—7000°/„ emelkedés. [Hi lesz a szegény betegekkel 7 — Saját tudósítónktól. — Az uj gyógyszer árszabás megérkezett: amitől tartottunk, s amire a gyógyszertárak tu­lajdonosai figyelmeztettek, bekövetkezett. Be­következett olyan termában, amire elkészülve nem lehetett senki. Minden gyógyszer ára felment. A 100% áremelkedés még enyhe dolog, mert van az uj árszabásban olyan cikk is és pedig nem is egy, ami több ezer percenttel ment fel. Olyan gyógyszer, amely azelőtt 2—3 koronába került 45—50 korona lett és igen kevés gyógyszer van ma húsz koronán alul. Kenöcsök és ritkább gyógyszerek, amelyek import utján kerülnek hozzánk, egyszerűen megfizethetlenek. Rettenetes helyzet elé állítja ez a szegény embereket. A munkásokat kevéssé érinti, abe­­tegsegélyző illetve munkásbizlositó pénztár, amely erősen felemelt tarifával dolgozik, vala­hogyan csak megbirja az uj terhet, bár nem hisszük, hogy ez díjemelkedést nem okozna. De mit csináljon az igazán szegény em­ber a hivatalnok, aki nincs biztosítva betegség ellen? Honnan veszi majd a 6—7 gyermekes családapa, aki talán 600—700 koronát keres havonta, a gyermeket, felesége gyógyítására szükséges gyógyszereket. Egy betegség nyo­morba taszíthat egy családot, mert az orvos és főleg a patika költség horribilis terhet ró reá, amelyet csak adósságcsinálásból fedezhet, A gyógyszerészek viszont azt állítják, hogy ők még ezen uj tarifa mellett sem találják meg számításaikat. Mert a gyógyáru kereskedők olyan árakat követelnek ma tőlük, hogy azt meg­fizetni nem lehet. Meg kell jegyeznünk, hogy a gyógyszeré­szek jogosítva vannak az uj gyógyszer ársza­báson felül 20% felárat is felszámítani. Így a legegyszerűbb gyógyszer'is, pl. az aspirin, ami azelőtt fillérekbe került, ma koro­nákért kapható. Hova vezet ez, nem tudjuk. Az állam, úgy látszik, teljes szabadjára engedi a kereskedelem kinövéseit és azok úgy burjánzanak, ahogy csak tudnak. Nem értjük, hogy miért ne lehetne a gyógyárukereskedőket állami ellenőrzés alá helyezni, vagy ezt az üz­letet egészen monopolizálni. Ha a gabona, a burgonya, a szesz, a só, a trafik állami kézben vannak és az állam hozza ezeket forgalomba, ugyanezt megtehetné a gyógycikkekre nézve, amelytől legdrágább kincsünk: egészségünk függ. Mert nem vall szociális felfogásra a leg­kevésbé sem, hogy csak a gazdag ember gyógy­kezeltesse magát. A szegény pedig tönkremenjen. A gyógyszertárak arról is panaszkodnak, hogy a közönség a drága gyógyszereket nem váltja ki: ott hagyja a patikában. Ez mutatja, hogy az uj gyógyszer árszabás az archimedesi csavar egy újabb fajtája, amely kiszorítja zse­beinkből az utolsó garasokat is. És mi lesz tovább ?• fi vísi iaiiuM — Sztrájk fenyeget. — Az alkalmazottak nagygyűlése. — Saját tudósitónktól. — A városi alkalmazottak tarthatatlan anyagi helyzetük megbeszélése végett másodszor gyűl­tek össze csütörtökön délelőtt a városházán. Ezen a napon déli 12 órakor járt le a rendőr­legénység által az illetményrendezésre kitűzött határidő és a városi alkalmazottak egyeteme is ezt az időpontot választotta ki követelései tel­jesítésére. A gyűlésen forró volt a hangulat és attól lehetett tartani, hogy a sztrájk csakugyan kitör. Ezt azonban a gyűlésen elnöklő dr. Szijj Fe­renc polgármester tapintatos eljárásának sike­­rüljf elodáznia. Ugyanis bejelentette, hogy d. u. 4 órakor az alkalmazottak fizetésrendezése ügyében a pénzügyi bizottságot ülésre hivta össze s a zsupán-kormánybiztos értesítése sze­rint 200000 K állami előleg van postán, ez másnapra minden valószínűség szerint meg­érkezik, végül kézölte, hogy a zsupán-kor- Riánybiztossál és a főszámvevővel ez ügyben pénteken Pozsonyba utazik, hogy az ügyet a kormánynál tisztázzák. Az alkalmazottak nevében Höltzl Gyula főszámvevő szólalt fel, ecsetelve a helyzetet. Dr. Alapi Gyula a vármegyei alkalmazottak szervezete rokonérzését tolmácsolta és a moz­galom teljes erkölcsi támogatását jelentette be. Majd dr. Földesy József aljegyző a szo­ciáldemokratapárt elnöke mondott hosszabb beszédet. Ebben azt hangoziatta, hogy a szlrájk csak utolsó fegyver lehet, mig itt kiutal is le­het találni a polgármester nyilatkozatai szerint. A sztrájk ellen foglal állást, de bejelenti a mun­kásság támogatását. Ugyanezt a keresztényszocialista párt nevében Zsidek Béla is bejelenti. Majd a rendőrlegénység nevében Mátyás Ferencz ígéretet tesz, hogy szombaton délig a szolgálatot folytatják, eddig várnak az illet­mény rendezésére. Az egész gyűlés erre az álláspontra helyezkedett. Az elnöklő polgármester reámutatoit az esetleges sztrájk szomorú következményeire, amely a közönséget sújtaná első sorban, holott minden áldozatot meghoz tisztviselőiért és al­kalmazottaiért. Teljesen osztjuk ezt az álláspontot és bár az alkalmazottak mozgalmának teljes jogosult­ságát elismerjük és azt minden rokonérzésünk­kel támogatjuk, egy városi sztrájkot, mely az üzemek révén az egész lakosságot sújtaná, he­lyeselni sem a közönség, sem a tisztviselők jól megfontolt érdekében helyénvalónak nen tartanánk. A kormányt kényszeríteni lehet egyébb eszközökkel is, hogy kötelességének tegyen eleget a közalkalmazottakkal szemben. Lapunk 'zártakor értesülünk, hogy a város pénzügyi bizottsága délutáni ülésében elhatá­rozta, hogy a városi alkalmazottakat az uj áliám fizetésrendezésének megfelelő illetmény rende­zésben részesíti, amely ügyben egy legköze­lebb összehívandó városi közgyűlés lesz hi­vatva határozni. Dalestély, .- ■ — 1920. április 15. — Nagyon, kellemes, vig órákat szerzett a közönségnek Moly Margit, a komáromiak és győriek dédelgetett primadonnája, aki tiz ivi hallgatás után az idén szólalt meg újra. Moly Margit az ő kedves műkedvelő gárdájával csü­törtökön lépett fel újra a Dalegyesület javára a Legényegylet újonnan átalakított színpadán. A műsor változatos, szórakoztató és nivósvolt. Nedeczky Mihály, a kitűnő szavaló betegsége miatt két hatásos számmal kurtult volna a műsor, de a szereplők uj számokkal bőségesen pótolták a hiányt. Így is tizenegy órakor volt vége a nagyszerű előadásnak, amely avval a kellemes meglepetéssel végződött, hogy a kö­zönség általános óhajára levették műsorról az utó só számot, a magyarokat, Becsben gúnyoló, köpködő Gábor Andor egy páros jelenetét. Ez a szám bizonyára csak tévedésből került a műsorra, mert Gábor Andor urat, aki a leg­­egyszérübb verébfióka jóizlését se ismeri a saját fészkének tisztaságára nézve, önérzetes magyar nem hallgatja végig. A konferálás nehéz szerepét a közönség kedves ismerőse, a Tavasz népszínmű Ciliké anyósa, Riszdorfer Maca látta el nagyon ötle­tesen. Ő a legegyszerűbb nő, akit színpadon latiunk, nem akar idegen toliakkal ékeskedni és mást a habáraiktól megfosztani, elárulta, hogy ötletes mókáit Goszt9nyi Nándor, a rni kedves Gin munkatársunk irta számára. Így a sok tapsból neki is jutott. Talán Moly Margiton kellett volna kez­denünk, de róla írni még az öreg színikritiku­soknak is nehéz. Ha elővesszük dicsérő jelző­ink repertoárját, nem találunk újat, amit vele szemben már nem használtunk volna. Kevesen tudják, hogy a II. Varázskeringőbői előadott ének és táncduett azért került a műsorra, mert ebben a darabban mutatkozott be a primadonna ezelőtt 12 éve a komáromi közönségnek, ezzel a két számmal hódította meg egy csapásra a Imi nehezen felmelegedő közönségünket. Akkor is láttuk Moly Margitot, akibe szerelmes volt az egész közönség, s akihez a komáromi és győri poéták szerelmes verseket Írtak és azt hisszük, hogy az az első nagy sikere csak tegnap zajlott le a kedves komátomi arénába» s a 12 év nem is múlt volna el: Moly Margit ma is ugyanaz a bájos primadonna. A most előadott Vilja dal a Vig özvegyből a Cigaretta keringő a Lili bárónőből, a Jobb láb-bal láb amerikai táncduett, a Varázskeringő említett két száma és két bűbá jos müdal (Gyöngy­virág, Ibolya) szűnni nem akaró tapsokat csal­tak ki a tömött széksorokból és mindegyik szá­mát meg kellett ismételnie. Partnerei Joób >Káz­­mér és Boross Géza szintén osztozkodtak a fényes sikerben, Joób kedves, keresetien köz­vetlenséggel előadott beköszöntőjével már az első percekben újra beevezett a közönség ke­gyeibe. Boross Géza, a zsörtölődő Cilikéin .kedves Jeromosa táncával és a Ripacs kacag­tató táncával csak növelte népszerűségét. Búcsú fellépésről is kell Írnunk: Hermann Manci, a mi kedves, bájos hangú csalogányunk itt búcsúzott el a közönségtől, hamarosan férj­hez megy s ezentúl csak egy földi halandó gyönyörködhetik gyönyörű csicsergésében : a férje. Közkedvelt népdal költőnknek Kurucz Jánosnak egyik kedves rnüdalát: Szivemből téptem ezt a dalt és Harsányi: Kis gyöngyvi­rágom c. dalokkal olyan zajo's sikert éit el, hogy a kihívásoknak nem akart vége szakadni, amit ráadásokkal, ismétlésekkel viszonzott. Egy uj.csillag is tűnt fel ez estén, aki mesés szép, bájos, szeretetreméltó volt a színpadon: ,Len­­hardt Linuska, aki már puszta megjelenésével is meghódította a közönséget. A bájos ieányka Farkas Imre két kedves diákszerelemről szóló versét szavalta el zajos, meleg és őszinte si­kert érve el. Kár, hogy nem adott ráadást. No majd máskor. A zongorakiséretet Rauscher László látla el diszkrét finomsággal. Virágbokrétát mindegyik hölgy szereplő kapott, nem is egyet Néhány közbeszóló merészkedett a kon­feransziét zavarni, de hát nem jöit zavarba, pedig a karzatról egy közismert közbeszóló ugyancsak sokszor közbeszólt. A közönség azt hiszi, hogy ő is szerződött tagja volt ez estén a kedves gárdának, amely felejthetetlen órákat szerzett nekünk. Szomorú tavasz. Sok csúf után fakadt most szép tavasz, Lelkemre mégis zordan ráhavaz, Mitől a lelkitet olyan síiket. . . Pedig magamültette szilvafáim ígérgetik bőven termésüket. Zöld szőnyegét, fitogtatón, a rét Ezer virággal himzi szerteszét; Élénkon ugrálják fehér gidák Madárfiittyös pariját a csacska érnek, Csak bánatomra nincsen semmi gát! Fűzfám hegyén fülcmile van itt, Szivembe lágy gyászénekkel hasit, Jaj! kiknek édesanyjók elveszett, Vigasztalanok s csendes éjszakákon Halkan hullainak égő könnyeket. Tóthkárolyi Lajos. — Kamarai kiküldőit. Folyó hó 12-én és 13-án Zuggenberger Sándor pozsonyi kereske­delmi és iparkamarai titkár Komáromban időzött és a kereskedők és az iparosok testületével folytatott tárgyalásokat. — llj Dókai darab Komáromban. Alig csen­desedett el Az elátkozott család sikere okozta tapsvihar, máris uj Jókai színdarab betanulása folyik a Ref. Ifjúsági Egylet derék műkedvelőt gárdájában. Jókainak „A gazdag szegények“ cimfi színdarabja kerül legközelebb és pedig pünkösd vasárnapján színre a Kollégium nagy­termében. A darabot maga a szerző, Jókai Mór irta át a hasonnevű regényéből színpadra» A rendezést most is Vargha Sándor ref. lelkész, végzi, akinek e téren olyan szép sikerei vannak. — Kabaré. A komáromi vas- és fémmun­kások műkedvelő gárdája szombaton este 8 órakor a Munkásotthon (Dunapart 4.) helyisé­gében változatos műsoru kabaréval egybekötött táncestélyt rendez. Á talpalávalót Csicsó Rudi bandája huzza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom