Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-13 / 28. szám
2. oldal Komáromi Lapok 1S18. ju’ius 13. sák s adatokat gyűjtsenek „a szlovák nemzet“ elnyomásáról. Az akció élén Kallal tót agitátor áll, ki a prágai lapokban felszólítja a „bátrakat“ akik nem félnek a börtöntől, hogy vegyenek részt :: az északi magyar vármegyék megtérítésében, j Úgy mondják, hogy a felső megyék nagyobb városait mind meglátogatják a szlovák vezérek, . s hogy az első állomás Ruttka lesz. Kíváncsian várjuk, hogy megvalósul-e a tele szájjal hirdetett téritő ut, s hogy a pánszláv I evangélium misszionárusai bemerészkednek-e csakugyan Magyarország földjére? Kitelik tőlük, ismerve eddigi szemérmet- ; Ienségüket s ha a kormány erélyes kézzel nem vágja útját a vakmerő tervnek, nincs kizárva, j hogy még zavart is okozhatnak a felsőmagyarországi lakosság csekélyebb műveltségű rété- ; geiben. A napokban egy s harctérről hazakerült ! fotográfia került a kezünkbe, mely a cseh-tót brigád elfogott tagjainak felmagasztalását ábrázolta. Az északmagyarországi kirándulás vezetői is méltók lennének ugyan arra, hogy hasonló fotográfiái felvétel tárgyaiul szolgáljanak, de azért megelégszünk azzal is, ha a kormány enyhébb eszközökkel fogja kiábr indítani a hívatlan betolakodókat. Mindenesetre azonban ábrándítsa ki és előzze meg a konkoly elhintését, mert különben igazán csehül leszünk . . . Beteg hadiáruik gyógyítása. Az Országos Hadigondozó Hivatal a Zsófia Országos Gyermekszanatórium Egyesületnek, Siófok szomszédságában Balatonszabadin lévő hadiárva gyermekszanatóriumában 100 helyet kötött le oly célból, hogy e helyeken beteg (vérszegénységben, angolkórban, lokális (zárt) csontmegbetegedésben, tíidőcsucshurutban, szívbajban stb. szenvedő) hadiárvák gyógykezeltessenek. E 100 ingyenes helyre, amelyek 1918. évi julius hó 1-től kezdődőleg fognak betöltetni, magyar állampolgároknak 3—14 életév között levő fiú és leány hadiárvái tarthatnak igényt. Nem nyerhetnek felvételt fertőző betegségben (ideértve a nyílt tuberkulózist is) szenvedők, valamint olyan betegek, akiknek állapota annyira súlyos, hogy javulásuk azon gyógyeszközök igénybevételével, amelyeket a Balatonszabadi Gyermekszanatóniumban alkalmaznak, nem remélhető, nem vehetők fel továbbá a gyógyíthatatlan vagy kórházi ápolásra nem alkalmas betegek. A szanatórium egész éven át nyitva van és a felvétel állandóan eszközöltetik, amint üres hely van. A gyermek és kísérőjük a Zsófia Országos Gyermekszanatórium részéuől ingyenes vasúti jegyekkel ellátatnak. A szanatórium az ott elhelyezett gyermekek gyógykezeléséről és összes rendes szükségleteiről gondoskodik. A gondozás idejét a szanatórium állapítja meg. A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. A hadiárva születési anyakönyvi kivonatát (keresztlevelét), ennek hiányában más olyan okmányt, amelyből a hadiárva születési adatai kitűnnek (pl, iskolai bizonyítvány); 2. A hadiárva atyjának, illetve az eltartásra kötelezett egyénnek halálát igazoló halotti anyakönyvi kivonatot, ennek hiányában a katonai parancsnokság vagy a tábori lelkészi hivatalnak, esetleg a Vörös Kereszt Egylet tudakozódó irodájának a hadbavonult hősi haláláról vagy eltűntéről szóló értesítését; 3. a hadiárva eltartására kötelezett egyénnek (anyjának, vagy anya nemlétében mindkét ágbeli nagyszüleinek) vagyoni állapotát és évi jövedelmét igazoló hatósági bizonyitványt; 4. a hadiárva egészségi állapotáról szóló hatósági orvosi bizonyitványt. Ennek az orvosi bizonyítványnak a tartalma a következő legyen: a) a betegség nemének és az állapotnak pontos körülírása; b) az árva be van-e oltva; c) van-e újra oltva; d) átesett-e már kanyarón, vörhenyen, bárányhimlőn és szamárhuruton ? Ha az 1—3. pontban előirt okmányok valamelyike röviden beszerezhető nem volna, a pályázati kérvények azért beadhatók, a hiányzó okmányok legkésőbb 1918. évi augusztus hó 1-ig pótlólag csatolandók. A 4-ik pontban említett hatósági orvosi bizonyítvány azonban okvetlenül bemutatandó. A pályázati kérvényeket az Országos Hadigondozó Hivatalhoz (Budapest, VI., Vilmos császár-ut 37. szám) lehetőleg mielőbb kell benyújtani. Budapest, 1918. évi julius hó. Gróf Teleki Pál, az Országos Hadigondozó Hivatal elnöke. Jegyzett már liadikölcsönt? A cseh-tót propaganda egyre tovább terjeszti pókhálójának szövevényét s mint a tünetek matatják, kifeszitette azt már egyes felsőmagyarországi vármegyékben is. Erről tesz bizonyságot az a jelenség, hogy egyes ág. ev. egyházmegyék papjai nyíltan űzik a pánszláv agitációt és pedig anélkül, hogy a kormány a körmükre koppantana. A tiszai ág. ev. egyházkerület a napokban tartotta közgyűlését Miskolcon, ahol többek között tárgyalás alá került a liptói és árvái ág. ev. egyházmegyék felebbezése is, mely nyílt negációja a magyar államnyelv jogainak. Ez a két magyar egyházmegye ugyanis a Prónay Dezső báró lemondása folytán megüresedett egyetemes felügyelői állásra — dacára az egyházi törvények határozott rendelkezésének — tót nyelven adta le szavazatát. A szavazatbontó bizottság a tót nyelvű szavazatokat megsemmisítette s illetőleg érvényteleneknek mondotta ki. Mit tesz most ez a két egyházmegye illetőleg azoknak pánszláv eszmékkel szaturált vezetősége ? Felebbezéssel támadja meg a szavazatbontó bizottság eljárását, amiért a tót nyelv jogait nem respektálta, s abban arra kéri a kerületi közgyűlést, hogy fegyelmileg büntesse meg a szerinte törvénytelenül eljárt szavazatbontó bizottság tagjait. Persze a kerületi közgyűlés egészen más véleményben volt, mint a pánszláv felebbezők s helyeslő tudomásul véve a szavazatbontó bizottság eljárását, a felebbezés felett nemcsak napirendre tért, de egyidejűleg elrendelte a fegyelmi eljárást a liptói és árvái egyházmegyéknek a felebbezést benyújtott vezetősége ellen. Ez az eset is szomorú bizonyságot tesz a csehek hosszú kezéről, mely Magyarországra is átnyúlik s még az egyházi békét is megzavarja. A másik hir, mely a csehek fészkelődésére vall, a napokban járta be a fővárosi sajtót s arról szól, hogy egyes cseh agitátorok tüntető kirándulást terveznek az északi vármegyékbe; hogy ott a tótnyelvü magyar polgárokat izgas-Gyakorlatozás a kézigránáttal. Ebben a világháborúban használatból régen kiment támadó és védelmi fegyverek támadtak fel újra, ha mindjárt műszakilag tökéletesebb formában is. Ezek közé tartozik elsősorban a kézigránát, amely az elmúlt századokban egy speciális csapat fegyvere volt, a gránátosoké, akiknek neve a gránát elnevezésétől származik. Az orosz-japán háborúban Port- Arthur ostrománál a japánok használták először újból a kézigránátot, de csak a világháborúnak hosszadalmas állóharcaiban vált a kézigránát a lövészárok fő harci eszközévé. Önként értetődik, hogy a pót legénységet alaposan ki kell képezni a kézigránát használatában, mielőtt a harcvonalra kerül. A kézigránátreferens, a pöttest oktató tisztje, választja ki mindenik századból a megfelelő oktató altiszteket, akik már tökéletesen tudnak bánni a kézigránáttal. Ezeknek az oktatóknak a segítségével avatja be azután a legénységet ennek a kitűnő támadó és védelmi fegyvernek a titkaiba. A katona előbb az úgynevezett gyakorlatozó kézigránátot kap a kezébe a gyakorló téren, tehát egy gránátot robbanótöhés nélkül, hogy annak külsejét megismerje, súlyához hozzászokjék, berendezésével megbarátkozzék. Megjegyzendő, hogy igen számos különböző modell van. Az igazi gyakorlatok e közben buzogányforma fadarabokkal történnek, amelyek külsőre és súlyra csaknem teljesen hasonlóak a valódi kézigránáthoz. A katonát mindenekelőtt a dobásra kell begyakorolni, tehát az illető izmokat kell erősíteni és ügyessé tenni. Főleg a magasba és célba-dobást gyakorolják, mert a feladat rendszerint az, hogy a vetőgránátot magas Ívben repítsék az ellenséges árokba. Az emberek sorra tanulják, hogyan kell dobni álló, térdelő és fekvő helyzetből. Kevéssel a harcvonalba indulás előtt mutatják meg az embereknek a különböző tipusu élesen töltött kézigránátok hatását a faalakokon, az őrök által elzárt téren. Ilyenkor különösen azok, akik még nem voltak a harctéren, gyakran egészen elképedve látják, hogyan lyukasztja szitává vagy tépi ezer szilánkra a kézigránát a faalakokat. Ez után az előiskola után a hadtápterületen folytatják a gyakorlatozást. Itt, ahol az ember az ellenséghez és evvel együtt a háború véres komolyságához sokkal közelebb van, különválogatják az embereket a további iskolázás céljaira. Az ügyetleneket kiteszik és csak az alkalmasokat képezik tovább. Most már túlnyomóig éles gránáttal gyakorlatoznak. A kézigránát precíziós fegyver és pontosan kell érteni a kezeléséhez, mert a tulkorán eldobott gránátot a hidegvérű ellenség ismét visszahajithatja. Hogy a legényekkel ezt megértessék, a következő jelenetet szokták neki megfelelő gyakorlótéren és a szükséges elővigyázat mellett bemutatni: A gyujtózsinór kihúzása után hét másodperccel robban a kézigránát. Ha tehát az ember mindjárt a zsinór kihúzása után vetné Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomor bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza. a magyarra és 57 milliót az osztrákra), az V. hadikölcsönnél 230 77 milliót (ebből 48 85 milliót a magyarra és 181.9 milliót az osztrákra), ! a VI. hadikölcsönnél 443 milliót (ebből 111'78 milliót a magyarra és 331 2 milliót az osztrákra), a VII. hadikölcsönnél, amelynek eredményét még nem állították teljesen össze, 320 milliót (ebből 99 milliót a magyarra és 221 milliót az osztrákra). A hatodik hadikölcsön tehát kimagaslóan szép eredménnyel zárult. Hadikölcsönbiztositás utján a hatodik hadikölcsönnél 124, a hetedik hadikölcsönnél pedig 88'5 millió koronát jegyeztek, ami bele van számítva a fentebbi számokba.
