Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-13 / 28. szám
1918. julius 13. „Komáromi LapoK 8. oldal. fi cipészek a és cipő. (fl kisiparosok panasza. — fl közönség és a cipészek. — Egy panaszos lenéi. — Saját tudósitónktól. — A közelmúltban megírtuk, hogy a cipészek nem igen akarják a maximális árakat betartani s egyik-másik mester annyira megfeledkezik magáról, hogy a közönséggel szemben, a mely a rendelet betartását kívánja, a legélesebb hang használatától sem riad vissza. Az új cipő, valamint a cipőjavitási árak horribilisak lettek s igazán nagy szükség volt a rendeletre, a mely, ha a közönség maga is szigoruan őrködik annak betartásán, éreztetni fogja jótékony hatását. Egy cipésziparos a napokban felkeresett bennünket a múltkori cikkünk hatása alatt és elmondta, "hogy a cipész ipar, ha nem segítenek rajta, teljesen tönkre fog menni. Mert eddig, vagyis a bőr és cipőrendelet megjelenése előtt, a cipész még tudott, ha nagyon drágán is, bőrhöz jutni, most már az teljesen lehetetlen. A Borközpont nem ad bőrt, az Ipartestülettől annyit kap egy-egy iparos, hogy a familijának szükségletére sem sok ez az anyag, kereskedőktől, (ez alatt majd mindig lánckereskedőt kell érteni) sem lehet manapság már bőrt venni. Anyag nélkül állnak tehát a cipész kisiparosok, a kik a javításokból is csak úgy tudnak megélni, ha a kellékeket mérsékelt áron kapják. Informátorunk elmondotta még, hogy a cipészek a javítási árakkal megelégedhetnek. Az tisztességes hasznot biztosit. Vannak azonban esetek, amikre a rendelet készítők nem is gondoltak, a mikor a maximális ár alacsony. Ez ellen zúgolódik a legtöbb cipész, a ki 5—6 órás munkáért természetes, hogy többet kíván, mint egy olyan munkáért, a mit 1—2 óra alatt elvégez. Kölcsönös belátással lehet csak e hibákon segíteni. A közönség, mint halljuk, betartja a rendeletet és ragaszkodik is hozzá. Nagyon helyesen van ez igy. A panaszok — érdekes — rendszerint a módos cipészek ellen jönnek. Szegény sorsban élő cipész ellen még egyetlen panasz sem érkezett hozzánk. A maximális árra é$ a cipő minőségére vonatkozólag az alábbi érdekes tartalmú levelet kaptuk, a melyet — közérdekről lévén szó — ezennel ideiktaíunk: Egy diák leuele. „Egy héttel ezelőtt jó magam, egy diákgyerek, mint az első számú cipőjegy boldog tulajdonosa, beállítok ......................... utcai el, akkor az ellenség számára még mindig vagy hat másodperc marad, vagyis épen elég idő ahhoz, hogy a gránátot visszahajitsa eldobójához. Gyakorlatilag ennek úgy veszik elejét, hogy a dobóval a zsinór kihúzása után huszonegy, huszonkettő, huszonhármat számoltatnak (épen három másodperc) és csak akkor szabad a kézigránátot eldobnia. Ha ehhez tartja magát, akkor „el!enüdvözlet“-től nem kell tartania. Az ad oculos demonstratio is ezen alapszik. Valamelyik katona, aki különösen ügyes, nyomban a gyújtás után elhajítja a gránátot a rettenthetetlen oktató altiszt odaugrik, villámgyorsan felragadja a már-már füstölgő gránátot és mesterien visszadobja. Természetesen ilyenkor mindenki megfelelő védelmi berendezkedések mellett fedezi magát. A buzgalom felkeltésére úgy a póttestnél, mint a hadtápnál, dijdobásokat szoktak rendezni; a dijakat a tisztek tűzik ki. így kioktatva és kiképezve kerül ki a katona a harcvonalra. A legügyesebb és legmegbízhatóbb kézigránátdobókat a különböző rohamosztagokhoz osztják be, mig a többiek az állásban jutnak őrhelyekhez. A rohamcsapatokhoz beosztottak könnyen érthető okokból bizonyos kedvezményeket élveznek az élelmezésnél és dohánykiosztásnál, de ezzel szemben minden pillanatban készen kell lenniök arra, hogy a rohamtámadásoknál gyakorlatilag értékesítsék azt, amit a kézigránát kezeléséről a póttestnél és a hadtápnál tanultak. boltjába. Egy fiatal leány szolgált ki s elém | ad egy pár fekete cipőt, prima, elsőrendű, j A cipő tetszik s éppen nekem való. Kérdezem az árát. A korábbi cipőrendeletek egyikének értelmében a gyári cipőkön az árnak rajta kell lenni, még pedig bevésve, azonkívül ha \ az anyag nem jó, a figyelmeztetésnek is. I Történetesen sem az ár, sem a figyelmez! tetés nem volt a cipőn. Az ára pedig a 1 következő: A leány elővesz egy másik fekete : (mert a fekete hasonló a feketéhez) cipőt s í elolvassa a bevésett árt: 136 korona, a cipőt \ nekem adja s én megveszem. Három nap múlva a talp apró dara j bokra, cafrangokra szakadt! Bemegyek a ; boltba pár nap múlva, hogy cserélje ki a j cipőt vagy feljelentem. Egyúttal kérem a gyár címét, ahol ez a cipő készült. A címet ; nem voltak hajlandók megmondani, nem tudora miért ? De méltányos áron megakarták talpalni a cipőt! Elmentem a rendőrségre, néhány helyiségbe bemenve a járásbírósághoz i utasítanak, mivel csalás esete forog fenn. Elmegyek a járásbírósághoz, hol kioktatnak, ! hogy vizsgáltassam meg a cipőt egy szak-i értővel. Egy itteni cipőüzletben ez is megtörténik. Az eredmény a következő: „A cipő j megérte a 136 koronát, de a talp ragasztott“! j (Megjegyzés : A julius elsejétől érvényes cípő\ rendelet szerint két hét múlva ez csak 68—90 koronát ér meg, mint elsőrendű, erős bőrből | készült gyári cipő ?) Ezek után a járásbiró-i Ságtól a főkapitányságra küldenek, hogy a jelen esetben „kihágás“ forog fenn. Megunva a sok járkálást, abbanhagytam az egész ügyet, mivel vidéki diák létemre haza kellett már mennem. Mindezek után ajánlom mindenkinek, aki cipőt akar venni, hogy figyelmeztetés nélkül is veressen talpvédőt a cipőre, nehogy úgy járjon mint én. Talpvédővel ugyanis tovább tart a cipő, ha száraz idő van, ha esik, a cipőtalp összeomlik. (Jelenleg esik, tehát óvakodjunk a vásárlástól!) Melegen ajánlom továbbá a fenti üzletben alkalmazott nagyhangú fiatalembernek, vagy segéd „úr“-nak (u. i. udvarias vagyok) az „illemszabályok“ cimü kis könyvecskét, szerezze meg minél előbb, ha még nincs meg neki! Kapható a könyvkereskedésekben ára 12 fillér, esetleg most már 20 fillér. Aláírás. A fentiekből pedig az a tanulság, hogy a közönség panaszát valamelyik hivatalos fórum minden szaladgálás nélkül, meghallgassa, mert a nélkül nem lehet rendet teremteni. Ezen fordul meg, hogy a rendelet javulást jelent-e cipőellátásunkra ? Mert a közönség legnagyobb része amúgy is kényelmes s inkább futni hagyja a bűnöst. löbb szem többet lát. — A közönség rovata. — fl szénbizotlság és Komárom. A központok, mint látszik, nagyon haragszanak Komáromra. És iparkodnak is azon, hogy haragjukat minél többször kimutassák. A gőzfürdő hetek óta zárva van, ebben a több, mint húszezer lakosú városban, a hol a polgári lakosságon kívül nagyszámú katonaság is állomásozik. Azt hihetné az ember, hogy a fürdés nem tartozik az egészség fentartásához, erre vall az Országos Szénbizottság véleménye, a mely szerint a komáromi gőzfürdő részére a szén kiutalását teljesíthetőnek ném találta. De mi úgy tudjuk, az orvosok is egyértelműen azt vallják, hogy a fürdő fontos közegészségügyi intézmény. Vagy talán az Országos Szénbizottság nem szokott fürödni? Azt kell hinnünk, hogy nem ; mert máskülönben nem adhatna ily bölcs választ, mint a milyent adott. Szénnek pedig kell lenni! A közérdek parancsolja, hogy Komárom is kapjon szenet és Komárom se legyen kizárva a fürdő örömeiből. Rekuirálja a uáros a faggyút. A zsirközpont tiz hónap óta alig küld szappant Komáromnak. Ha nem volna a zsirközpontnak szappana, fenn sem akadnánk ezen. De a mikor minden város, minden hónapban megkapja a maga kontingensét, csak éppen Komárom nem, hát az ilyen eljárás mellett nem lehet szótlanul elmenni, ez a legélesebb kritikát hívja ki. A kormány a faggyút a zsirközpontnak rendelkezésére bocsájtja, melynélfogva a komáromi közönség még faggyút sem vehet, hogy szappant főzhessen magának. A panaszos levelek egész garmadáját kapja a szappan miatt a Komáromi Lapok a közönségtől, mely a legradikálisabb eljárást követeli. A szappanhiány miatt 24—30 koronáért a leghitványabb szappant vagyunk kénytelenek kg.-ént venni, mondják a levelek. Az iparunk tönkre megy, mondják a tisztítók. Nincs tiszta teríték, mondja a vendéglős. A városi hatóság álljon már egyszer a sarkára és jelentse be a zsirközpontnak, hogy ha nem kap a közönség szappant, úgy felterjesztéssel fordul a kormányhoz, a melytől a Komáromban és a Komárom megyében kitermelt faggyú rekvirálását fogja kérni. Minden türelemnek van határa! A spanyol betegség. Megérkezett Komáromba is. — Enyhe lefolyású. Bebizonyult, hogy Komáromba is megérkezett az a hatalmas, influenzaszerü járvány, amely Spanyolországból kiindulva, már egész Nyugateurópán keresztül haladt. Alig tiz nappal ezelőtt lépte át a központi hatalmak határait Svájcon és Hollandián keresztül ez az ismeretlennek tartott betegség. Spanyolországban a lakosság 80 százaléka kapta meg és olyan vehemenciával tört ki, hogy elakadt a villamosforgalom a nagyobb városokban, Barcelonában a gyárak beszüntették a munkát a rövid lefolyású betegség tartamára. A spanyol király, egész kormánya és a főhivatalok főnökei mind megkapták a betegséget. Az ántánt államokon még nem tudjuk, miképpen haladt át a járvány. Németországban most érte el a tetőfokát. Amerikában is teljes erejében van, — nálunk most terjed rohamos gyorsasággal. Budapest és Szeged után most Komáromban is föllépett e betegség. A komáromiak nem tartják se különösnek, se újnak; itt „spanyolnátha“ néven eddig is ismerték. A betegség erős influenza tünetekkel, főfájással és magasfoku lázzal kezdődik, amihez nagy levertség járul. Főleg a láz és a lelki depresszió az oka annak, hogy a spanyol betegségben szenvedők a munkára képtelenek, sőt legtöbbször még lábon se bírják a járványt. A járvány annyira veszélytelen lefolyású, hogy a 20—30 millióra tehető európai megbetegedésből alig néhány haláleset irható ennek a rovására. Csak ott lehet veszedelem, ahol a járvány magas láza már meglevő súlyos vagy lappangó betegséghez csatlakozik, mert a meglevő bajt rohamosan súlyosbítja. Ezeket az eseteket kivéve, valamennyi beteg pár nap alatt könnyen és gyorsan kigyógyult mindenütt. Az elkíilönözés nagyon nehéz, úgyszólván lehetetlen ilyen roppant tömegben föllépő járvánnyal szemben, de megkisérlik ellene a lehetőt. Különösen nagyobb folyóvizek mellett, vagy egészségtelen vidékeken fekvő helyeken fejlődik ki a járvány, — ezért szenved tőle most legtöbbet Budapest és Szeged. A betegeket nem is kellett különös gyógykezelésben részesíteni, — mindössze elkülönítették őket és a lázas állapotnak megfelelő diétát rendeltek nekik. Egyik ismerős orvos, akit szintén elfogott a spanyol betegség, a következőket mondta a Komáromi Lapok munkatársának az uj betegségről: — Három napig szenvedtem benne, — úgymond. — Először hatalmas hideglelés ütött ki rajtam, majd magas láz fogott el, olyannyira, hogy teljesen legyöngültem. A harmadik napon már enyhült a baj és rövidesén fölkelhettem. Most csak nagy fáradtságot és idegkimerültséget érzek. Körülbelül két heti idő alatt vonul át a betegség egy-egy vidéken, de néhol alig 5—6 nap múlva lehet megállapítani a jelenlétét.
