Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1918-11-09 / 45. szám

1918. »»vewber 9. „Komáromi Lapok“ 3. oldal. István, Grosz József, Szabó Gyula, Kopócs Károly, Szoldits Gyula, Pavlovszky István, Komlósi Zsigmond, Körmendi Zsigmond, Vidd István, Kitinger József, Lischeron István, Mézes Zsigmond, Szájbéli István, Nagy András, Szuh Mátyás, Stumats Mátyás, Vukán István, Goda Zsigmond, Bartanusz Gyula, Molnár János, Dékány János, Nagy Márton, Szladek Pál, Szentendrei Zsigmond, Szappanos Mihály, Horváth Sándor, Németh András, Nagy Antal, Mandelbautn Samu, Garai Gyula, Farkas Sámuel, Tarics Lajos, Ziska Ágoston, ifj. Lakatos István, Gál Zsigmond, Herbst András, Csizmazia György, Asztalos Géza, Holies József, Szórád Gyula, Lengyel János, Reicher János, Mayer Antal, Szekeres János, Szántó Miklós, Rédler Ignác, Németh József, Góczán Kálmán, Nedics Aurél, Schlézinger Ignác, Kuruc István, Kiss József, Bányai Antal, Trunec Ferenc, Papp Sándor, Horváth János, Dávid Sándor, Bányai István, Kovács Flórián, Herbst József, Galgóci József, Galgóci János, Fehér Sándor, Varga János, Novoszád László. Kotton Mihály, Kocsis Antal, Kacbek Kálmán, Kotton Lajos, Kemencki Lajos, Márkus István, Müller Károly, Holies Gábor, Poós Jakab, Tölts Béla, Végh Vilmos, Káldi Péter, Németh Mihály, Basternák Ferenc, Szűcs Kálmán, Anda János, Kiss Béla, Papp Ferenc, Herdics András, Vali Rezső, Cvick József, Pirsl József, Kádi János, Mező István, Kovács Lajos, Mikulás István, Dávid Lajos és a Nemzeti tanács munkástagjai Árvái András, Bossányi József, Mézes József, Bossányi Rezső’ Szeder József és Puzsér János. A pannonhalmi széküresedés. Schermann Egyed dr. lett a rend káptalani vikáriusa. A dr. Hajdú Tibor halálával megüresedett j pannonhalmi főapáti szék méltó helyettesitőket ! kapott azokban a kiváló személyiségekben, i akiket a Szent Benedek-rend bizalma az inter­regnum idejére a kormányzórudhoz szólított. ■ Mint nemrégen megírtuk, a szent Benedek­­rendet a széküresedés alatt a rendkáptalan vi- ' káriusa kormányozza. A rend demokratikus i törvényei alapján a vikáriust a rend összes ; tagjai választják, csak rendkívüli nehézségek idején végzik a választást a kis káptalan tag- j jai. így volt ez a mostani alkalommal. A kis- j káptalan bizalma a nemrég megtartott válasz- ' tásoíi dr. Schermann Egyed pannonhalmi főis- : kólái tanárt emelte a rendkáptalani víkáriusi i székbe. E választással a rend egyik legkhálóbb ; tagja vette át az egyházkormányzást a széküre- i sedés idejére s a rend összes tagjai teljes bi- í zalommal tekintenek helyettes rendfőnöki mü- j ködése elé, aki ismert bölcsességével, tapinta- j tavai és széleskörű tájékozódottságával bizo- j nyára mindenek megelégedésére fogja tisztét a ! súlyos körülmények dacára is betölteni. felelte, hogy hiszen ő nagyon jól érzi magát itt is. Ha csöndes estéken föléje hajolt egy bar­na fürtü halvány arcocska, az ápolónőjének az arca, olyan régismerős, olyan otthoni lett egy­szerre a fehéire meszelt, sivár kórterem. Ilyen­kor valami furcsát érzett, valami fájót és saj­nálta, hogy nem hegedülhet, hogy nem sirhat, zokoghat hegedűjével az éjszakába. Valami régi dallamot sejtett, valami rég elfeledtet. Ezt el is mondta egy ilyen színes estén a kis mandola­­szemü Ágnes nővérnek. Az esték mind hosszabbak, a nappalok mind rövidebbek lettek. Ökörnyál úszott a tar­­kalevelü fák között s a napnyugtát szürkéslila, fátyolos ködök előzték meg. Térey Jancsi első kimenőjét Ágneséknél töltötte. Ágnes ugyan­olyan művészettel kezelte a zongorát, mint ő a hegedűt. És mikor Ágnes kisérte, akkor eltün­­ek szemei elől a jelenlevők, a bájos kis sza­gon s úgy érezte, hogy az egész valóság egy 1 übájos dallamban omlik szét. Megválasztották a rend kormányzótaná­csát is, amelynek elnöke hivatalból a rendi perjel. A tanács elnöke tehát Jándi Bernardin kormányzó perjel lett, tagjai pedig Wéber Já­cint központi főkormányzó és dr. Horváth Ádám ujoncmester. A rend már megtette a szükséges lépé­seket a kormánynál abban az irányban, hogy a főapáti szék mielőbb betöltessék. Az uj fő­apát személyére vonatkozó s a lapokban meg­jelent közlemények azonban teljesen önkénye­sek. Ma még senki sem tudhatja, hogy ki lesz az uj főapát s a kombinációk nemcsak káro­sak, hanem ildomtalanok is. A VÁRMEGYE. Koiüiiovíisie Mi Tara. A vármegye már október hó 31-én tartott rendes közgyűlésében állást foglalt a Nemzeti Tanács mellett és ahhoz csatlakozott, ez elha­tározásával első volt a vármegyei törvényható­ságok között. Csütörtökön rendkívüli közgyűlésre ült össze a törvényhatóság, melyen Bathó Lajos főjegyző ismertette a Nemzeti Tanács megala­kításának előzményeit és célját. A vármegye törvényhatósága is megalakította a Nemzeti Ta­nácsot 48 tagból, a következőkből : Csallóközi járás: dr. Aranyossy László, Brokes Imre, Farkas Péler, Galambos József, Kolozs András, Kürthy Benő, ifj. László János, Molnár Lajos, Pázmány Dezső, Szigethy Zsig­­mond, Varga Dániel, Vörös Zsigmond. Gesztesi járás: Cser Vendel, Horváth Antal, Laníai János, Lózert Kálmán, Mészáros Sándor, Mihályi László, Nagy József, Paksy Pál, Richter Frigyes, id. Szij Bálint, Varga Mihály, Veninger Ernő. Tatai járás: Barcza Géza, Barcza Gyula, dr. Garzuly József, Hasitz Lajos, ifj. Henzer Ferenc, Kisfaludy Mihály, Mihály Béla, Neu­­berger József, Nol! Miklós, Tiles János, Vécsey Ferenc, Csóka Vendel. Udvaidi járás: Balhó Aladár, Benyó Já­nos, Alsóeőri dr. Farkas Ferenc, Isíenes György, ifj. Paul Dénes, Papp István, Puskás Lajos, Seszták Máté, Sümegh Ernő, Szarka György, Tóth János, Vásárhelyi Árpád. A Nemzeti Tanács járásonként is meg­alakul, tagjai a törvényhatóság által a járás részéről megválasztott 12 tag de a járási tanács önmagát a szükséghez képest ki is egészítheti. Simuló csendben telt az idő. Egyszer az­tán egy aranyporos őszi alkonyaton, mikor minden szinte megállni látszott, a szellő mintha engedelmesen hajolt volna a bronzfelhős ég­bolthoz, a késő őszi virágok nagyokat lélek­­zettek és Térey Jancsi ajkon csókolta az ő barnahaju madonnájá*. Tudta jól, hogy ide többé nem jöhet. Tudta, hogy utoljára látja a ragyogó sötét szemeket, az egész drága kis leányt, aki ennek a csodálatos ősznek a dalla­ma volt. Szinte eszelős látással nézte, szívta magába a leány képét, könnyben úszó arcocskáját. Tudták mind a ketten, hogy búcsúznak. Egyedül ment át a kerti utón, ahol min­dig Ágnes kisérte végig. Most egyedül ment és mikor véletlenül egy tar levélre a-kart lépni, ijedten húzta vissza a lábát, nehogy megziz­­zenni hallja a lépése alatt. Mindent és minden­kit szeretett most. A kertajtónál megfordult. Visszanézett a A vármegye közbiztonsága. Polgárőrség minden községben. — Mozgó nemzetőrség. — A rohanó események minden napnak meg­hozzák a külön szenzációját. Az uj átalakulás nagyszerű rendjét igen sok helyen a műveletlen csőcselék rendzavarásokkal szennyezi be, ezért szükséges a magánvagyon, a közbátorság és rend minden eszközzel való biztosításáról gondoskodni. Asztalos Béla alispán a községekhez fel- i hívást intézte, a polgárőrségek sürgős megala­kítása iránt, melynek máris érdemleges ered­ményei vannak. A felhívás a következő: Polgártársak! Magyarország és a magyar nép kivívott függétlenségét és szabadságát csak úgy tudja biztosítani, ha a belső rendet és békét fenntar­tani és megszilárdítani tudja. Ennek biztosítására, ahol még az nem történt meg, haladéktalanul polgárőrségek szer­­vezendők. Minden arravaló polgár tartsa haza­fias kötelességének a polgárőrségbe belépni s azt megszervezésében és működésében támo­gatni. A polgárőrségnek a közrend és közbiz­tonság érdekében tett intézkedéseinek és ren­deletéinek mindenki engedelmeskedni tartozik. Polgártársak! Most dől el a kérdés, hogy Magyarország és annak népe megérett-e a sza­badságra. Szégyent hoz a magyar névre az egész világ előtt, aki most a közrendet meg­zavarja, a személy- és vagyonbiztonság ellen vét. Ä haza, a szabadság és a nép árulója az, aki most bármilyen erőszakos cselekedetre, a törvényes rend felforgatására bujíogat vagy za­vargásokban részt vesz. Mindenki engedelmeskedni tartozik a ha­tóságoknak a közrend és közbiztonság fentar­­tása érdekében tett intézkedéseinek. A főszol­gabíró hivatalok, a községi jegyzők és elöljá­róságok mint a közrend és a közbiztonság őrei a Nemzeti Tanács védelme alatt állanak. A Nemzeli Tanács ellen vét, a Nemzeti Tanács parancsát szegi meg s aki azoknak nem enge­delmeskedik vagy ellenők erőszakoskodik. Polgártársak! Most mindenkinek, aki az ország és a nép szabadságát és függetlenségét akarja, legszentebb kötelessége, hogy megket­tőzött erővel és szorgalommal folytassa mun­káját. Ha a gazdasági munkák fennakadnak, nem lesz élelem és beáll az éhínség. Az ország fővárosának munkássága pél­dát adott arra, hogy a szabadságot csak a rend fentartásával lehet kivívni és csak munká­val lehet fenntartani és biztosítani. Magyaror­szág földművelő népe nem maradhat hátra ebben a szép és dicső munkában. kis nyaralóra, a kertre és a szemében egyet­len egy nehéz könnycsepp ragyogott. Gépiesen ment a keskeny mezei utón, mely a kórházhoz vezetett. Innen messze lehe­tett látni. Az ősz minden sziliében pompázó domboldalon, messze-messze rétek fölött siklott végig a szem egy nagy, sötét erdőig. Térey Jancsi nézte, nézte ezt a mozdulat­lanságot, a kezdő ködfátyolt, a fákat, bokrokat, melyek most mintha hallgatóztak volna és el­fogta a vágy valakit karonfogni, valakit, akinek most könnyes a szép barna szeme és egyetlen egy lépéssel, egy pici kis hídon átlépni vele egy más, egy szabadabb világba. Mikor a kórházba ért, elővette a hegedű­jét és eljátszotta rajta a kedvenc dalát: Elszállsz örökre, utolszor csengsz feléin, Te őszi dal, te őszi költemény. Aztán vigyázva, nehogy megint „csak“ a tüdejébe menjen, a szivébe küldött egy ólom­golyót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom