Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1918-11-02 / 44. szám

6. o da! »Komáromi Lapok 1918. november 2. — Európa népességének csökkenése- AngoJ statisztika szerint a háború alatt tizenharmadfél­­millióval kevesebben születtek, mint a normális időbér. Körülbelül annyian estek el a háborúban; igy a népesség legalább is 25 millióval csökkent. Nem számítva ide a sebesülteket és a rokkantakat. — A harctéri felmentések korlátozása. • A hadihelyzet folytán előállott szükség arra indította a hadseregfőparancsnokságot, hogy a hadrakelt seregnél levő tisztek és legénység fel­mentését egyelőre teljesen megszüntesse. Kivételt csak olyanokkal tesznek, akiknek felmentését az illetékes hadseregparancsDokság már október 14-ike előtt javaslatba hozta. — Megállapítják a tör érát. Az országos központi árvizsgá'ó bizottság értekezletet tartott a sör árának megállapítása dolgában. A sör­gyárosok nem szívesen látják az árvizsgáló bizottság árszabályozását, mert eddig rendkívül kedvező helyzetben voltak ; tetszésük szerint emelhették a sörárakat. Az értekezleten a bi zottság úgy határozott, hogy könnyebb sőrt is kell gyártaniok. A sör ára, amely eddig hektó literenként 200 korona volt, ezentúl 120—130 korona lesz s ez az ár egységes lesz az egótz országban. — fl rokkantak állami házasságközuelilöje. A belügyminiszter megbízásából Németliy ál­lamtitkár rendeletet küldött az alispánoknak és polgármestereknek és ebben támogatásra hívja fel a Hadigondozó Hivatal által felállított állami rokkant-házasságközvetitők érdekében, amelyek minden törvényhatóság székhelyén helyi fiókot állítanak fel. A házasságközvetités úgy történik, hogy az állami anyakönyvvezelők saját terüle­­letükön megfelelő módon közhírré teszik, hogy a féijhez menendő nők, akik rokkant katonát óhajtanak férjül, adataik pontos bemondásával jelentkezzenek. Az anyakönyvvezető a jelentkező nőkről jegyzőkönyvet vesz föl és ezt az illető fényképének és egészségi bizonyítványának csa­tolásával beküldi a Hadigondozó Hivatalnak, amely felhívja a nősülendő rokkantakat, hogy válasszanak az ajánlatok közül. — „Derék, becsületes Újság !“ „Becsü­letes és híven szolgálja a magyar állameszmét!“ „Azért üldözik, mert derék és becsületes!“ „Nem alkuszik velük!“ Ezek a kijelentések a képviselőház október 23-iki ülésén hangzottak el. Nem egy képviselő mondta, többen, sokan és ezek a kijelentések az egész országnak egy­öntetű ítéletét és vélekedését fejezi ki Lázár Miklós napilapjáról, a „Déli Hirlap“-ról. Derék, becsületes, bátor, szókimondó újsága „Déli Hír­lap“, ezért szereti és ezért olvassa mindenki. — Korlátozzák az utazást. Becsből táv­iratozzék : A legközelebbi napokban rendelet fog meg jelenni a vasúti közlekedés nagyarányú korlátozása tárgyában. Ennek terjedelmét azon­ban még nem lehet tudni. — Cukor a betegeknek. Három hónap óta cukor nélkül van a komáromi közönség, mely minden hatósági beavatkozás ellenére nem tud cukorhoz jutni. Nagy nehezen a városi hatóság csekély mennyiségű cukrot kapott, amely azonban oly kevés, hogy azt lehetetlen felosztani. Azon betegek részére, akiknek cukorra van szükségük, a városházánál Szijj Ferenc dr. tanácsnok 60 dkg, cukorra ad ki orvosi bizonyítvány alapján utalványt. — Táviratok posta utján való továbbí­tása. Az utóbbi időben süiün előfordul, hogy a távirdahivatalok a feladásra került táviratokat posta utján továbbítják és a címzetteknek mint leveleket kézbesttik. Ilyen eljárás mellett sür­gönyök természetesen jelentős késéssel jutnak el a rendeltetési helyükre és komoly károsodást okoznak. A kereskedők és iparosok már oiy tömegesen fordultak e kérdésben panasszal a kereskedelmi és iparkamarához, hogy ezek föl­­terjesztés utján fogják kérni a kereskedelmi minisztertől a fenti íendszer megszüntetését. Kereskedői körökben kifogásolják továbbá, hogy a posta jogosulatlanul tartja meg a postával szállított táviratok magas dijait. A fölmerült panaszokkal szemben a posta azzal érvel, hogy a forgalom emelkedése és főleg a személyzet­hiány az oka, hogy posta utján kénytelen táv­iratokat továbbítani, de ezis a közönség érde­kében történik, mert ez eljárást csak olyankor alkalmazzák, amidőn előrelátható, hogy címzett a sürgönyt előbb megkapja postával, mint távi­rati ntoD. — Ti82tvi8elékonyha ülése. A Komáromi Tiszlviselőkonyha Kövesdy József kir. tanácsos pénzügyigazgató helyettes elnöklete alatt hétfőn délután 5 órakor ülést taitott. Kövesdi József visszapillantást vetett a tisztviselőkonyha műkö­désére és felkérte Métzátos Lajos János inté­zőt jelentésének megtételére. Az intéző jelentette hogy a tisztviselőkonyha tiszta vagyona 1149 K. 02 fillér és eddig 2178 ebédet és 2328 vacso­rát szolgáltatott ki. Bejelentette azután az in­téző, hogy Molnár Zsigmond a Magyar Király szálloda tulajdonosa szerződés viszonyra lép a tisztviselőkonyhával, tekiLpttel azonban az abDcrmis drágaságra, az ellátási árakat fel kel­lett emelni. A háromfogásos ebéd G, a vacsora 4K.-ba fog kerülni, de lesznek 5 koronás ebéd és vacsora jegyek is a szegényebb tisztviselők számára. Elhalározla még az ülés, hogy a megye földbirtokosait a konyha támogatására kéri fel és uj helységében f. hó 6. tói működik. Az ebéd és vacsorajegyek az elnökségnél ismét kaphatók. TANÜGY. Lakatos Jenő emlékezete. Községi népiskolánk derék tantestülete mindig ott van, ahol sebeket kell gyógyítani, szenvedőket vigasztalni, vagy ahol a köz az ő áldozatkészségére apellál. Ez irányú tevékeny­ségét azonban sohasem viszi a nyilvánosság elé. Amit tesz, teszi csendben, feltűnés nélkül. Ott van mindenütt, ahova a felebaráti sze­retet parancsa szóllilja. Ott van a nagyoknál, kicsinyeknél; ott a betegeknél, szenvedőknél. A tantestületi jegyzőkönyvek szólhatnának ál­dozatkészségéről, de az abban sincs megírva, amikor az éhezőnek kenyeret, a betegnek or­vosságot, tüzelőfát juttatott; ruhát szerzett a mezítelennek s gyámolította az elhagyottat. Ettől a testülettől nem ment el szegény segély nélkül; árva, özvegy, vigasztalás nélkül. Szive, erszénye, ajtaja mindig nyitva volt s aki hozzáfordult, vagy akit bajban talált, attól soha sem tagadta meg segítségét. Az igazgatói jelentésből olvas­tuk, hogy ez a tantestület a háború 4 évében 6128 K 53 f-t fordított jótékonycélra, mig a tanulók által élvezett jutalmak, segélyek összege csak az elmúlt tanévben 7760 K 27 f-t tett. Ez a testület most is, amikor igazgatóját második fia elvesztésével mélységes fájdalom sújtotta, iránta érzett részvétének, igaz együtt­érzésének oly felemelő, igazi lelki nagyságra, emelkedett gondolkodásra valló módon adott kifejezést, hogy az úgy szellemi, mint anyagi részében a nyilvánosság elé kívánkozik s méltó arra, hogy megörökítsük. A tantestület Lakatos Károly igazgatóhoz a következő levelet intézte: „Kedves Kollégánk! A szenvedések közel hozzák egymáshoz az emberi sziveket. Talán sohasem állt olyan közel érzésben egyikünk sem, kedves Kollé­gánkhoz, mint most, a megpróbáltatás e ne­héz napjaiban, mikor mi magunk is, kik a családhoz nem is tartozunk, s kiknek szeme előtt ebben a szörnyű világpusztulásban sok tragédia játszódott már le' — egész lelkűnk­ben megrendültünk; de mélységes megdöbbe­nésünkből felocsúdva, meleg részvéttel for­dulunk a család felé, mely most már utolsó, oly bensőségteljesen szeretett gyermekének tragikus elhunytával, lelkileg, érzelmileg tel­jesen kifosztva érzi magát. Megvigasztalni nem tudjuk. Hogyan ií lehetne az édes anyai szivet, mely gyerme­keiben élt és örült, az apai lelket, mely fiaira volt büszke, hogyan is lehetne megvigasztalni? Meg sem kíséreljük. De, hogy annak a részvétnek, amel} lelkűnkben támadt, látható jelét adjuk, azér egyhangú együttérzéssel elhatároztuk, hog) mi, alulírottak, a komáromi községi elem fiú- és leányiskola tanítótestülete, Lakato, Károly kollégánk és felesége Szombath Etelka a világháborúban áldozatul esett hős fiainai Károlynak és Jenőnek emlékére és nevén 200 K-s ösztöndíj alapítványt létesítünk. 1 pénz már együtt is van, az alapítvány cél jának közelebbi megjelölését a szülőkre bízzuk Legyen ez az alapítvány helyettesitőji a mi virágüdvözletünknek, egy olyan ctc latos virágos ág, mely el nem hervad soha­sem, sőt évről-évre gyarapszik érzelmi értéke, mert hiszen bimbóit ama örömvilianás alkotja meg, amely a megajándékozott gyermek lel­kében támad minden egyes alkalommal. Komárom, 1918 október 24-én. A komáromi községi elemi népiskola tanítótestülete. Színház. Az utolsó két előadásról számolunk be és búcsúztatjuk Szabados direktor színtársulatát, mely majd két hónapig volt körünkben. Már távozni készültek, csak pár napról volt szó, de a spanyol járvány miatt, a járványbizottság rendelkezése folytán, hétfőtől kezdve a szinját­­szási engedély megvonatott, pedig a közönség — dacára a leselkedő „spanyolénak — még az utolsó napokban is, szinte tüntelően fokozó­dó pártfogására érdemesítette a színtársulatot. Sok ügyszeretettel, nemes ambícióval, lelkességgel és rátermettséggel szolgálta a szín­társulat a magyar kultúrát. Általánosságban ki­érdemelték elismerésünket az itteni működésük­kel, csak a részletekben, a rendezés és itt-ott a szereposztások körül vollak némi felületessé­gek, melyeket kifogásoltunk kötelességszerüen, de mindig jóakarattal. Nagy érdeme volt Sza­bados direktornak, hogy a tiszti kaszinó nagy­termét sikerült a magyar színjátszásra megnyer­nie. Még a közelmúltban is csak az idegen szó és művészet reánk erőszakolt hajléka volt e terem Jókai szinmagyar városában, mig végre — mintha a hajnalhasadás pirkadása lett volna — a magyar szó, a magyar dal, a magyar művészet ttohonává avattatott Fel. A mielőbbi viszontlátás reményében, sze­relttel, kellemes visszaemlékezéssel búcsúzunk Szabados színtársulatától. A pártfogásban ki­tartott közönség és mi is a sok szomorúsága­ink közepeit nagy sajnálattal nélkülözzük majd a szórakoztató, feledtető esti órákat. De remél­jük a legjobbat, nyugodtabb, gondtalanabb, vigságosabb idők eljöttét, amikor majd még kellemesebb, zavartalanabb, kitartóbb és lelke­sebb lesz a viszontlátás! Szombaton a Cigánybáró ment, Deák Gyula jutalomjátékául, kifogástalan előadásban. Nem igen emlékezünk oly sok tapsra és kihí­vásra, mint ezen előadáson elhangzott. Deák Gyulát, a juíaimazoítat, ezt az érdemes színész embert elhalmozták tisztelői ajándékaikkal, ki Zsupán szerepében ugyancsak hálás is volt az ünnepeltetésért. Hatalmas, talán legnagyobb sikere volt itteni szerepléseiben Kelen Rózsinak (Saffi). Kedvvel játszott és mesésen énekelt, koloraturájának minden szépségét élveztük. Barna Andor (Barinkay), Fáskerty Maca (Arzéna), Komor Emma (Cipra), S. Szabó Rózsi (Mira­­bella), Békelfy Róbert (Carneró), Simon Jenő (Gábor) is a legjobbat nyújtották. Zsolnai Manci és Gáborné magyar tánca szűnni nem akaró tapsokat váltott ki. Vasárnap búcsúzott a társulat az Aranyeső előadásában, a múlt heti szereposztással. Sok taps s különösen Fáskerty Macának az ő meg­­vesztegetően kedves temperamentumával teljes sikere volt. A mókás uncili smuncili melódiával búcsúzott az ensemble.____________(gb)__ Komárom — Győr — Budapest között modern berendezésű uirágkertészet teljes felszereléssel, melegvíz fűtési üvegházakkal korai zöldség iizdészet — meleg ágyakkal — bolgár kertészet, nem­különben csemege és borszöllő telep, mely országos hirü, sokszor első dijakat nyert európai hirü szöllőtelelteíési módszerrel, melyet eddig senki előállítani nem tudott. Teljes alsó és felső vízmüvekkel, szél­motorral, szöllőgyökereztetővel, kitűnő felszere­léssel jutányosán eladó. Bővebbet bindenberg Adolf megbízottnál á- Teleit mos. Telefon 64 szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom