Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-09-28 / 39. szám
Harsainckilencedik évfolyam. 39. szám. Komárom, 1918. szeptember 28. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY \ Előfizetési ár helyben és vidékre: Egész évre 16 K Félévre 8 K Negyedévre 4 K Egyes szám ára: 30 fillér. Megjelenik minden szombaton. Poétikai és társadalmi lap. Lapvezér: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: KISS GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Komárom, Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. ílero leheí agyonhallgatni már a békét, nem lehet belefojtani a szivekbe a gondolatot, mely immár otthon van minden bús tanyán, melyet árvává tett a háború, minden tűzhelynél, melynek melegét megdermesztette az élet ez a hosszú, tragikus tele. Királyunk újra felemelkedett a nagy égés felé, piros lángosz'opok, fekete füstfelhők felett mutat az uj ut felé, ahol a béke szelíd virágos sátora van. »Ide gyűljetek megtévedt emberek, ide jöjjetek arról a másik útról, ahol ötödik esztendeje tépitek, marcangoljátok egymás testét, ahol véres már minden kőkockája az oltárnak, amit régen a szeretetnek építettek.« A diplomaták, a népek kormányzói nem akarják meghallani az egyetlen igaz emberi hangot, mely úgy száll ki a viharból, mint szelíd orgonaszó az égnek pokoli zengéséből. A népek azonban idefigyelnek felénk, ahonnan az emberi szót széjjel viszi a szél, ahol a Ác/vvédések, fájdalmak, keserű érzések nehéz napjaiban végre emberek kezdünk lenni. Ide figyelnek és aztán tekintetük visszafordul a konokság felé számonkérő kérdéssel: miért? A válasz, amit ellenségeink adnak, lehet elutasító, gúnyos, erőszakos, durva, de bizonyos, hogy abból nem meggyötört, agyonkinzott, gyászoló népeik lelke beszél. A nép itt és a világ minden részében békét kivan és gyűlöli a háborút. A lelkesedés elszállt már régen azokkal a tüzekkel, amelyek az emberi javakból a legdrágábbakat hamvasztották el. A magáról megfeledkezett emberi érzés ujta bevonul otthonába, az elkérgesült szivekbe és megkezdi munkáját, hogy elkergesse az önzés, kapzsiság ördögét. Hasztalan hazudnak és erőlködnek odaát a diplomaták, a nagy világégés frakkos gyujtogatói, a nép eszmél már mindenhol és ismét maga felett látja a megváltó gondolatot, a béke eszméjét, mely mint ragyogó csillag vezeti vissza igaz útjára a sötét, nehéz éjszakában . . . A közérdek és a párífegyelem. Lehet-e oti a közérdek és csakis a közérdek komoly szolgálatáról még csak beszélni is, ahol még oly kérdésekben is, amelyeknek absolute semmi köze a politikához, a pártfegyelem vasvesszejét suhogtatja a vezetők klikkszerü csoportja a döntésre hivatott polgárok felett ? A párífegyelem pórázán vezetett politikai konver.tikulum-e — 1 'törvényhatósági bizottság — avagy a közügyek páilatlan intézésére hivatott törvényes tesíület-e ? Szabad és a szó szoros értelmében független polgárok-e a polgárság ottani delegáltjai vagy rabszolgák, kiknek még nem politikai kérdésekben sem lehet önálló véleményük és szabad elhatározási joguk? Politikai kortéstanya-e a városháza vagy közhatóság székhelye, hova ügyes-bajos dolgában bizalommal fordulhat minden polgár — pártkülönbség nélkül ? A döntés mérlegében s^abad-e nagjobb súllyal bírnia a pártérdekeknek : és pártszolgálatoknak, mint a jognak, igazságnak és méltányosságnak ? Az utasítás jogát az orsz. képviselőkkel szemben is megszüntette a 48-as törvényhozás; szabad-e, lehet-e a választóit törvényhatósági bizottsági tagokat meggyőződés és önálló felfogás nélküli bábokká alacsonyitani, kik minden kérdésben a párt parancsát lesik? Összefér-e e felfogás a 48-as idők szellemével ? Képzelhető-e ott egészséges közélet, hol a közhatalom birtoklásában a legridegebb kizárólagos párturalom keres érvényesülést? Hol a közügyek intézőit nem képességük, köz és társadalmi tevékenységük, bivatottság és arravalóság alapján szemelik ki és választják, hanem — gyakran minden hivatottság nélkül — csakis páríszolgálataik jutalmazásául ? Párt vagyona-e a közvagyon, melynek kezelésébe más pártbeli polgárok ezreinek beleszólása nincs ? A törvényhatóság tisztviselői köztisztviselők-e vagy pártfunkcionáriusok, kik pártfegyelem alatt nyögnek? Helyes-e váljon, hogy maga a törvényhatósági bizottság, nem a polgárság egyetemes képviselete, hanem egy párt végrehajtó bizottsága legyen? Okos, célszerű, ildomos és a közérdekkel összeegyeztethető-e, hogy a saját képére formált administrátió közvetlen felügyeletét és ellenőrzését kizárólag egy politikai párt tartsa kezében ? És hogy abban a polgárságnak más táborhoz tartozó igen tekintélyes része küldöttjei által se vehessen részt ? Lehet-e teljes bizalommal és megnyugvással az iránt az egész közönség ? És végül, hogy ha már bármi okból —• az okokat most ne firtassuk — ilyen abnormis alakulatot nyert a közéleti berendezkedés: mi ad jogot arra, megengedhető-e, hogy a pártfegyelem korbácsát csattogtassák azokon a A BECSÜLETES HALOTT. Nem akart ö soha más terhére lenni, óobbnak látta, inkább örökre elmenni. Nem akart kínlódva tovább is vergődni 5 reménytelen álmot reménykedve szőni. Nem emelte fel őt, az, ki földre lökte; Életének célja elveszett örökre. S mért élt volna, ha már nem volt mit remélni? Oobb, bátran meghalni, mintsem gyáván élni. VÉRTESY GYULA. II. József császár. Színmű 4 felvonásban. Irta: Szomory Dezső. A magyar színműíró gárda egyik legjelesebb tagjának Szomory Dezsőnek, nagykoncepcióju történelmi színmüvét, „II. József császár“-t mutatta be hétfőn, lanyha érdeklődés mellett, a színtársulat. Dicséretes, szép és merész vállalkozása volt Szabados direktor társulatának, melylyel alkalmat adott a komáromi műértő közönségnek e darab megismerésére. Minden elfogultság nélkül megírhatom, hogy nagyobb \ érdeklődéssel honorálhatta volna szinpáríoló közönségünk a színtársulat e vállalkozását, mert van-e nagyobb gyönyörűség, mint szemlélve elmerülni, végig élni pár órában, a magyar történelem egyik legérdekesebb, legszínesebb legendás fejezetét, melynek központjában volt a nagyra hivatott, élete alkonyán tragikus sórsu kalapos király, II. József császár. Szomory Dezső Habsburg-trilcgiája lett teljessé e színművel. A Nemzeti Színház műsordarabja, melyet ez év tavaszán, legjobb erőinek felsorakoztatásával mutatott be. Én, mint olyan, ki mélységes és maradandó impressziókkal távoztam az előadásról, a szives olvasóknak vélek szolgálatot tenni azzal, ha a darab rövidre fogott tartalmát megismertetem és szolgálok talán a színtársulatnak, ha mint e lapok kiküldött bírálója, tárgyilagosan és sok jóakarattal szóvá teszek némi hibát, hiányosságot, természetesen — nem mint egyesek — méltánylóan leszállított, nem a Nemzeti Színház előadásaihoz mért, túlzott igényekkel. II. József császár, a felvilágosodott, erős akaratú uralkodó ellentmondást nem tűrő energiával hadat üzen a rendi kiváltságoknak, a papoknak és nemeseknek s elhatározza, hogy a mindenütt jelentkező kiáltó visszaéléseket orvosolja és a legtisztább szándékkal magához emeli népeit. Rendelkezései az államnak az egyházhoz való viszonyát érintették, igy a pápai hatalom igényeinek megnyirbálását is célozták, ez azon elhatározásra bírta VI. Pius pápát, hogy személyesen meglátogatja a császárt Becsben, hogy szándékainak megváltóztatására bírja őt. A kemény akaratú császárnál ez mit sem használ, a nagy reformátor, zavartalanul megy tovább kitervelt utján. Erős kézzel a magyar nemesi kiváltságok ellen fordul és a magyar közélet tisztaságáért hadakozik s nem hajlandó magát megkoronáztatni, nehogy szabad cselekvésében a magyar alkotmányra letett esküjével korlátozva legyen. Leszámítva elhibázott, németesitő törekvéseit és hogy intézkedései a nemzeti irányt nélkülözték, egyébként üdvös intézkedéseivel a magyar főurak és a papság heves tiltakozását hivja ki maga ellen, sőt később fegyveres hatalmának kudarca nyílt ellenállásra lobbantotta az alkotmányosságára érzékeny magyarságot. MindenJd tudja, elis- ____ POLITZER MÓR meri és elmondja, hogy = Komárom, Nádor-utca 19,-----l- üzletében a legszebb minőségű férfi cipőig divatárui*, fehérneműéi* stb. l*aphatól*. T
