Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-09-21 / 38. szám
2. oldal. , Koma i um i Liánok 1918. szeptember 21 ember szivének legmélyére hat: a közélet emberének sem eshetik semmi jobban, mint ha szülőfölde intéz jó szót hozzá. Így esett nekem is kedves üdvözlésök, bár pályámat méltató indokolása ellen önkritikám erősen tiltakozik. De jól esett mint a szülői szeretet szava. Mert én mindig Komáromot vallottam és Komáromot fogom vallani szülővárosomnak. Igazi szülőföldünk az, a hol lelkünk megszületik: eszmélkedése, érzése, gondolkodása. Az enyim itt született Komáromban, e városnak az ősi magyarságban egybeolvadt társadalma, az idegen uralom a'att izzó nemzeti érzése és dicső magyar kultuihagyományai körében, jóformán az életemnek, az én egész kis pályámnak irányát is Kom írómnak ez a levegője határozta meg. Köszönöm szivemből helyeslő szavait s öreg szivem c ak áldással tudja viszonozni. Maradjon hü ahhoz a magyar nemzeti gondolathoz és művelődéshez, melynek fenséges emlékei és a’akj d fűződnek össze századok óta Komárom nevével. Hü és minta magyarsága által virágozzék időtlen időkig a h za szolgálatában! Hűséges öreg fiát pedig az „időnek még hátralevő kevesére“ tartsa meg jóindulatában, azután jó emlékezetében. Kitűnő tisztelettel és szives üdvözlettel a tekintetes bizottság összeségének és minden egyes tagjának, maradtam Nagyságos Polgármester Urnák Komárom, 1918. szeptember 16. tisztelő hive Beöthy Zsolt s. k. A magán üdvözlők soraiban ott volt az elsők között József Ferenc kir. herceg, a népszerű magyar főherceg szép reményekre jogositó fia és számos jelese a magyar közéletnek: politikusok, tudósok, irók, művészek, a legnagyobb és legjobb nevek viselői. A Jókai Egyesület üdvözlésére irt válaszát itt közöljük az ősz mesternek jeléül a szülőváros iránt érzett nagy ragaszkodásának és el nem múló szeretetének, mely levele minden mondatából kicsendül. A gróf Dezasse jános főispán egyesületi társelnökhöz intézett szép irás igy hangzik: Méltóságos Főispán Úr! Mélyen tisztelt Elnöktársam 1 Engedje meg Méltóságod, hogy a Jókai- Egyesület nevében hetvenedik születésemnapja alkalmából hozzám intézett kitüntető köszöntést hálásan köszönjem, s a benne foglalt jókívánságokat szívből viszonozzam. Nem kell mondanom, milyen szoros és benső az a kötelék, mely engemet szülővárosomhoz fűz és milyen kedves minden bizonysága annak, hogy ez az én öröklött érzésem viszhangra is talál. A Jókai Egyesület azokat a nagy kulturhagyományokat van hivatva ápolni, terjeszteni és értékesíteni, melyek Komáromot századokon át a magyar szellemi haladásnak megáldott termőföldévé avatták. Adjon az ég nemzetünk jövő életében ennek a mi felületes napszámos munkánknak minél fényesebb eredményt. Azt hiszem, egyesületi tagtársaimnak is, kiket összesen és egyenkint a legmelegebben köszöntök, ez a legforróbb óhajtása. Kitűnő tisztelettel vagyok Méltóságos Főispán Úrnak lekötelezett hive Beöthy Zsolt. fl jótékong egyesületek pénze. A kormány azon rendelete, amely a jótékony egyesületek vagyona felett is rendelkezni kíván, nyugtalanságra adott okot az egyesületeknél. Ez ügyben Hepp Ernő dr.-tól az alábbi levelet kaptuk: Igen Tisztelt Szerkesztő Úr! Becses lapjának f. hó 7-iki számában „A jótékony egyesületek pénze“ címen megjelent cikkre legyen szabad az illetékes kormánybiztos ur meghúzásából a következő észrevételeket tennem: A komáromi érdekelt tényezők, nem különben a cikk Írója kétségtelenül tévesen értelmezték a jótékony rendeltetésű tőkék bejelentésére, összeírására vonatkozólag legutóbb kiadott kormányrendeletet. A pénzek commassálását senki sem akarja, már csak azért sem, mert az Országos Hadigondozó Hivatal feltétlenül respektálni kívánja az adakozók intencióit s mert tudja, hogy minden azokkal szembe helyezkedő lépés mekkora nyugtalanságot és elégedetlenséget váltana ki. — Már az szent, hogy ebből házasság lesz, még pediglen szerencsés, boldog házasság. Én mondom ezt. Én Cirők Sári. Hiába nevették ki. Hiába magyarázta Irmuska: — Hiszen nem is ismer. Nem tudja a nevemet, azt sem, hogy hol látott, hol keressen, ha keresni akarna. Beszélhettek Sárinak, ő csak azt hajtotta: — Majd keresi, meg is találja, el is viszi. Nem elégedett meg Sári a maga mély, erős hitével. Hogy bizonyosabb legyen, jelt kívánt. Keresett a mezőn szerelmi virágot. Kettőt pedig. Ezt a szép kék virágot titokban a téli konyha gerendájára tűzte. Az egyiket elnevezte hadnagy urnák, a másikat Irmuska kisasszonynak. Várta, hogy kinyilik-e valamelyik. Hát kinyílott mindakettő. Világos, hogy szeretik egymást. De össze is borultak: egymáséi lesznek. A háznál pedig nem jött többet szóba a dolog, már el is felejtkeztek róla. Néhány hét múlva azonban levél jön a postára, pontosan megcímezve Irmuska nevére. Levél Galíciából a frontról. Még pedig kemény levél, valami van benne. Felbontják, előbukkan egy fénykép, a tüzérhadnagy arcképe. Nos, a levél? A levél ennyi: Kedves Irmuska kisasszony! Én vagyok az a hadnagy, akit augusztus 3-án az állomáson egy pohár vízzel üditett fel s akit azzal kecsegtetett, hogy ha visszatér, kezét csókra nyújtja neki. Én látásból és hírből rég ismerem. Kegyed nem ismer. De hogy mégis rám ismerhessen, küldöm az arcképemet. Mert én kötöm magam az Ígérethez, ha visszatérek. Eddig több véres rohamban részt vettem, nem lelt semmi bajom. Érzem, hogy ezután sem lesz. Polgári életemben tanár vagyok, különben a szomszéd városban lakom, könnyen átrándulhatok jogomat érvényesíteni. Addig is, legalább igy jegyül, pecsétül, kezeit csókolja Sályai Tibor. Ez a levél már egy kis kavarodást idézett elő. Sári elégülten mosolygott. Hiszen ő várta, tudta, hogy ez lesz belőle s tudta, hogy itt nem végződik a mese, folytatása következik. Az arckép kézről-kézre jár. Egyhangú szavazattal elhatározták, hogy valójában csinos fiú. Sári még hozzá tette: — Derekabb legényt nem imádkozhatott magának a kisasszony. A levelet újra meg újra elolvasták. Aztán már nem is kellett olvasniok, tudták könyv Nagy szükség van azonban a jótékony célú anyagi erőforrások — hogy úgy mondjam — országos kataszterének elkészítésére, mert a háború ütötte sebek gyógyításának rendszer, egyöntetűség, a tapasztalatok adta nagyobb áttekintésből kiforrott alapelvek szerint kell történnie, a hadigondozás országos intézésére hivatott Hivatalnak tudomással kell bírnia arról, hogy a perifériákon mily összegek állanak rendelkezésre az ottani illetőségű hadi özvegyek, árvák, rokkantak existenciájának végleges megalapozásánál, — mert csak igy tud kellő megfontolással rendelkezni a közvetlen dispositiój i alá tartozó pénzek felhasználásánál. Maga a cikkíró is elismeri, hogy ellenőrzésre szükség van; mindenki beláthatja, hogy mennyire fontos a sokszor hangoztatott egyöntetűség biztosítása is, mert pl. a helyi szempontok teljes méltánylása mellett sem engedhető meg, hogy a végleges rendezésnél az egyik megyében tizszer akkora összeget kapjon egy rokkant, mint a másik — véletlenül szegény — megyében, holott mind a ketten egyformán teljesítették a haza iránti kötelességüket. Ez azonban egy ezidő szerint még kellőképpen ki nem merített téma — s igy talán a fentiekben is sikerült rámutatnom a felfogás téves voltára, mely a nyugtalanságnak egyedüli okozója; hogyan lehet feltételezni, hogy a kormány éppen a mai nehéz időkben, mikor a társadalom támogatása fontosabb, mint valaha, — oly meggondolatlan intézkedésre szánta volna rá magát, „mely egy csapásra megölné az egész országban a jótékony egyesületek életét“ ?! Fogadja Igen Tisztelt Szerkesztő Úr őszinte tiszteletem kifejezését! Budapest, 19)8. szept. 10. Készséges hive: dr. Hepp Ernő miniszteri fogalmazó. A legnagyobb készséggel adtuk közre a levelet, amelyből az derül ki, hogy nem kell félteni az egyesületeknek az évek hosszú sora alatt gyűjtött vagyonukat s működésüket továbbra sem fogják korlátozni. a kiadóhivatalban. nélkül. Legfelebb a betűk vonásaiban gyönyörködtek. Nézték a borítékot, de biz ott nem lehetett felfedezni a kelet helyét, csak a tábori posta számát. Abból pedig nem sokat lehet kiokoskodni. De talán ez nem is olyan fontos. Nemsokára egy úri ember vetődik a postára abból a bizonyos városból. Nem akarom megmondani a város nevét. Mások is meghallhatnák s annyi a világon a rosszmájú ember, még elronthatnák a jól megindult regényt. Ahogy észrevették hova való, nyájas beszélgetésbe eredtek vele. Kérdezősködtek erről is, arról is, végre úgy odavetőleg megkérdezték: — Nem ismeri Sályai Tibor tanárt? — Dr. Sályai Tibort? Hogyne. Nagyon derék, tudós ember. Sokra becsüli mindenki. Jön egy diák, a szomszédasszony unokaöccse. Tiszteletét teszi Juli néninél. Ott (tudjuk, hol) tett érettségit. A kérdés hát, természetesen az: — Ismeri Sályai tanárt? — Hogyne! Osztályfőnököm volt. Igen jeles, jólelkü ember. Nagyon szerettük mindannyian. Népszerű kedveltje volt az egész gimnáziumnak. Reggelizés előtt fél pohár Schmidihauer-fóle használata valódi áldás gyomor bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza.
