Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-08-17 / 33. szám
Harminckilencedik évfolyam. 33. szám. Komárom, 1318. augusztus 17 Politika.! és társadalmi lap. Előfizetési ár helyben és vidékre: Egész évre 16 K Félévre 8 K Negyedévre 4 K Egyes szám ára: 30 fillér. Megjelenik minden szombaton. Lapvezér: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: KISS GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Komárom, Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. fl gordlusi csomók tucatszám merednek felénk a világ minden részéből s mi aggódva kérdezzük, hol támadnak megfelelő uj nagy Sándorok ezekhez a csomókhoz? Van már annyi külön kérdés és annyi külön front, hogy a legnagyobb tréningben levő statisztikus is alig tudja nyilvántartani őket és szinte minden nap uj rovatot kell nyitnia. Van finn kérdés, lengyel kérdés, ukrán kérdés, litván kérdés, észt kérdés, livlandi kérdés, szibériai kérdés, japánkinai kérdés, cseh kérdés, horvát kérdés, délszláv kérdés és még számos egyéb kérdések, vannak már a rendes frontokon kívül pótfrontok is, hogy szinte válogathatunk bennük, mint a tót a vadkörtében. Van Murmann front, Veronesz front, keletszibériai trónt, nyugatszibériai front, délszibériai front, keleti cseh-tót front, nyugati cseh-tót front, észak kaukázusi front, délkaukázusi front s hogy mi lesz még ezután, azt csak a jó Isten tudhatja. A világ úgy belegabalyodott az egymásba hurkolódó, egymást kiegészítő, egymás kibogozását nehezítő gordiusi csomókba, hogy szinte elrémül az ember, ha a megoldásra gondol s nemsokára odajutunk, hogy azt sem tudjuk már, hogy a földgolyóbis mely pontjain folyik a harc és mely pontjain süt a Béke napja? Sajnos, ezeken az exotikus uj fron-KOMÁROMI LAPOK TÁRCÁJA. Amerikai „kulíurmunka“. Hogy a háború és a népek szabadságának és demokráciájának nagy, szent ügye iránt táplált lelkesedés nem valami nagyon hevíti Amerika népét, azt elárulják nekünk azok a közlemények, amelyek a külföldi sajtóban ittott felbukkannak. Számtalan esetről olvashattunk, amelyekben embereket, akik valami „defaitista“ megjegyzést eresztettek meg, meglincseltek és felkötöttek. így Illinois-ban nemrégiben egy Prager nevű német embert ilyesfajta kijelentéséért börtönbe vetettek. Amikor erről tudomást szereztek a „hazafias" bányamunkások, kihozták őt a börtönből és felakasztották, holttestét pedig az amerikai zászlóba lakarták. A The Surwey cimű újság az esetről a következőket Írja: „ Noha a résztvevők közül többnek bfintokon ott küzdenek magyar és német testvéreink is, akik tuiajdonképpen békés hadifoglyok volnának a velünk állítólag békét kötött nagy Oroszországban, de akiket úgy látszik — szépen besoroztak a különféle színű gárdákba s most nehezebb, kínosabb harcokat kell vivniok, mintha a rendes tisztességes frontokon küzdenének. Ekkora kavarodás láttára szinte megszédül az emberi fantázia is, akit pedig a költők sebes szárnyú sasnak szoktak nevezni s belebódulnak a telkek ebbe az óriási vérkaleidoszkópba, mely bántóan sötét háttérből tarkállik elénk . . . S ha hozzávesszük még a szédületesen bonyolult képhez a frontmögötti alfrontokat is, melyek azonban ránk nézve tulajdonképp szintén főfront jellegével bírnak, mint a lisztfront, husfront, zsirfront, ruhafront, cipőfront, trafikfront, s még egyéb apróbb politikai frontok, akkor igazán le kell tenni még a reményéről is annak, hogy csak megoldási módjait is el tudnók hamarosan képzelni a sok világcsomónak, a sok világkérdésnek . . . Nem is törjük ilyeneken a fejünket. Csak egyszerűen leszögezzük a mai helyzetet az utókor számára. Hogy lássa a ránk következő boldogabb generáció, mivel foglalkoztak az ő apái s milyen problémák megoldásával vesződtek az emberek a megváltás 1918-ik esztendejében! Kopott és mindég szomorúbb téma: a drágaság. Naprólnapra nő, mint egy orvoslás nélküli mérges seb, napról-napra fáj, kínoz és sápadt arccal, korán őszülő fejjel küzdünk ellene. Mindennap úgy érezzük: tovább nem mehet, ez a maximum, amit áremelkedésben elérhetnek az árucikkek és mindennap keserűen csalódunk ebben az érzésünkben, mert szaladnak fel a magasra hajtott árak, fel — egyre feljebb és feszül a kemény húr, amit emberi türelemnek nevezünk. Mindenki érzi az állapotoknak gazdaságilag és erkölcsileg lehetetlen voltát és mégis mindenki úszik az árral és olyan a világ, mintha mindenkiből kilopták volna egyetlen éjszaka a lelkiismeretét. Érzi maga az állam is, hogy egészségtelen irányba terelődött a kereskedelem és ennek minden forgalma, nehéz következményű paragrafusokkal bástyázza körül a kereskedelmet, rendeletek tömkelegét vonultatja fel az abnormis spekuláció száguldó támadásai ellen és mégis nyitva maradnak a kényelmes ajtók, amelyeken keresztülbujik a ravaszság és raffinéria. A kereskedelmi korlátozások, a maximálások és az árak szabályozása üressé tették a piacokat, de a homályos kapualjakban, diszkrét félrevonultságban tobzódik a lelketlen árfelhajtás és kacagtató papirosforma lesz minden maximális árból. A pultok üresek, de 400—500 koronáért van szövet bőven s egy 3 koronára maximált quadrát bőrért 50 koronát kérnek „kéz alatt.“ részességét szemtanuk igazolták, azért mégis felmentették őket. A védelem azt hangoztatta, hogy „egy uj, nem írott törvény igazolja tettüket“ (!) A törvényszéki teremben volt közönség helyeslő tüntetéssel fogadta az ítéletet. Mennyire nem törődnek a törvénnyel, azt mutatja a következő hir: „A legfelső törvényszék egyik döntése a gyermekmunka tilalmát, mint alkotmányellenest, eltörli. — A szociálistáknak tizennégy évi munka után kevéssel a háború előtt sikerült törvényt vinniök keresztül, amely a gyermekek alkalmazását eltiltja a gyárakban és a bányákban. A jelenleg uralkodó állapotokról a következő számok nyújtanak képet. Észak- és Dél-Carolinában, Georgiában és Alabamában a négy gyapoltermelő államban 1905-ben 32.825 gyermek dolgozott a gyárakban. Az „American Cotton Manufacture Association* elnöke egy meggondolatlan pillanatában azt a vallomást tette, hogy Észak-Carolina fonóiban a fonómunkások 75 percentje tizennégy éven aluli gyermek. Érdekes H. G. Wellsnek, az ismert angol Írónak a beismerése, aki 1911-ben beutazta az Egyesült-Államokat. Könyvében szó szerint a következőket mondja: Gondoljuk el, hogy a világnak ebben a legnagyobb, leggazdagabb országában l-7 millió tizenöt éven aluli gyermek dolgozik a földeken, a gyárakban, a bányákban és a műhelyekben.“ Nálunk még az is gondolkodóba ejti az embereket, hogy vájjon a tizennégy éven aluli gyermekek reggel kibirnak-e egy órát egy karéj kenyér vagy tej nélkül. „Anglia gyapotfonóiban a legrosszabb állapotok idején is bajosan volt rosszabb a helyzet, mint jelenleg Északamerika déli államaiban“, — írja egy másik szociológus, Hunter. „Öt-hat éves öklömnyi gyermekek korán reggel felkelnek és a nagyokkal együtt a gyárba'mennek napi munkájukra. Amikor hazajönnek, halálos fáradtan vetik magukat ágyukra. Sohasem fogom elfelejteni egy hat éves gyermeknek a r Afllindenki tudja, elis- _ POLITZER M0R meri és elmondj a, hogy iomás*oin, Siádot^-utca 13« — üzletében a legszebb minőségű férfi cipőig divatáruit, fehérneműéit stb. papijától*.
