Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-03-02 / 9. szám
2. olda .Komáromi Lapok 1918. március 2. nélkülöznek. — a mely azután a szükséges cikkek beszerzésével a székhelyre való beszállításával, annak beraktározásával, majd pedig a közönséghez való juttatásával foglalkozik. Elgondolható tehát, hogy a mai viszonyok között mit jelent egy város lakossága számára bizonyos élelmicikket beszerezni, a mit számtalan helyről kisebb-nagyobb mennyiségben lehet csak sok fáradsággal, költséggel és időveszteséggel összegyűjteni. S a mikor az áru talán tiz helyen is, rendelkezésre áll, azt a mai fuvarozási anomáliákkal niegküzdve rendeltetési helyére leszállítani! Hogy az ilyen városi közélelmezési üzem kifogáslalanul működhessék, az egyes példákból látjuk, hogy szervezetének kiépitettnek kell lennie, vagyis nem egy emberből, de több szakemberből és egész csomó kisegítő személyzetből kell állania. Mert nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy a közélmezés vezetését és irányítását a városi tiszviselők is sikerrel végezhetik. Alapos tévedés ez. Hiszen nem is kívánható egyetlen közigazgatást végző tisztviselőtől sem, hogy megfelelő kereskedelmi szakértelemmel rendelkezzék, hogy ismerje a bevásárlások praktikáját, az árukat, a szállítási lehetőségeket és módozatokat stb. Szó sincs róla, akadnak egyes tisztviselők a kik fogékonysággal bírnak és rutinirozottak, azonban — a tapasztalat azt igazolja — hogy ezeket a tisztviselőket mégis célszerűbb helyeiken meghagyni, ahol amúgy is nagy szükség van a mai megritkult létszám mellett rájuk, és az egész közélelmezési egy kizárólag e célra alakított kereskedelmi szervezetre kell bízni. E szervezet mellett nemcsak a kereskedelmi gyakorlat, felkésíültség, szakértelem szól, de azon körülmény is, hogy a városi közigazgatás munkáján óriásit könnyít, a mi nagyon is fontos a közérdek szempontjából. Hogy miért megmondjuk. A közélmezés gondjaival terhelt városi magisztrátus idejét bizony annyira magának foglalja le a közélelmezési ügyek intézése, hogy alig van lehetőség a felszaporodott közigazgatási ügyek ellátásán kívül arra, hogy a város fejlesztésével, szociális alkotások előkészítésével foglalkozhasson. Peaz első leégett, a másik újjáépült, csak a „Múzsáknak emelt“ öreg Kollégium épülete a régi még, ahol a költő fejedelem a betűk titkába behatolt. Majd felolvasásában elkalauzolt az Erzsébet szigetre, ahol a Jókai kert filagóriájában a Hétköznap-at irta meg. Egy pillanatot vetett néhai való, jó Asztalos Mór fiskális (jelenlegi alispánunk öreg apja) házatájára is, ahol a joggyakorlatot szerezte meg a költő és ahol a szépséges házikisasszony, Asztalos Etelka gyöngéd érzéseket keltett a nagy mesemondóban. Hallottuk a szülői ház és a nevelői házak emléktáblákkal való megjelölése ünnepeinek plasztikus leírását és annak tragikus előzményét, a költő nővérének megrendítő szerencsétlenségét. Ez olyan mély hatással volt lelkére, hogy Komáromba hosszú ideig nem jött a város legnagyobb fia. Elmondta ár. Szijj Ferenc a költő 1891. évi látogatását, mikor a helyi kiállítást tekintette meg és ezt a Nemzet-ben is leírta. Úgy tudjuk hogy még egy alkalommal felkereste Komáromot veje, Feszty Árpád társaságában. Szándékosan nem tért ki az előadó Jókai és Komárom politikai vonatkozásaira, képviselő dig ez ma szintén kiszámithatlan fontosságú. S már ezért sem ajánlatos a városok szempontjából, a hatósági közellátás hatósági személyekkel való vezetése, a melyben a legtöbbször a legkifogástalanabb tisztviselők dolgoznak inkább gáncsoskodás, kicsinyeskedés, mint méltán kiérdemelt elismerés mellett, — s igy a város jövőjét is károsodás éri. Az az egy-két város, a hol a közelíátás ügye jónak mondható, azt kizárólagosan kereskedelmi szervezete okos működésének köszönheti. De nézzük csak meg városunkat. Látjuk azt a rengeteg energiát, a mit a köze'látás vezetésére keli tisztviselőinknek fordítani, a kik alig végezhetnek egyéb munkát. Hát helyesen van-e ez nálunk? Nem volna célszerűbb, okosabb, a mi tisztviselőinket is e munkálatok alól felszabadítani s a közélelmezést nálunk is megfelelő közélelmezési szervezetre bízni, a melynek vezetésére nem, csak ellenőrzésére gyakoroltatnék felügyelet? Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a polgármester és tanácsnokok idejét mily nagy mértékben foglalja le a mai állapot, a melynek megszüntetése egyrészről mig megkönynyebbülést jelentene a városi vezetőségre, addig másrészről — úgy hiszük — a megfelelő szervezet megalkotásával képessé lennénk közellátásunknak a mainál jóvá szélesebb alapon való kimélyitésére. Legvégül pedig, azt talán mondanunk is felesleges, a közélelmezési üzemnek kereskedelmi megbízottakkal való vezetése a mainál sokkal kevesebb súrlódásra adna alkalmat és lehetetlenné tenné, hogy maguknak tetszelgő laikusok abba lépten-nyomon beleavatkozzanak s ezáltal a mostani súlyos helyzetet még nehezebbé tegyék. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy minden melléktekintet nélkül és minden személyi él nélküi, a köz lelkiismeretes szolgálatában azért mondottuk el ezeket, hogy az arra illetékesek azt megfontolás tárgyává tegyék. jelöltségére, mert csupán irodalomtörténeti adatokat gyűjtött össze. Vázolta a szülőváros részvétét a nemzel nagy ünnepén, a Jókai jubileum és nagy gyászában Jókai temetése alkalmával. Megemlékezett a város Jókai ösztö dij alapítványáról és a Jókai mozgalomról. Ezt a mozgalmat ez idé szerint a Jókai Egyesület vezeti és reményünk szerint gyo'san kivitelre is juttatja. Nagy hálával tartozunk dr Szijj Ferenc előadásáért, mert az elmondott dolgokat ismerték ugyan egyesek, de az újabban felnőtl generációk, az ide költözött lakosság nem ismerte azokat és nagy érd' klődéss<d halgatta mindenki a szép és választékos stílusban tartoti előadást. Elismerésünket kell a Jókai Egyesület vezetőségének is kifejeznünk, hogy a Jóka kultuszt ismét felvette tevékenységének napirendjére. Hisszük, hogy ezt az előadást kővetni fogják a többiek, amelyek Jókait más komáromi vonatkozásaiban fogják megvilágítani. Az elátkozott család, A politikai divatok, A t ngerszemü hölgy, Az aranyember alakjai itt é tek és haltak meg, igen hálás témául kínálkoznak irodalomtörténeti feldolgozásra. (—a) fl dunai hajózás és Komárom. — Két cikk. — 1. A tömegáruk forgalmának lebonyolítására legalkalmasabb és legolcsóbb — a vizi ut. Ez utak jelentősége nagy volt a háború előtt, az lesz még sokkal fokozottabb mértékben a békés idők bekövetkeztével. Hazánk szinte duskálkodik a részint már rendelkezésre álló, részint aránylag kevés költséggel hajózhatóvá tehető természetadta vizi utakban. Hátha még megépülnének a részben már rég tervezett mesterséges viziutak — a nagyjelen’őségü csatornák ?! Ám ez még — talán csak a messze jövő zenéje! Ne a szép álmok szálait szőjjük hát tovább, gondoljunk csak egyelőre a meglevő természetes viziutakra. Ezekből is mi komáromiak csak azokra, melyek bennünket közvetlenül érdekelnek. Itt van elsősorban a Duna: Középeurópa e leghatalmasabb és leghosszabb vizi útja, mely Magyarországot, Ausztriát és Németországot közvetlen összeköttetésbe hozza a dunamenti Balkán államokkal és a Feketetengerrel és amelynek útja jelentékeny részében épen Magyarországon vezet keresztül. Más kulturállamokban már régóta a hajók ezrei szeldelték volna hullámait. Nálunk — sajnos — még a béke éveiben is nagyon kisméretű volt a hajóforgalom. E hatalmas vizi útnak kihasználásához, dunai hajózásunk s általában vizi útjaink fejlesztéséhez mintha teljesen hiányzott volna a gyakorlati érzék és az erős akarat — nálunk. Ennek meg kell változnia. Meg is fog. A Dunán az eddigi gyér forgalomnak sokszorosa bonyolódik le majd a máris közelgő békés idők beálltával. Bulgária és Törökország — a velük való szövetségünket bizonyára követő erős gazdasági kapcsolat folytán — továbbá a mi gazdasági érdekkörünkbe vont Ukránia és a néhai Oroszországnak más önállósítandó államai, valamint végül a viszonyok kérlelhetlen nyomása alatt gazdaságilag szintén reánk utalandó Románia és Szerbia nagytömegű termésfölöslegei és egyéb exportképes árui, viszont Magyarország, Ausztriának és Németországnak keletre irányuló exportja kétségtelenül a Dunán keresik és találják meg majd legtermészetesebb mert legolcsóbb útjukat. ügy hogy a dunai hajózás jelentősége, forgalma és aránya számtani bizonyossággal rohamosan fog emelkedni, amire a Szerbia és Románia megszállását és az ukrán békét nyomban követő szállítási jelenségekből is bizton következtethetünk. Nagy hiba és helyrehozhatlan mulasztás lenne, ha a Dunán legelső sorban érdekelt Magyarországot és Ausztriát ezeknek az időknek bekövetkezése készületlenül találná. Nagy hiba annál is inkább, mert a számitó, előrelátó, élelmes Németország máris megelőzött az előkészülődésben. Ha nem sietünk példáját követni, ha conctátoroskodunk, könnyen bekövetkezhetik, hogy ő szedi le előlünk a dunai hajózás bőséges tejfölét. Pedig reánk a gazdaságilag gyengébbekre is nagyon, de mgyon ráférne — legalább az abban való osztozkodás. Eddig a dunai hajózást a D. D. S. G. és a M. F. T. R., egyik osztrák, másik magyar hajózási társaság dominálta. Immár a legkomolyabb előjelei mutatkoznak annak, hogy az elsőség és vezető szerep a jövőben a német tőke és német vállalkozási szellem kezébe jut. Már a háború folyamán Szerbia meghódítása és Románia nagy részének megszállása után a németek nagy és sok befektetését csináltak az Al-Dunm. Átrakodó állomásokat létesítettek, elevátorokat állítottak fel, a sebesfolyású dunaszikaszoknáí a partokon a hajók ^^Eindenki tudja, elis- = POLITZER MÓR BIGli és elmondja, hogy domapom, üádoip-iiica 19« "~~T----- üzletében a legszebb minőségű férfi cipők, divatáruk, fe^érnemüek stb. kaphatók*
