Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1918-03-02 / 9. szám

1918 március 2. „Komáromi Lapok 3 oldal. vontatása céljából vasutakat építettek fel. E létesítmények kezdetben ideiglenes jellegűnek látszottak és mintha csak a szerbiai és ro­mániai zsákmány könnyebb és gyorsabb elszállí­tásának biztosítására szolgáltak volna, ámde most már kitűnik, hogy a németeknek eszük ágába sincs, hogy a háború megszűntével azokat eltávolítsák. Azok állandóak maradnak s továbbra is a német dunai hajózás érdekét fogják szolgálni. A múlt évben egy máris hatvan remorkör hajóval rendelkező dunahajózási társaságot alakitottbk Regensburgban „Bajor üoyd“ el­nevezéssel, mely bolgár érdekeltség bevonásá­val megalapította a „Bolgár Lioyd“-ot mintegy versenytársául a D. D. S. G. és a M. F. T. R. közös vállalkozásaként tervezett. „Dunaw“ bolgár kir. gőzhajótársaságnak; sőt Török­országgal is tárgyalásokat folytat hasonló hajós­társaság létesítése iránt. A németek e hatalmas, nagyszabású t's nyilvánvalóan a dunai hajózás terén első égre törő alkotásaival és előkészületeivel szemben nálunk — sajnos — csak nagyon szerény moz­golódás észlelhető. Mindössze az történt, hogy a M. F. T. R. — valószínűleg hajőpaikjának szaporítása cél­jából — 10 millióval emelte alaptőkéjét és hogy néhány nagyobbszabásu hajógyártó-telep létesítésével foglalkoznak érdekelt köreink. De mig nálunk az sincs eldöntve, hogy a hajógyár hol, mikor, mekkora tőkével és milyen produktiv képességgel létesül: addig a németeknél már nagyban folyik úgy a gőz, mint a tankhajók építése; úgy hogy ma már kétségtelennek látszik, hogy a németek e tekintetben is megelőznek bennünket és mi csak utánuk fogunk cammogni. Ám az országos kérdés, mely bennünket is érdekel ugyan; de a preventív es ellen­súlyozó lépések megtételének joga és köteles­sége — magát az államot és a kormányt ille i. Vannak azonban e kérdésnek közvetlenül városunkat érdeklő és jövő fejlődésünk szem­pontjából nagy fontosságú olyan részletei, a melyek megoldásánál — bárhogyan alakuljanak is a dunai hajózás viszonyai — azon kell lennünk és már most meg kel! tennünk a lé­péseket, hogy Komárom városának — a köz­javával egyező érdekei számításon kívül ne maradjanak. Ezekről majd a következő cikkben szólunk. < Az olvasóhoz. „Ezredünk a hazáért sokat szenvedett és sokat veszített Kikről lehet szó ? Kikről mondja egy ka­tonai irás, amelyet meleggé tesz a bajtársi sze­retet, azt, amit fentebb irtunk : „Ezredünk a hazáért sokat szenvedett és sokat veszített.“ Drága testvéreink) ől a haimincegyes hon­védekről, Komárom vármegye és Komárom város fiairól, akiknek jelentékeny része ebben az ez­redben szolgál. Ebben az ezredben teljesítették kötelességüket a legodaadóbban mind halálig. Ennek az ezrednek kötelékében verekedtek orosszal, románnal, szerbbel, olasszal, mind­addig, mig bírta a lábuk, mig kezüket emelni tudták. Rengeteg fakereszt áll szerteszét a viha­ros utak mentén, hol dúlt a harc, hol folyt a drága vér, pusztult a magyar testvér, a har­mincegyes dalia. Még leírni is nehéz, fájdalmas. És milyen örök, gyógyithatlan fájdalom : akinek az apja, testvére, férje, vagy fia odave­szett . , . Amint a jó falu népe mondja.. Mi­csoda őrjítő fájdalom, kinek keresője elment, elpusztult s itthon a gyermekek még várják az; apát, aki úgy ment el, mintha nem is hábo­rúba ment volna. Pedig oda mentek és úgy verekedtek, mintha két életük lett volna. * Efagy László honvédalezredes, ez a ne­­meslelkü katona, ki meleg szívvel indít möst akciót, körlevelében többek közt a követke­zőket mondja; „Veszteségeinknek tüköré az a dicsőség, mely a 31-es honvédeinknek és népfölkelőink­­nek a nyomában feltündöklőít minden harc­téren. Ezer éves múlttól erős lélekkel, sors­döntő események között a magyar haza jöven­dőiét védelmezték hős fiaink mindhalálig a honvéd fegyvereknek, szivükhöz nőtt szűzi be­csületével. Télen-nyáron, sikságon vagy hegyóriások rengetegeiben, a posványbán vagy a Karszt kietlenségei között, vadidegen folyókon, tenge­reken átkelve harcoltak és küzdenek ma is, a mi rónáinkon túl aligha járt magyar véreink. . . . Helytállottunk. Veszteségeinket fáj­dalmas büszkeséggel elviseljük, de szemeinket éberen kell a jövendő felé függesztenünk.“ Meg kell mentenünk árváinkat és özve­gyeinket! „Ne pusztuljon el közülök csak egy is, a magunk hibájából. Az égett ház üszkei kö­zött össze kell szednünk mind azt az értéket, mely az uj és erőteljes jövendő felépítéséhez szükséges“. Gyönyörű szavak. Van-e ebben a me­gyében, ebben a városban, aki — ha kőből van is a szive — egy percre meg ne lágyul­­joa és megtagadja segítségét? Mi úgy hisszük, hogy nincs. Megfogják hallani mindenütt a kiáltást. A falvakon ép úgy, mint a városban. Hallgassák is meg ! Keljen versenyre a társadalom 1 A veszprémi 31. honvéd-gyalogezred a harctéren küzdő testvéreink életét biztosítani akarja. Minden harcosét ezer koronára. Kis, nagyon szerény összeg, de ha elgondoljuk, hogy egy emberpár, kis család éleiében még ma is pénz ezer korona, úgy csak a legteljesebb di­csérettel emlékezhetünk meg e nemes inten­cióról. Minden harcosunk biztosítása, amelyet az ezred árvaszéke eszközöl, haiminchat koronába kerül. Minél több harminchat koronát gyűjtünk össze, annál több harcos élete lesz biztosítható. Úgy érezzük, hogy kötelességünket telje­síthetjük, hogy ezirányban megindítjuk a moz­galmat. Kérjük a Komáromi Lapok olvasóit, hogy legyenek segítségünkre. Kövessenek el mindent, hogy minél nagyobb összeget bocsájthassunk a gyah gezred áivaszékének rendelkezésére, amely mindent elkövet, hogy harcosairól gondoskod­hassál Lelkes honleányok a városban épp úgy, mint a falvakban vegyék kezükbe az ügyet és szeretettel, fáradliatlanul iparkodjanak összete­­remíeni azt a pénzt, a mire szükség van. Mi, kik a háború alatt minden alkalmat megragadtunk arra, hogy a háború hajótörött­jein segitsiink, a legnagyobb igyekezettel kí­vánjuk támogatni a 31-esek mozgalmát és min­den adományt, mely e célra hozzánk érkezik, nyugtatunk, összegyűjtjük és eljuttatjuk helyére. Gondoljunk a 31-esekre ! A testvéreinkre, akik értünk harcolnak és értünk halnak meg. Gondoljunk az özvegyekre és árvákra ! Gyűjtésünk két hétig tart. Addig mindenki járuljon az urnához és teljesítse kötelességét! — os. Több szem, többet lát. — A közönség rovata. — Igen tisztelt Szerkesztő ur! A Komáromi Lapok mű t heti számában olvastam, hogy Ferenczy Károly földműves iskolai igazgató ur, aki orosz fogságból megkerült, a Szerkesztő urnák róla irt cikkében arra hivatik fel, hogy „szükebb“ körben ismertesse fogsá­gának viszontagságait. Ez alkalommal legyen szabad igen tisztelt Szerkesztő urat azon szíves­ségre felkérni, méltóztassék oda hatni, hogy F. ur ne szükebb körben, hanem a nagy nyilvá­nosság előtt tartsa meg ezen előadását, legjobb volna a Jókai egyesület által tartani szokott vasárnap esti előadások keretében. Hiszen talán mondanom is felesleges, amit F. ur itt előadna, az igazán a város minden polgárát érdekelné, és bizony kár volna azokat ettől megfosztani, s csak a „szükebb* körű barátok és jó ismerősök; jelenlétében megtartani, ezen bizonyára rend-! kívül érdekes előadást. Igen tisztelt Szerkesztő urnák kiváló tiszteleiemet jelentve vagyok szives közbenjárá­sát újólag kérve Egy érdeklődő. * A szemét. A háború sokféle nyomorúsága közé, — legalább nekünk komáromiaknak, oda kell sorolnunk a szemét kérdést is. A béke aranyos napjaiban mennyit zúgolódtunk sokszor, ha délutáni álmunkból a szemetes csengetyüje felzavart, ami bizony nagyon gyakran megtörtént, mert majd mindeu három napban jött a szemetes. Bezzeg másként van most! Sokszor hetekig sem néz felénk, már azt sem tudja az ember, hogy a sok felgyülemlett szemetet hova tegye. S ha nagynehezen néha napján megérkezik, ha nincs szépen sorjában a járdára kifuvarozva a szemét, bizony a házba be nem jön érte, akkor ott maradhat tovább, mig szerencsétlen tulajdonosá­nak a jövő alkalmat valahogyan sikerül kiszima­tolni és jó előre standba állíttatja az utcára a különböző ládákat és kosarakat. Nem lehetne ezen a bajon valahogyan segíteni ? Hiszen mint látom, orosz foglyok segitke?nek a szemetesnek munkájában s azokat csak fel lehetne használni arra, hogy a közön­ség egy kis jobb elbánásban részesüljön, vagyis, mivel munkaerő van hozzá, talán jöhetnének gyakrabban is azért a szemétért, s nem volna okvetlen szükséges az utcára feltálalni. Egy háztulajdonos. A VÁRMEGYE. (t) Közélelmezési kormánybiztos. A mi­niszterelnök, gróf Jankovich-Bésán Endre nagy­­birtokost Veszprém székhelyei, Komárom vár­megye és Komárom sz. kir. város területére ter­jedő határkörrel a közélelmezés kormánybiz­­tossává nevezte ki. (f) Főispáni titkári változás. A főispáni titkári teendők végzésével további intézkedésig a főispán dr. Zsindely Ferenc vármegyei al­jegyzőt, aranyifjuság eme rokonszenves tagját bízta meg. Harc a betörőkkel. (£gy cigánybanda garázdálkodásai. — fílegzauarf lakoma. — Küzdelem az erdőben.) — Saját tudósitónktól. — Bököd, febr. 25. A bokodi szőlőhegyen szombaton éjjel Rafael Sándor bánhidai cigány, szökött katona két férfi és nőtagból álló bandájával több pincébe betört, honnét bort és burgonyát lopott el. A cigánybanda a betörések elkövetése után a községbe merészkedett be és Pula János bokodi földmivesnek kamráját törte fel, a honnét sonkákat, szalonnát, lisztet loptak. Ezután a község másik utcájában lakó Baranyai János házát látogatták meg, hol libát és kenyeret zsákmányoltak. A cigányokat Baranyai János kis gyermeke meglátta, a mikor a lopott holmikkal útra keltek és felzavarta a szomszédokat, akik üldö­zőbe is fogták a tolvajokat. Az üldözést azonban abba kellett hagyni, mert a cigányok puskáikból lőttek üldözőikre, akiknél fegyver nem lévén, veszélyes lett volna folytatni az üldözést. A betörésekről vasárnap reggel a káro­sultak jelentést tettek a dadi csendörőrsnek, amelytől két népfelkelő és több bokodi vadász a cigányok kézrekeritésére elindult. Az erdőben való hosszas nyomozás után az oroszlányi fenyvesben végre megpillantották a cigányokat, akik éppen lakomát tartottak a lopott holmikból. Az egyik cigányleány .’a

Next

/
Oldalképek
Tartalom