Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-16 / 7. szám
‘2. oldal. .Komaromi Lmyok 1918. február 16. igen költői jelenet igy leírva vagy elmondva, de tessék ezt domborműben elképzelni. Ha sikerülne is a domborművűn az éneklő madárkát jól, észrevehetően ábrázolni, érthetetlen lenne ez a jelenet, vagy p dig külön szöveggel kellene megmagyarázni, mert a madáréneket még sem lehet ércbeönteui, azaz szobrász munkán érzékelhetővé tenni. Magamról is mondhatnám, hogy Jókai imádó vagyok, de — tálán éppen ezért — nem tudok az előttem szólott Jókai imádónak igazat adni abban, hogy amit jónak, szépnek, nagyszerűnek mondott, az alkalmas is lenne a komáromi Jókai-szobor hatásának emelésére. Ezeket óhajtottam hozz iszólásképen megjegyezni, melyeknek közléséért fogadd hálás köszönetemet. Dr. Szijj Ferenc. A Konkoly Thege Miklős-féle alapítványit kincstári birtok értékesítése. — Levél a szerkesztőhöz. — Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! A Komáromi Lapok f. évi 6. számában „A vármegyei gazdasági egyesület csikólegelője és kertészete.“ cimü közlemény a következő I sorok közlésére indított bennünket. Mi, ógyallai kisgazdák már évek óta í figyelemmel kisérjük a község határában fekvő, nemesszivü tudós földink nagylelkű alapítványát képező Konkoly Thege Miklós-féle állami birtoknak sorsát, melyről nagyon jól tudjuk, hogy az alapitót milyen intentió vezérelte a terület jövőjét illetőleg. Kifejezte ő világosan, miszerint a majdan ott szántó-vető kisgazda békés megelégedéssel forditgassa azokat a hantokat, melyek hivatva lesznek az iránta való hála megőrzésére. Kimondottan a szociális helyzetén javulásra szoruló föld munkásainak tömegét nevezte meg örököseinek. Ezért vágytunk, sóvárogtunk s növekvő aggódalommal figyeltük annak a birtoknak sorsát különösen a legutóbbi éveken keresztül. 1915. évi május hó 15-én pedig memorandumban fordultunk a földmivelésügyi miniszterhez, melyben arra kértük, hogy a bérlet lejárata után a birtok értékesítésénél a község lakosainak a kérését vegye elsősorban figyelembe. Nem tudjuk, hogy ez a kérelmünk melyik fiókban várja az áldó, kezet, melyről hisszük, hogy el fog érni ide Ógyallára és jövő boldogulásunk alapjait megvetendi. Csak arra kérjük ezt a kezet, hogy erős legyen, mert úgy látszik, ütnie is kell, minthogy olyan jeleket látunk, olyan véglegesnek mondat tervekről hallunk, melyek mindannyiunk szivében a legméltóbb elkeseredést keltik. Valóságos muzsikaszó' volt nekünk is a miniszterelnöknek a Ház előtt kifejtett birtokpolitikája. Mi ezt szentirásnak vettük s ime, itt azt kell tapasztalnunk, hogy itt, ahol nem magánvagyon, hanem az államnak községünk bogárhátu házaink tövében kezdődő s most felszabadulandó birtokát már 200—500 holdas részekben igénylik, részben már művelik is azok, akik a kisgazda vágyakozásaira kiváncsiak | nem voltak. Ott látjuk a birtoknak lelkét képező legjobb részén, hogy szántógépek füstje lepi el ! vágyaink Mekkáját. Úgy halljuk, hogy valami | Zöldségtermelő Társaság masinái azok. Hogy kik ennek a társaságnak tagjai és hogy milyen [ módon jutottak a terület műveléséhez, azt nem j tudjuk és éppen ezért jogcíme igazolt voltát i nem is akarjuk kétségbevonni, de mikor ezt I látjuk és „azt mondják: A ur vesz belőle 50 holdat, B ur vesz 100 holdat, C ur is kap 100-at,“ akkor, amikor ezek a részünkről különben tiszteletnek örvendő urak többszáz holdon boldogulnak, épen akkor senki sem érdeklődik a mi jogos kívánságaink felől, senki sem tartotta méltónak azt, hogy hozzánk, a földéhesek tömegéhez leerezkedjenek, akiket talán ezért bolsevikieknek neveznek. A birtok értékesítésénél reánk nézve a következő szükségszerű momentumokat kell figyelembe venni: El sem képzelhető rendezett viszonyú község, amely a legszükségesebb közlegelővel ne rendelkezzék. Ógyalla községnek pedig a 1 községi utakon kívül egyéb területe nincsen. Említett kérvényünkben különösen erre j tértünk ki. Épen a legelő hiánya miatt állat— j állományunkat össze sem lehet hasonlítani más i községével. Sertéseinkhez pásztort sem fogadj hátiunk, mert folyton csak utakon terelgetni nem volt hajlandó, legelőt követelt ő is. Szarvasmarha állományunk pedig 0-ának mondható, i Csak az a nagyobb gazda tarthat egy-egy | tehenet, akinek takarmánytermelésre is jut 1 terület. Ha tehát itt legelőkérdésrői van szó, legelső sorban nekünk van itt igényünk és jogunk arra, hogy a birtokból legelőt kérjünk és kapjunk. Legutóbb pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter a gazdasági oktatás minél gyakorlatibb keresztülvitele táigyában kiadott nagyfontosságu rendeletében megkívánt követelményeknek megfelelőleg, csakis ebből a technikai és nem csekély mértékben pénzügyi kérdés. De hí lesznek dombormüvek, akkor — szerény véleményem szerint — a komáromi szobron mindenesetre komáromi vonatkozású dolgokat kell megörökítenünk, mert annak a szobornak azt kell ' nie, hogy Jókai a mienk volt elsősor^-.. ..ogy innen merítette sok témáját, sok alakját. Ennek ábrázolására pedig legalkalmasabbak komáromi tárgyú regényei. Különösen nem tartom szeienc-é^nek a már 1906-ban is felemlített három jelenetet. Vegyük sorra őket: Az első az a bizonyos mese a szegény asszony tehénkéjéről, amelyet el kellett volna árverezni, de a „patvarista“ Jókainak megesett a szive és az árveréssel együtt hátat fordított az ügyvédségnek is. Hát ezt a mesét megírta ugyan Jókai 1893-ban egy amerikai lapnak küldött őnéleirajzában, de ez a mese életrajziról szerint csak az ő fantáziájának szüleménye és a valóságban alkalmasint sohasem történt meg. Csak nem fogunk hát egy ilyen költői fantáziából eredő „falsumot“ szobron megörökíteni ? És ha megtörtént is, miért éppen azt vegyük fel a szoborra, azt dokumentáljuk, hogy Jókai nem vált be fiskálisnak? Ne hozzuk zavarba a szobrászt se azzal, hogy az ár érésnek „hátat forditó“ Jókait kelljen megminíáznia. A má-ik dombormű Jókai eljegyzését ábrázolná Laborfalvi Rózával március 15-ikén a Nemzeti Színházban. Ezt sem tartom olyan fontos momentumnak, hogy ez domborműben örökittessék meg. J kai március 15-iki szereplésében éppen nem az a fontos, ami a Nemzeti Színházban történt vele s amit, ha forduló pont volt is magánéletében, nehéz eljegyzésnek tekinteni. (Tudom, hogy ő maga mondja annak.) Jókai március tizenötödikén egyebek közt a magyar nemzet kívánságait szövegezte meg tizenkét pontban és a sajtó szabadságot segítette kivívni Petőfi mellett. Ez a március 15-ike Jókaija, nem az, amelyik ugyanaz nap este beleszédül egy ragyogó szépségű, nagy színésznő szemeinek tudatosan bűvös varázsába. Amiként nem áll az, hogy „akkor született meg Jókai életében a költő, mikor az árverésről elszaladt“, éppúgy nem akkor kezdődött az élete, mikor a nagy tragika „rátette a kezét az ő kezér A harmadik kép — a nyitott sírnál megszólaló énekes madárka — igen megható, megmagyaráztam neki az érzelem mivoltát, a nő természetét, nemének varázsait, a hozomány délibábszerü csalfaságát, a női hűség esélyeit és bizonyos jellemvonásokat, amelyek olykor már a szülőknél is fölismerhetők stb. Ekkor szoritottam Biomdahlt először sarokba. Alázatosan ült helyén a k^véházban egyszerű kis székén az én kényelmes zsölyém mellett, akár egy tanuló és sűrűn töltögette az alkoholt a poharamba. Blomdahl szeretett, remélt és egy pár hétig boldog volt Äm egy napon megnyúlt az arca nehány centiméterrel s olykor sötét, komor felhőbe borult. Olyan volt, mint a bizottsági tagságból kimaradt pórképviselő, vagy amint az a temetkezési hivatalnok, aki egy hivatali főnök temetésekor szükséges fogatok számának megállapitánál elszámitotta magát. — Nos mi a baj? — tudakoztam tőle — Mit ér az angyal volta, ha nem ismerem a szervezetét s nem tudom, miféle gyermekeink születhetnének?— súgta Blomdahl tűnődve. — Tán észrevetted, hogy Söderberg kisasszony vért köpött, vagy valami rut dolgot tudtál meg az édes anyjáról ? — kérdem részvevőn. — Nem, de a munkások egyesületében hallottam egy upsalai magántanár felolvasását az átöröklödésröl — felelt Blomdahl komoran. Ettől az időtől fogva kezdett terhére lenni az ismerőseinek. Számba vette kinek-nek a nemzetségét egyenes és oldal ágon, hogy családról-családra kinyomozhassa a betegségek és rossz tulajdonságok átöröklését. Ha megbotlottam a járda szélén, fölsikoltott, úgy hogy a három legközelebb álló rendőr megfordult a sarkán, aztán mormogta: Ejh, ejh, nyilván nyavalyatörésben szenvedett a nagynénéd! Megszámlálta a konyakomat s mikor az ötödiket hörpintettem föl, igy szólt fontoskodva. Mondsza csak, nem pityizált az öregatyád is ? A Söderberg kisasszony családjára nézve igazán nem lett volna kellemes, ha megtudja vala, hogy viselkedett Blomdahl, de remélem, sohase szerez róla tudomást, kár is volna érte. Blomdahl nem az az ember volt, a ki kitépi szivéből a szerelmet. S ép olyan kevéssé tudta kiverni fejéből az upsalai magántanár átöröklődéstanát. Elkezdett hát nyomozni az említett kisasszony családja után. Egy napon olyan volt, mint az öngyilkosjelölt, mert egy rég-n elhunyt Söderbergre akadt aki holmi csempességet követett el a landskronai pénztárban 1847-ben. Néhány nappal utóbb a királyi parkban sétálva, sugárzott arca az örömtől s a mint meglátott az omnibuszon mel ette elhaladóban rámkiáltott: Hallod-e, a landskronai sikkasztó nem ezek közül a Söderbergek közül való. Rosszabb volt, mint a sörmbandi életbiztosítási ügynök az esküstunai ismeretes botrány | után. Kinyomozta, miben halt meg az ifjú kisasszony hugocskája i égy esztendős korába i az 1876. év őszén é- megviszgálta Söderberg Káj roly Ágost Efraim Tomeliilában 38 évvel eze- I lőtt történt tönkrejut 'sának legközelebbi k cülj menyeit. Mert a szellemi és erkölcsi fogyatkozások, tudjuk, épugy átöröklődhetnek, akár a testi betegségek. Még mai napsán is rejtély előttem, hogyan ügynökösködhetett Blomdahl hétszámra kávéval, vaníliával s a kalmári malom áruival és hogyan tarthatta fenn magát ezen a réven, holott váltig az élő s a múlt században elhunyt Söderbergek testi és erkölcsi hibáinak s fogyatkozásainak kinyomozásával vo t elfoglalva. Annyit mondhatok, hogy ami a szeretetre méltó Söderberg kisasszony családfáját illeti, annál kifogástalanabbat még csak gondolni sem lehet. Mert ha Blomdahl akadt is holmi vörös orra a kisasszony nagybátyjánál, tüzetesebb vizsgálat után legott kiderült róla, hogy g^er■ mekkori fagyás okozta, nem pedig férfikori, tehát beszámítható iszákosság. S a Brobyban XMEindenki tudja, elis- = POLITZER MÓR meri és elmondja, hogy ------- Komárom, Nádor-utca 19,-....... üzletét n a legszebb minőségű férfi cipői*, divatárui*, fehérneműéi* stb. l*aplxától<.
