Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-16 / 7. szám
19,18 február 16. .Komáromi Lapok" 3. oldal. területből lehet erre a célra szükséges területet biztosítani. A községnek erre a célra talpalatnyi területe sincsen. Ez okból külön kérelmet intéztünk a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Végül, a középoztálynak nevezett tisztviselők jogos érdekeit is figyelembevenni kötelességünk. Az „ur“ és „paraszt“ közötti viszonyt a demokratikus áramlatok eredménye nem fogja a jövőben oly élesen elválasztani, mint a mostani nagy purifikáció előtti időkben volt. Ógyalla község szépszárfiu tisztviselői úgy lakás, mint élelmezési tekintetben a legnyomorultabb kielégítésben részesülnek. Miután a község a fenti állapotokból kifolyólag produktumait a szükségletnek megfelelőleg nem tudja kielégítően előállítani, a szomszédos községek pedig Komárom és Érsekújvár piacaira viszik termékeiket, a mi tisztviselőink a legelsőrendü élelmicikkek beszerzését illetően szánandó sorsban tengődnek. Azt hisszük, hogy ha ők is részesittetnek a felosztandó birtokból és azon intenzivitásra törekvő példaadásukkal közreműködnek a termelésben, ebből az állam gondosságának c-akis áldásos szociálpolitikai következményei lehetnek. Ha azot ban az értékesítés úgy menne végbe, ahogy most kezdődni látszik, akkor mi néhány érdekközösségnek csakis a béresei lehet' énk. Ezek pedig nem akarunk lenni és jelenlegi kormányunk bölcs előrelátásából következtetve, nem is leszünk! így hisszük ezt, igy kívánja a méltányosság és a jog. Azt akarjuk, hogy hazatérő sokat küzdött társainknak emelt fővel mondhassuk: „Ti megvédtétek édes hazánkat a fronton, mi pedig megszereztük a kenyértermelő földet.“ Tímár Gyula az Ogyallai Gazdakör elnöke Több szem, többet iát. — A közönség rovata. — fl mau. jegypénztára. Nem tudom igazán megérteni, hogy az újvárosi pályaudvaron, ahol nap napután óriási a forgalom, miért csak az egyik jegypénztár működik. Azért, hogy az embernek egy fél óráig Híjén to akod ia, hogy a ruh jut rontsa, stb. Miért i em c-inálják meg i á unk is, hogy az egyik pénztár 1. Ii. osztályú, a m sik pedig 111, osztályú jegyeket adjon ki, Hiszen már minden nagyobb áliomá on L-.y van, c ak Komáromban nncs igy. Vagy tán Komárom kivétel ? Hol oásároljak ? Kimegyek a piacra, hogy pár darab to jást, tejl'elt és egyet-mást bevásároljak. Igen ám de a piacon a legtöbbször nem kapui semmit. Mert a falusiak, mint megfigyeltem, már ki sem mennek a piacra, hanem egyenesen elviszik a portékát a „helyeikre“. A szerkesztő urlioz fordulok tanácsért, hogy miután nekem nincs falusi ismerősöm, mitevő legyek ? mivel mossunk? Igen tisztelt szerkesztő ur! Nagyon lekötelezné a háziasszonyokat, ha kiírná b. lapjában hogy hónapok óta nem lehet szappant veoni s a szappanhiány miatt sok háztartásban zavarok vannak. A s appan jegyeink csak meg vannak, de szappan az nincs. Bizony már itt volna az ideje, hogy szereznének rgy kis szappant. Egy háziasszony ❖ A szappan hiány tényleg kellemetlen s mi is a legnagyobb készséggel koncedáljuk, hogy a közönségnek a szappan iránti türelmetlensége indoko’t. Tar ozunk azonban megemlíteni, hogy a legtöbb város képtelen szappanhoz jutni. A városi közéle'mezési hivatal ta'án mo-óport szerezhetne be, mert szappanra úgy sincs egyhamar fi átásunk. Az orosz békehír Komáromban. — Saját tudósitónktól. — Hétfőn reggel pár perccel nyolc óra után magánforrásból arról értesültünk, hogy Bresztlitovszkban az orosz béke végre mégis megszületett. Fél kilenc órakor e hír után hivatalos helyről ez értesülésünket megcáfolták. Kilenc órakor pedig ugyancsak hivatalos részről — ezen időben Budapesten a közönség még mit sem tudott az orosz békehírről — a cáfolatot oda módosították, hogy Berlinben hivatalosan publikálták az orosz hadiállapot megszüntetésének és a leszerelésnek hírét, azonban erről még nincs jelentés. Negyed tiz órakor végre arról a távirat szövegről értesültünk, a melyet Bresztlitovszkból a Magyar Távirati irodának küldtek. Miután a hír valódisága kétséget nem szenvedett, az örvendetes hirt lapunk kiadóhivatalának kirakatába helyeztük el, a hol pár pillanat alatt néhány száz főnyi közönség verődött össze. Leírhatatlan az a hatás, a melyet a békehír keltett. A közönség kiadóhivatalunk élőt percről-percre szaporodott. Telefonjaink állandóan csilingeltek s mindenki a részletek után érdeklődött. Az orosz békehírre nagy hirtelen a város fellobogózták. Az emberek nagy boldogan adták egymásnak a hirt. Közben a cenzúrahatóság — melynek azt 1864-ben vendéglősként elhalt Söderberg lőcslába is teljesen egymagában állott. Valamennyi ivadékának rendes iába volt, sőt kettő közülök a királyi opera balettjébe is bejutott. Bh mdahl ezek után kezdte belátni, hogy olyan leányt, a ki annyira mentes volna a-családi testi és lelki bajoktól, mint az imádottja, csak ügygyel-bajjal találhat. Miután valamennyi hazugság kiderült s a gyanú, mind a hány alaptalannak bizonyult, egy csekély dadogís volt még hátra a leányzó nagyatyjánál, de ezt is ráijesztés folytán kapta s mikor a kisasszony édesatyja már életben volt, — no meg anyai ágon bizonyos hajlandóság ikergyermekek szülésére, de hiszen egy kicsit csak bízni kell a jó Istenben is, a ki eltartja a verebeket. Őszintén elszomorított tehát, midőn a minap barátomat, aki hetekkel azelőtt egyre vidámabb volt s váltig házasodni készült, komoran, sőt kétségbe esve láttam. — Hát végre mégis valami átöröklődő gonosz bajra bukkantál a Sőderbergekné! ? — tudakoztam tőle halkan, kezet részvevőn megszorítva. — Nem a. családjukban. Ez még megjárná,. Magában a kisasszonyban — sóhajtotta s olyan volt, mint a kinek a sorsjegye százötezer koronát nyer a dán sorsjátékon s ekkor jut eszébe, hogy egy trafikos lánynak ajándékozta oda a Lovag-utcában. — Óh talán, tüdőbajos szegény? — firtattam ellágyulva. — Dehogy az dehogy. — Holmi csekély skrofulával csak nem törődöl ? — Blomdahl nagyot sóhajtva csóválta a fejét. — Csak nincsen valami . .. agybántalma? — Nincs, nincs. — Testtartásából ítélve hátgerinezsorvadástól sem kell tartanod. — Ugyan ne gyötörj! — De hát az Isten szerelméért mi a baja annak a lánynak ? — faggattam egyre türelmetlebbtíl. — Nem kellek neki — nyögte ki Blomdahl a halálraítélt kétségbeesésével, fejét kezébe rejtve. — Bár ez nem is örökölhető baj, kedves barátom mindesetre kellemetlen. Mert mire fölserdülnek a leányai, akkora te öreg legény leszesz — mondtam érzékenyen s elborongva. i örvendetes eseményről nem volt tudomása — jelentésünket bekérte. A közönség most zavarba jutott. De végre, — a kir. ügyészség előzékenységéből — egy óra tájban, a mikorra, hivatalos telefonértesítés érkezett — engedélyezte a hir közlését. A közönség fellélekzett. A hir mégis igaz. Az egész hétfői napon állandó tumultus volt a Komáromi Lapok kiadóhivatala előtt a honné villám gyorsan száguldottá be az orosz béke hire a várost s e napon boldogok voltak az emberek . . . 1 községi jegyzők fényes László ellen. Tudvalevő dolog, hogy Fényes László újságíró, országgyűlési képvbelő több ízben erősen — és mindjárt hozzátehetjük — igazságtalanul támadta az ország jegyzői karát. A községi jegyzők egy ideig szótlanul tűrték az általános vádakat, most azonban a Közigazgatási Közlöny hasábjain Szenkovics Elek marostordamegyei jegyző megkapó nyílt levelet intéz Fényes Lászlóhoz s ebben okos objektivitással és a jegyzők helyzetének megrendítő leírásával világosítja fel a képviselőt arról, hogy mily meggondolatlanul csapott fel a községi jegyzők ellenségévé. A nyílt levél megérdemelné, hogy szó szerint közöljük, de nagy terjedelme ebben meggátol bennünket. A levélben Szenkovics Elek meghívja Fényes Lászlót a maga falujába, nézzen ott körül, tekintse meg a hivatal könyveit, a jegyző magánviszonyait. Ezt az ajánlatomat pedig — irja — kötelessége Önnek elfogadni képviselő ur, mert Ön megrágalmazta a magyar jegyzői kart lapjában, mint újságíró és a magyar képviselőházban, mint honatya. Kell, hogy legyen Önben annyi gavallérság, hogy ha tévedett, beismerje és kell legyen Önben annyi kötelesség, érzet hogyjha helytállók a vádjai, akkor ne álljon meg a feleutján, hanem tüzzel-vassal irtson, üldözzön bennünket! Leírja azután a nyílt levél Írója, hogy a háború előtt milyen jövedelme volt, a „koldusok között a j'bb fajták közé tartozott.“ Majd illusztrálja, hogy a háborúban mennyire elszegényedett, e adósodott, felsorolja a jegyzők rengeteg háborús munkáját. Hadigondozó tanácskozás. Komáromvármegye és Komárom sz. kir. város törvényhatóságok hadigondozó bizottságai tegnap, pénteken délután gróf Dezasse János főispán elnöklete alatt tanácskozást tartottak, melyen részt vettek : F. Szabó Géza polgármester, Bathó Lajos főjegyző, helyettes-alispán, dr. Madarassy Pál vármegyei árvaszéki elnök, dr. Mezey János várm. tiszti főorvos, Galba Károly árvaszéki ügyész, Berzsenyi-Janovits József műszaki tanácsos, Alapi Gáspár városi I. főjegyző, Jánossy Lajos, Milch Hermann, Mórocz Emílián, dr. Tuba János bizottsági tagok. Az előadói tisztet dr. Alapi Gyula,Ja Hadigondozó Népiroda vezetője töltötte be. Dr. Alapi előadó jelentést tett a Hadigondozó Népiroda felállításáról és szervezéséről. A Népiroda eddig is —bár más elnevezés alatt — működött és pedig eredményesen. A háborúval kapcsolatos minden jótékonysági ügynek rendszeres intézése, panaszok megvizsgálása és gyors elintézése, a társadalmi jótékonyság gyakorlása az iroda célja. Eszközeit a társadalom jótékonysága bocsátja az iroda rendelkezésére. Jelenti, hogy a kerületi Hadigondozó kormánybiztos az iroda vezetésével ideiglenesen dr. Alapi Gyula főlevéltárnokot, a hadigondozó-bizottság előadóját bízta meg, helyetteséül pedig Igó Endre nyug. kir. adófőpénztárnokot nevezte ki. A népiroda fennállásának anyagi eszközei is biztosítva vannak. A bizottságoknak végrehajtó szerve a néplroda, melynek felügyeleét a főispán gyakorolja. Ezután az elnöklő főispán indítványba a két törvénhatósági hadigondozó-biZottfeág kebeléből albizottságot választott az értekezlet a következő tagokból : gróf Derasse János KSápta elnök, Asztalos Béta aTispáts, F. Szabó Géza
