Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-06-29 / 26. szám
2. oldal. Komaromi Lapok 1918 junius 29. Egy süket hét múlt el felettünk. A budapesti általános sztrájk elsősorban abban éreztette káros hatását, hogy teljesen megbénította a sajtót. Hírek nélkül, újság nélkül állottunk s csak a szűkszavú hivatalos táviratokra voltunk utalva. Szóval egy süket hetet éltünk keresztül, nem hallva semmit a körülöttünk lefolyó világesemények zajából, dörgéséből. Tisztán a képzelődésünkre, a fantáziánkra voltunk utalva s ez az útmutatónk természetesen nem a legrózsásabb képeket tükrözte lelki szemeink elé. Riasztó hírek keltek szárnyra innen is onnan is, melyeket a rém látók nagy serege még riasztóbbakká fújt fel. Szinte megkönnyebbülésszámba ment Popovics pénzügyminiszternek a parlamentben tett kijelentése, mely a rémhíreket való értékükre redukálta, alaposan megcáfolván a pesszimisták fekete látásait. Ezekben a nehéz, depressziókkal telt napokban tanultuk megismerni a sajtó értékét s rájöttünk arra a még ma is többek által kétségbevont igazságra, hogy a XX. század embere a sajtót egy napig is alig nélkülözheti. Nagyfokú idegességet, türhetlen feszültséget, nehéz gondolatokat, szóval formális lelkibetegséget idéz fel a mindennapi nyomtatott betű hiánya, mely napjainkban már-már a mindennapi kenyér jelentőségével vetekedik. Ne is adja az Isten, hogy még soká tartson ez a mai állapot, mert az jóra nem vezethet. Össze kell hát fogni minden magyar embernek, hogy ez a lehetetlen helyzet mennél simábban, minden operativ beavatkozás nélkül szanáltassék. A sztrájkolóknak is elő kell venni a jobb belátásukat, hisz ők is e haza gyermekei és polgárai s nem akarhatják a közös édes anya romlását. Meg kell érteniök a végzetes következményeket, melyek a további sztrájkból az egész nemzetre származhatnak, mert ha a front mögötti fronton rést ütnek, azzal csak ellenségeink érdekét szolgálják. Mi mindig a legmelegebben rokonszenveztünk a munkásosztállyal s át tudtuk érezni bajaikat, sérelmeiket. Átérezziik most is. De egyben arról is meg vagyunk győződve, hogy ez a jelenlegi mozgalom nem az ő lelkűkben született, mert a magyar munkástól mindig idegen volt a céltalan rombolás, az anarchia szelleme. Ez a mozgalom ideiglenes hevenyfertőzés, mely felelőtlen izgatok lelkiismeretlen aknamunkája folytán ütötte fel a fejét. Iparkodjék hát a magyar munkásosztály kiűzni leikéből az idegenszármazásu fertőző csirákat s ébredjen tudatára magyar voltának. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy a magyar munkás egyenlő nívón áll a magyar katonával. Mindkettő az első a rtiaga nemében. Bízunk is benne, hogy a magyar munkás, ha előveszi a jó magyar eszét és jó magyar érzését, akkor vége lesz ennek a mai se künn se benn állapotnak. Vége lesz minden erőszakos külső beavatkozás nélkül, melyet a hivatása magaslatán álló s felelőssége tudatában levő királyi kormánytól kikényszeríteni éppen az izgatok által félrevezetett munkásosztály érdekeivel ellenkeznék legjobban. Mert utóvégre be kell lálniok a sztrájkólóknak, hogy nemcsak ők, de elenyésző csekély kivétellel a társadalom minden osztálya egyformán érzi a háború nyomását és nyomorúságait s végső következtelésként számolniok kell azzal is, hogy a mai helyzet tovább fajulása oroszországi útlapotokat fogna teremteni. Ezt pedig a magyar munkások nem akarhatják! Mi különben csak helyeselni tudjuk, ha a kormány a munkásokkal szemben a legnagyobb jóindulat és kímélet álláspontjára helyezkedik, de viszont bízunk abban a kormányigéretben is, hogy az K0f8ÄRÖ?*ii LAPOK TÁRCÁJA. Péter és Pál. Lángbeíü a naptárban, Friss méz a vén kaptárban Friss méz: friss remény. Uj vendég a küszöbön, Péter és Pál beköszön, A két vig legény. Árvalányhaj a hajuk, Bánatölő a daluk, S a búzavirág. Ott ragyog a szemükben; Pengő kasza kezükben, S boldog a világ, Mint a festett képeken, Az illatos réteken Boldogság, öröm. Vígan dönög a darázs, S a pipacs égő parázs A dülőközön. Elfeledjük ami volt. S hangos lánykacaj sikolt; Sikoltása vágy. Ágon búgó vadgalamb, Ezer nyári kis kaland, S vadvirág az ágy. Könnyű bánat: sóhajtás. A várt vendég: óhajtás Várt lányé a vár. Fehér galamb kirepül, S mire az ég kiderül, Újra reng a váll. Lángbetü: nevet a száj. Friss méz: már semmi se fáj. Nem görnyed a váll. Uj vendég a küszöbön, Két vig legény beköszön: Péter és a Pál. Follinus Ervin. Gyóni Géza káluáriája. Hazakerült fogolytársai elbeszélése alapján. A napokban lesz egy esztendeje, hogy Gyóni Géza szomorú szemei lezárultak, fáradt agya örökké elpihent imádott testvére mellett a krasznojarszki magyar temetőben. A kritika, a izgatok és felbujtók személyválogatás nélkül meg fogják érezni a kormány erélyét és elveszik kárhozatos aknamunkájuk szigorú megtorlását . . . fS magyar katona a dicsőség aranyhegyén áll, feje körül I a példátlan áldozatkészség ragyogó glóriája, ! neve körül az önfeláldozó vitézség örökzöld ! babérja. A magyar katona a szomorú négy i esztendő alatt bejárta a világot, a lengyel j síkokon mérkőzik diadalmasan az orosz óriással, a titáni küzdelemben némelye fáradtan keríil a szibériai jeges, ólmos világba. Verekszik a szerb hegyek közt, forró homokját tapossa a messze szentföldnek, az olasz dolomitok ezredéves kövei felett törik meg szuronyán a leáldozó nap sugara. A magyar katona mindenütt a világon megtalálja helyét talán itthon a legmostohább hozzá a sors, itthon nincs meg az a helye, amit legjobban megérdemelne. A világ első és legjobb vitézét azok nem akarják megbecsülni, akiknek soha máskép, mint a hála meleg hangján nem volna szabad I róluk beszélni. A fegyvertársak, akikkel egy j célért, egy gondolatért küzd, a szomszéd népek, ! a féltékeny és irigy szomszédok nem ismerik j be, hogy a magyar katona lett a világ első embere, a szövetség erejének legmegbízhatóbb oszlopa, eredményeinknek legbecsületesebb harcosa. Megdöbbenve halljuk, hogy akadnak olyan j osztrák és cseh tisztek, akik a magyar katonát | üldözik, mellőzik és meggyötrik. Nincs itt más mód a segítségre, mini az önálló magyar nemzeti hadsereg megteremtése. A világháború egyik legfőbb tanulsága ránk nézve az lett, hogy a magyar nemzeti önnálló hadsereg felállításának semmiféle akadálya nem lehet többé. Sem politikai sem technikai, sem taktikai, sem stratégiai. Sőt az eddigi tapasztalatok szerint straté| giai szempontokból határozottan előnyösnek i látszik a magyar hadsereg teljes önnállósíga : és magyar vezényleti nyelve. Ezt ma má* Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauep-féle használata valódi áldás gyomon balosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt telj» sen rendbe hozza. mely részben egekig magasztalta, részben porig alázta, azóta elhallgatott felőle, de sokunknak, akik a költőben az Ember vallásának hirdetőjét keressük, valóságos revelációként hatott Gyóni egy posthumus verse, a Forradalom, amely szinte Petőfi hevével és erejével köszönti az emberiség eljövendő szabadságharcát. Gyóni hazakerült hadifogoly ismerőseivel találkoztam a napokban, akik igen értékes és uj emberi dokumentumokkal szolgáltak nekem e sokat szenvedett és nagyon szeretett különös költő életének utolsó éveiről és megrenditően tragikus végéről. Én a nyilvánosság és az irodalom-történet számára, a krónikás hűségével és a bajtárs szeretetével igyekszem megrögziteni ezeket a hiteles forrásból, első kézből nyert uj adatokat. Mikor, a cseh és pólyák árulás, meg az éhség ellenség kezére játszotta erős várunkat, Gyóni Géza pionír közvitéz a foglyokkal együtt halálos fáradtan és elcsigázva megindult ismeretlen állomás felé. Hosszú ut volt, kietlen kálvária, végtelennek látszó stációkkal, az utolsó mégis Krasznojarszk. Itt először egy tiszti pavillonban, majd hatalmas kőbarakkokban szállásolták el a foglyokat. Egy darabig a közkatonák keserű kenyerét ette Gyóni Géza, de a derék Molnár
