Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-06-15 / 24. szám
Htarmimcki Feiscedsk év#«lyairB 1 Jl"». ' "l-i1 .V !■1 * Ll'JglElL'JU AJLlLJ2JE"”ggK.l!j^ Komárom, ISI8» Junius 15. 24, s*ám. KOMÁROMMEGYEl KÖZLÖNY Politikai és tá>tsada Imi lap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Helyben ée vidékre: »§;£*» ívre ...... 16 K félém..........................3 » «egyeáévre ....... 4 » FGYES SZÁMOK KAPHATÓK Spitzer Sándor könyvkereakedősében, bői hirdetések és alefizetések is elfogadtatnak, továbbá »Szent litván* és 8!roh-féle könyvkereskedésben, valamint Sipsg renc és Őzike Dénes könyvkötőknél. Ke^jelenik minden szemhaton. ügyes szám ára 30 fill. Hirdetések 3 hasábos petitsoronként 1 kor. NyiIttéli közlemények 3 hasábos peütsoroíiként 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Komárom, Nádo -v. 29. sí, hová a lap szellemi részét sileiő közlemények, továbbá a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezér: Tuba JÜáíif©s. Főszerkesztő: &iss Gyula dr. 1 nini iéa isise. A háború eleje óta egyik babérkoszorút a másik után fűzte zászlójára a ! komáromi tizenkilences vadászok derék j zászlóalja. Eddigi tevékenysége a dicsőség j ragyogó aranykalászainak szokatlanul dús aratása Volt, melyhez a Piave-menti véres ütközetekben újabb sikert csatolt hozzá. Erről a fényes sikerről a vezérkar főnökének június 9-iki hivatalos jelentése a legmelegebb szavakban külön is megemlékszik. íme a napiparancs egész szövege : j Az olaszok felderítő tevékenysége tegnap tovább fokozódott. Mindenütt eredménytelen maradt. A Judikariákban és Asiagónál az ellenség zászlóalljnyi erősségű osztagokat vetett állásaink ellen. Tüzünkket visszautssitottuk őket. Nagyon elkeseredett harcok fejlődtek a Monte P e r t i c á n megismételt támadásokból. Az ellenség ilt heves, déltájban a legnagyobb erősségi g fokozódó ágyútüzelés után egy kilo méternyi széles arcvonaíon tört előre. Rohamai tüzérségünk kiváló hatása és a lövészárokban küzdők bátorsága következiében meghiúsultak. Erősen megriikitott sorokban menekültek vissza a támadók vonalaikba, foglyok és hadieszközök maradtak a kezünkben. Külön említést érdemel a kipróbált komáromi 19. tábori vadászzászlóalj, á siker kivívásában övé az oroszlánrész. A Piave torkolatánál is meghiúsult az ellenség valamennyi felderítő kísérlete. A vezérkar főnöke. Nem keressük most, mennyi áldozatba, mennyi vérbe került szeretett hős fiainknak ez a dicső fegyverténye, hanem őszinte érzéssel, dagadó kebellel, büszke lélekkel köszöntjük őkt.' kik a komáromi hölgyek fehér, gyöngéd ujjai által készített selyem nemzeti lobogó alatt indultak harcba 1914. augusztus elején ! Bizonyára büszkén tekint le rájuk még a háború elején hősi halált halt zászlóaljparancsnokuk, Mathesz Ede alezredes is a túlvilágról s onnan gyönyör-KOKÁROül LAPOK TÁRCÁJA. Alom a fehér kórházban.* Irta: Kerecseny János. Szeretnék fehér leány-szobádban Lenni kacér, piros virág; Kitudnám titkon, akaratlan igy Lelked minden kis sóhaját, — Minden kicsiny sóhaját-------— És Te mindennap föléin hajolnál: Sziircsölni édes illatot; S megrészegülnék a gyönyörtől én, Mit puha ajkadtól Kapok, — Drága ajkadtól kapok —------S kábult fővel, bolondos-boldogan Mérném ki minden illatom ; Mig végre csóktűztől meghervadnék Egy nagyon szerelmes napon, — Rózsaszínű szép napon------------És meghervadnék és meghajolnék — Nem lenne többé illatom — S kis kezeddel lágyan összefognál És kidobnál az ablakon,------------------Elszáradt, nem kell a lom! * Mutató a költő Dalok a piros mezőkről c. most megjelent verses könyvéből. Uíon Ukrajnába. — A sajtóhadiszállás engedélyével. — Brodytól nincs messze a határ. Kocsink hat kilométert tesz meg a jó műúton. Balra elmarad a szétrombolt lovassági laktanya, majd a Matejka-erdőn át visz az ut, ahol jobbra-balra régi orosz ütegállásokat, szállásfedezékeket, árkokat és drótakadályokat látni. Ilt-ott egy-egy tölcsér, felhasogatott vagy derékban tört fenyő emlékeztet arra, hogy néhány hónappal ezelőtt itt gránátjaink és repülőbombáink pusztítottak. Az erdő végén keresztezzük a határutat; néhány lépéssel odább már áll ismét — mint valamikor a háború előtt — a liatárcsendőrőrs deszkabódéja és közvetlenül mellette régi, hatalmas, feketesárga és fehérfeketenarancs színűre mázolt facölöpök jelzik a helyet, ahol valamikor a vámsorompó állott. Most hiába keressük a sorompót. A jó rrrűút is végződik itt, a határcölöpnél ; tovább Ukrajnába széles, agyonhasznált göröngyös dülőut visz. Az ut mentén széles dorongut szalad, amelyet csapataink 1915-ben építettek, amikor Radziwillowban egy osztrákmagyar magasabb parancsnokság székelt. Azóta az utat nem javitották, karbantartásával nem törődtek; a lyukak és összetört deszkák miatt csak nagyvigyázva lehet előbbre jutni. ködik oroszláni bátorságu hősies csapatában ! Az isten vezérelje őket diadalra a hadak további után, az isten hozza őket haza ölelő karjaink közé ! | fi Dorös-Keresz! uáiasztruány ülése. A Vörös-Kereszt szervezetek választmánya ; folyó hó 12-én, szerdán délelőtt 11 órakor : gróf Dezasse János főispán elnöklete alatt igen ; élénken látogatott ülést tartott, mely egy felette j különös ügyben foglalt állást és utasított vissza | egy olyan, alig minősíthető támadást, mely az I intézmény több vezetőjét burkoltan jogtalan vagyonszerzéssel gyanúsította meg. Az ülés lefolyása a következő volt: Gróf Dezasse János elnök, megnyitván az ülést, megemlékezik a legfelsőbb kitüntetésekről, melyek az egyesület több kiváló munkásáf és tisztviselőjét érték, akik a Vörös-Kereszt körül szerzett érdemeikért nyerték e kitüntetéseket. így : Kürthy Istvánná és báró Ditfurth Móricné a II. oszt. polg. hadiérdemkeresztet, Milch Dezsőné a Vörös-Kereszt II. oszt. díszjelvényét, dr. Alapi Gyula alelnök pedig a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. (Éljenzés.) Majd fölemlíti, hogy egy hírlapi támadás Reggelizés elölt fél pohár Schmidthauer-féle használnia valódi áldás gyomor bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra aiatt teljesen rendbe hozza. I Ukrán fináncok tartóztatnak fel; miíielyt , megpillantják igazolványainkat, minden nehézség í nélkül tovább engednek. Radziwillowig még három kilométer. Tá| gas síkságon visz az utunk; rétek, szántók, puszták, beomlott lövészárkok, drótakadályok, hellyel-közzel szállásfedezékek maradoznak el az ut mentén. Az utat fasor szegélyezi; nyárfák, égerfák, fűzfák húzódnak hosszú sorban; tovább délre visz a vasútvonal, amelyen egy I ukrán tehervonat ép most köszönti elnyújtott j füttyjellel szemközt jövő osztrák kollégáját. ! Közvetlenül Radziwillow előtt régi orosz | csapattábort látunk; most az ukrán határbiz- 1 tositó csapatok egyik osztaga lakja a tábort. Egy őr feltüzött szuronnynl kocsinkhoz lép és útleveleinket kéri; azután jelt ad a továbbhaladásra és a gőzölgő mozgókonyhára vet lapos j pillantást, ahol bajtársai szerény ebédjüket j fogyasztják. Itt vagyunk hát Radziwillowban, az ukrán határvárosban. Voltaképpen kiterjedt falu. Egész házsorok állanak romban. Köztük zsidó szatócsbódék, paraszt elárusítóhelyek és egész kocsivárak a parasztok sajátságosán alacsony és lapos jármüveiből. Minden piszkos, elhanyagolt, züllött külsejii. A hihetetlenül széles és
