Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-25 / 21. szám
2. oldal „Komáromi Lapok 1 íH. május 25 sem javultak. A javításról nem mondunk mást, csak azt, hogy a komáromi cipészek sem hajlandók a maximált áron dolgozni. ügy áll tehát a helyzet, hogy aki nem fizeti túl a maximális árat, ha cipőben akar járni, magának kell megcsinálni a cipőjét. A cipészek különben, mint megnyugvással olvastuk, e héten sokat gyüléseztek és deputációztak, a kormány azonban nem hajlandó engedni és szilárd elhatározása, hogy a cipővel űzött uzsorát minden eszköz/el le fogja törni. A cipőrendeletet rövid időn belül — mint budapesti tudósítónk* jelenti — követni fogja a ruharendelet, ami a szabók körében nem fog j rokonszenves fogadtatásra találni. A hét — j nyolcszáz koronás ruhaárak alapos esésére van í kilátás. Mondanunk sem kell, hogy a közönség j a legnagyobb reménnyel várja a tisztitó rende- i letek kiadást. * A vendéglősök panaszkodnak, hogy rósz- j szül megy az üzlet. A konyha kész deficit; ott napról-napra elfőznek valamit a gazda ; zsebéből, az ital drága, nem fogyasztanak a 1 vendégek. Ezzel szemben a napokban történt az alábbi eset: Egy társaság este kilenc órakor megjelent egyik előkelőbb éttermünkben, amely arról h rés, hogy ott jó bort mérnek. Alig telepednek le, a társaság egyik tagja neszmélyi bort kér. — Nincsen ! mondja a pincér. — De tegnap még volt ! Hát már elfogyott? kérdi a vendég. — Még nem ; van, de lenn a pincében. Mipedig ilyen későn már nem megyünk le a pincébe. A társaság nagy nehezen megnyugodott i volna a pincér okfejtésében, ha tiz óra tájban nem alakult volna másként a helyzet. Ugyanis j kevéssel tiz óra után a többi asztalnál a pincérek szépen lerámoltak ; a székeket felrak- i ták az as dalok tetejére és már már előkerült a seprű is. A társaság mit tehetett mást, mint fizetett. De a társaság tagja nem mulasztotta el megjegyezni a tulajdonos előtt, hogy az eféle eljárás egy csöpp üzleti szellemre sem vall. Mire a vendéglős a világ legtermészetesebb hangján jelentette ki : — Méltóztassék elfáradni délután. Az én vendégeim délután járnak, kilenc óra után már nincs üzlet . .. És még panaszkodnak a vendéglősök, hogy rosszul megy nekik ! A vendéglősök áremelése. — Saját tudósitónktól — A vendéglőkben étkező, közönséget a napokban nem igen kellemes meglepetés érte. Az étlapokon az ételek árai jelentékenyen felemelkedtek. A vendéglők törzsvendégei, amikor a meglepetésből felocsúdtak, mindenütt hangos szóval vitatták meg a helyzetet és konstatálták, hogy egy középjövedelmü ember meg sem fizetheti azokat; ezenkívül a magas árak dacára az egyes adagok, különösen a husnemfiek, nagyon is kicsinyek. Egy egyszerű ebéd 8—10 korona, a vacsora szintén 7—8 koronába kerül, úgy, hogy azok, akiknek nincsen háztartásuk és vendéglőben étkeznek, az ebéd és vacsorára naponként 15—18 koronát kénytelenek kiadni ital nélkül. A vendégek természetesen óvást emeltek az áremelés eilen, a vendéglősöktől azonban a tiltakozásra rendszerint azt a választ kapták, hogy akinek nem tetszik, az ne járjon vendéglőbe. A vendégek nem kívánhatják a vendéglőstől, akiknek mindegyike nagy rezsivel dolgozik, hogy a konyhára ráfizessen. A vendéglősök úgy sem keresnek semmit sem a konyhán, amelynek fentartása a legsúlyosabb gondjuk. Az egyik vendéglős az áremelésre vonatkozólag a következüket mondotta: — A mostani áremelés dacára, a komáromi vendéglőkben a mai viszonyok között még mindig olcsón szolgálják fel az ételeket, amelyekért más városokban sokkal többet kell fizetni. A közönség nagy része nem is tudja, hogy a vendéglősök a konyha fentartásával micsoda nagy terhet vállalnak magukra. Akinek ma élelmiszert kell beszerezni, az érti csak meg, hogy mi vendéglősök, kiket mindig kritizálnak a vendégek, változatos menüt követelve, milyen rengeteg fáradsággal dolgozunk, hogy a vendégeinket elláthassuk. A mai húsárak mellett, amikor 17—20 korona a borjú- és marhahús kilogrammja, amikor sertéshúst egyáltalán nem, vagy 18—20 koronáért tudunk csak szerezni, avagy amikor úgy én, mint szaktársaim 30—40 koronás zsírral főzünk, (mert bennünket a hatósági üzem nem lát el mint más városokban, zsírral) a vendéglős nem csinálhat lehetetlen dolgot. De ezeken kívül nincs bab, burgonya, borsó, lencse stb. A legtöbb városban a hatóság gondoskodik a vendéglősök élelmiszer szükségletéről. nevében kérjük b. lapját mentül több ingyen példányban ! K. u. K. Heitnkehrlager No. 711. Feldpost 559. Újságot, házai újságot kérnek tőlünk, hogy tájékozódhassanak, hogy a régen látott szülőföldről híreket halljanak. A kérésnek természetesen a legnagyobb készséggel tesz eleget a Komáromi Lapok, azonban a mai papirhiány miatt nem tudunk annyi lapot küldeni, mint a mennyit szeretnénk, amennyit kellene. Éppen azért azon kéréssel fordulunk a Komáromi Lapok összes olvasóihoz, hogy lapunkat átolvasás után bocsássák mielőbb rendelkezésünkre, vagy pedig egyenesen küldjék el a fenti címre. Kérve kérjük minden olvasónkat, hogy segítsenek nekünk e munkánkban és minél több lapot indítsanak útra drága testvéreink számára. Mi, kik a háború kezdetétől fogva szüntelenül a háború szerencsétlenéiért dolgoztunk, kik felkerestük írásainkkal drága testvéreinket a körülzárt Przemyslben is, kik még Szibériában is sokszor juttattunk hirt, biztatást, fáradságos munkánk elismerését, jutalmát fogjuk látni abban, ha e kérésünk ismét teljes meghallgatásra talál olvasó táborunknál, melynek előre is köszönjük támogatását. lönnek a magyar testvérek! Legyetek üdvözölve, tietek hálánk, tiszteletünk, elismerésünk ! Apró esetek. Végre valahára napvilágot látott a cipőrendelet. A közönség felsóhajtott: Hála Istennek, vége lesz a cipő uzsorának! Nagyon korai volt, mint a tények igazolják, a közönség öröme. A cipőrendelet megjelent, de nem szűnt meg az a hallatlan drágaság, ami a cipő és a cipőjavitás berkeiben uralkodik. Sőt — átmenetileg — rosszabbodtak az állapotok. Mint a közönség köréből jövő panaszok mondják, a rendelet kibocsájtása óta, nemhogy' több cipő lenne, hanem ellenkezőleg; az árak építve. A kormányok és a polgári igazgatások nem ismerték fel a „kitartás“ fontosságát és sorsára bízták az országot. Ma másként áll a dolog. A jelenlegi világháború hosszú tartama alatt a monarchiának és szövetségeseinek katonai békekészülödése kiáliotta a tűzpróbát. A központi hatalmak gazdasági szervezkedését azonban a háború kitörése a békére szabott állapotban találta ; ezt még hozzá kellett idomítani a táplálkozási és nyersanyag-háború igényeihez. Midőn ennek lényege az események során világosan megnyilatkozott és felismerhetővé vált, hogy a katonai sikerek legfontosabb előfeltétele az, ha gazdaságilag mindvégig megálljuk helyünket, a monarchia összes erőinek energikus tömörítésével ezt a harcot is felvette, hogy az ellenség kiéheztetési terveivel eredményesen szembeszállhasson. Atörhetlen győzelmi akarat a monarchiában bőségesen rendelkezésre álló gazdasági tudás elemeiből és dicsőséges fegyvertényeink gyümölcseiből szakadatlan munkával, nagy szervezetet épített, amelynek ellenálló ereje ellenségeink gazdasági támadásaival szemben belátható időkre biztosítva van. Felismertetvén, hogy a siker alapja a kitartás, arról volt szó, hogy a gazdasági élet közérdekű állami szabályozásával pótoljuk az erők szabad megnyilvánulását, hogyellenségeink merényletét meghiúsítsuk. Megálla pithatjuk, hogy ezt a célt, noha egyre újabb nehézségek merülnek fel, ma már el is értük. Ezen eredményben nem a legcsekélyebb része annak a tervszerű erélynek van, amellyel a haderő fényes fegyvertényei nyomán megszállott területeket: Lengyelországot, Szerbiát, Montenegrót, Felső-Olaszországot a mögöttes ország élelmiszerekkel és nyersanyagokká! leendő ellátásának szolgálatába állítottuk. Haderőnk katonai műveletei hozták meg a hóditó babérját; de ugyanez a haderő azután a katonai igazgatás buzgó tevékenysége révén az egész nép gazdaságt jóllétéért való körültekintő gondoskodás nem ;kevésbbé ragyogó dicsőségével ékesítette magát. E ténykedésében a szó legjobb értelmében modernnek mondható azt az elvet követte, hogy minden egyes embert, tisztán tárgyi szempontokból indulva ki, arra a helyre állított, ahol tehetségeit a legjobban volt képes a köz érdekében gyümölcsözted. A katonai igazgatásnak e közben természetesen tekintettel kellett lennie a megszállott terület gazdasági jellegére. Szerbiában pl. iparban szegény vidéket talált, amely azonban a természettől megáldott föld mezőgazdasági kihasználásának legkedvezőbb előfeltételeit nyújtotta. Biztos tekintettel felismerték és kiaknázták azon sokféle lehetőséget, amelyeket termelő képességének kifejlesztése nyújtott, ha a honi lakosság külterjes gazdálkodása helyébe a magas fejlettségű földmivelési technika belterjes gazdálkodási módszerét lépteti az ember. A kedvező eredmény csakhamar mutatkozott. A katonai igazgatás helyreállította közrendet és kitünően kidolgozott szervezkedés mellett nemcsak parlagon heverő nagy területeket sikerült megmivelni, hanem a szántóföld hozamát is annyira fokozni sikerült, hogy az -ország egész termelése az osztrák-magyar igazgatás alatt kerek számban beszélve, tiz százalékos gyarapodást mutat fel. A gabonatermő terület 1914-ben 155,700, 1917-ben 169.000 hektárt, az összes búzatermés 1914-ben 1.177,810, 1917-ben 1.308,670 métermázsát tett ki. Mindenekelőtt a honi lakosság szükségleteit fedezik abból, ami itt összegyűlt, oly arányban, amely a mögöttes ország táplálkozási viszonyainak megfelel, A felesleget a táborban levő hadsereg és a mögöttes országok ellátására fordítják. Különösen nagyszabásúnak Ígérkezik e törekvés az 1918. évre. A katonai igazgatás több mint háromezer hektárnyi területet készített elő MEindenkí tudja, elis- = POLITZER MÓR meri és elmondja, hogy = Komárom, Nádor-utca 19. — üzletében a legszebb minőségű férfi cipői?, divatárui?, fehérneműéi? stb. l?aphatól?.
