Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-25 / 21. szám
Harminc kilencesük évfolyam. 21-Komárom« E918. májdiig 25-KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY E* o 1 i 11 fe a» i é s t á* t & a> cl a. 1 im i I a? p. ELŐFIZETÉSI ÁR: Helyben is vidékre: egész érre . .... 16 K félévre................................8 » tegyedáTre...............................í * EGYES SZÁMOK KAPHATÓK Spitzer Sámlor könyvkereskedésében, bot hirdetések és előfizetések is elfogadtatnak, továbbá »Szén? István« és 8*reh-féle könyvkereskedéaben, valamint Sipss Ferenc és Czike Dénes könyvkötőknél Megjelenik minden szembaton. l<J(/yes szám ára 30 fill. \ Hirdetések 8 hasábos petitsoronként 1 kor. Nyílttéri közlemények 3 hasába» peiiísoronként 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Komárom, Nádo -u, 29. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények, további a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vi«ze. La:>vezér: Tatba Főszerkesztő: Kiss üSyula di*> Ä talpaló bíró, meg a koplaló tanító ezeknek a nehéz időknek a legszomorubb típusai. A bírónak függetlennek keli lenni és elégedett, nyugodt életűnek kellene lenni, aki azért a hivatásért szenved és tűr, mert védi és szolgálja az államnak, a polgároknak javait, életét, erkölcsi értékeit. Kap érte viszonzás és hálaképen olyan nyomorúságos fizetést, amiből az igénytelen tengődésre sem telik. Hogy a magyar biró ilyen mostoha, rideg bánásmód mellett is megmarad a hozzáférhetetlenség tisztességében, azt egyesegyedül lelki nagyságának és isteni ttirelmességének köszönhetjük. A biró fizetése olyan nevetségesen csekély, hogy szinte embeKelenség azt követelni, hogy tisztességben éljenek. S hogy mégis ilyenek tudnak maradni, azért a roppant kötelességtudásért nagyon is megérdem- j lik, hogy végre törődjék velük az állam és olyan fizetést adjon nekik, amiből legalább kulturemberhez méltóan megélhetnek. A tanitók sorsáról jobb nem beszélni. KOMÁROMI LAPOK TÁRCÁJA Májusi est. Kivirágzik az égbolt, csillag csillagra gynl, Ember, ki most oly árván, oly vigasztalanul, A csönd e^y csöpp szigetjén mélázol, mint gyerek, Ki nem tudja, hogy vannak fájdalmak, mély sebek, Ki nem tudja, hogy vannak távoli temetők, Mik áldott termőföldek voltak évek előtt, Ki nem tudja, hogy mit sir felénk a televény, Ha ránk áldoz az este s a nap busán lemén, Ember, fojtsd vissza könnyed, ha lelked sírni kezd S engedd: öleljen által a szép májusi est. Figyeld a fák növését, s a szálló szél szavát, Ki úgy cirógat mostan, mint jó édes anyád, Figyeld a messze zengő cserebogár-zenét, Mi fölidéz szivedben emléket, dalt, mesét, Figyeld, hogy leng az égen a fátyolos tejut, S a csillag égő útját, ha előtted lefut, Figyeld, hogy körülötted minden, hogy muzsikál, A föld, a fák, az égbolt, a szél, a kis bogár, Ember, kire mint zápor a sok kin úgy esett, Engedd, hogy ez a május ölelkezzen veled. Feledd, hogy vannak tájak e fénylő ég alatt, Hol, mint ős Szodomára, vad tűzeső szakad, Szégyene kulturéletünknek, ahogy azokról az állam gondoskodik. Akikre jövőnk minden reménysége, a megtarolt magyar 1 kert legszebb és leggyöngébb palántái , vannak bízva, azokat éhezni hagyjuk, j rongyokban járni engedjük. Megható az a í lemondás, amelyekkel sorsukat tűrik, de i ennek a kornak szégyenére fog ez válni, j Olvashattuk, hogy a bírák és tanítók szervezkednek és országos gyűlésben | fognak demonstrálni nyomoruk mellett. ! Ez a szomorú demonstráció fogja majd i a fülébe harsogni az államnak, hogy itt I rögtön tenni, segíteni kell. Haladék j nélkül hozzá kell fogni fizetésük mél- í tányos, tisztességes rendezéséhez. A mai j viszonyok mellett mire várnak még? j Hogy éhen pusztuljanak el? Vagy mi 1 másra? Mivel akarják őket jóllakatni? j Frázisokkal, dicséretekkel? Ezekből még ! kukorica kenyeret sem lehet venni. Nem akarjuk mi ezzel azt mondani, j mintha a többi tisztviselői ágazatokban ; működőknek jól menne a dolguk s csak ! a birák és tanítók nyomorognának. Csak éppen az aktualitás kedvéért j emeltük ki a magyar tisztviselői kar e „Kitartani.“ — A sajtóhadiszállás jóváhagyásával. — »Semmiben sincs itt hiány: • Fehér kenyér, barna lány! .Más városban a kenyér Barna és a lány fehér.« Goethe »Katonavigasz.« (Soldatentrost) cimü költeményéből. A világtörténelemben csaknem minden háborúnak éhínség volt a kisérő jelensége. Úgy a hadseregek, mint a lakosság is a legnagyobb élelmezési nehézségekkel küzdöttek; véghetetlen nyomorúság és leírhatatlan szükség jártak a háború nyomában. Az akkori tudósítások csaknem két legjellegzetesebb képviselőjét, egyébként pedig készséggel elismerjük, hogy a tisztviselői nyomorúságról irt elmefuttatásunk egyképen értendő minden tisztviselőre, legyen az biró, tanitó, állami, törvényhatósági, társulati, pénzintézeti, vagy magántisztviselő. Valamennyien egyformán és égetően rá van utalva a segítésre és pedig a gyors segítésre! Jönnek a magpr tesluérek! — A Feldkurátor a Komáromi Lapok-hoz. — Jönnek a drága, régen látott, rengeteg szenvedésen nélkülözésen végig gyötrődött magyar testvérek! A nagy ^káderből mind tömegesebben torlódnak erre felé. Menjünk eléjük! Szeretetünk jeleit küldjük előre. Remegő szivük számára a honi földről küldjünk biztató szót, meleg fogadj- Istent! Tegnap egy szürke levelezőlapot kaptunk, melyet ezennel átadunk a nyilvánosságnak: Komáromi Lapok. Tekintetes Szerkesztőség! Ezrével hazatérő fogoly hőseink érthetetlenek előttünk, mert a korábbi hadseregek nem voltak néphadseregek; ezek a nemzeteknek csupán csekély töredékeiből állottak és a mögöttes ország termelésének nem kellett volna félbeszakadnia. A mai katona nélkülözései, amelyeket nagy mozgó csatáknál ma setn lehet teljesen elkerülni, nem is hasonlíthatók azokhoz a nélkülözésekhez, amelyeket korábbi háborúkban a katona szenvedett. Bourgogne, a „nagy hadseregnek" 1812. évi oroszországi vissza vonulásáról azt jelenti, hogy ő és egy bajtársa — egy altábornagy — ötven napig nem jis láttak kenyeret. Reyser a Heidelberg körüli f állapotokról, amelyeket a harmincéves háború folyamán tapasztalt, azt irta, hogy „a szegény embereknek, akik a sötét éhség okából elernyedt leiköket kilehelni sem voltak képesek, fűből, káposztából, száraz és zöldlombból kellett kenyér, só és zsir híján táplálkozniok.“ Vesztfáiiának a hétéves háborúban és Párisnak az 1870)71 -iki ostrom alkalmával szenvedett éhínsége közismertek. A napóleoni háborúk után Zürichben egy zsák rozs 100 forintba került. E szomorú állapotok oka abban keresendő, hogy az akkori legfőbb hadvezetőségek nem vetettek ügyet az élelmezés kérdésére. A katonák élelmezése a helyszínén való rekvirálásra volt Reggelizés előtt fél pohár Schmidfhauer-féle használata valódi áldás gyomot* bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza. Feledd, hogy vannak népek, ó, szörnyű karavám, Kik vadként menekülnek e mesés éjszakán, Feleddel, én testvérem, á kort, amelyben élsz, S eredj a selymes rétre, ámulj és heveréssz, Gondolj egy ifjú leányra, ki néked drága, szép, És csókold, ahol éred: arcát, haját, kezét, Ember, az élet szörnyű, mégis szép s elsuhan, S most május este van, ó, május este van ! Peterdi Andor.
