Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-04-27 / 17. szám
Herminckilencedik é«falysKs. 17. s*ánb. Komárom,£ISI8. áprifi* 27. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Politik® I é b t & r s a. d a Imi 1 a. p. ELŐFIZETÉSI ÁR: Helybe» vidékre: »jé#* évre ...... 18 K félévié...............................8 » aejyedérre ...... \ d » EGYES SZÁMOK KAPHATÓK Spitzer Sándor könyvkereskedésében, hol hirdetések és előfizetések is elfogadtatnak, továbbá »SmtS István« és Bireh-féle könyvkeieakedésbei), valamint Sípos Ferene és C2ike Dénes könyvkötőknél. I^cr^elenik minden szombaton. Egyes szám ára 30 fill. Hirdetések 3 hr.gábo* pctitsoronkánt 1 kor. Nyílttéri közlemények 3 hasábo s pontsoronként 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Komárom, Nádo -u. 29. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények, további a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk visszg. Laprezór: Tskfe» Jánas. Főszerkesztő: ííias Gyula dr. Olcsóbbá kell tenni minden életszükségleli cikket a nép számára, amely ma rendkívül sokat szenved és megérdemel minden védelmet. A háborúnak remélhetően a végén járunk és ez utolsó erőpróbától függ a jövő nagy kérdése. Ez az erőpróba pedig csupán akkor dőlhet el javunkra, ha a nép, mely forrása minden erőnek és kitartásnak, türelemmel fogja viselni a terhet, amit a haza iránti kötelességek rónak rá. Az élet, a mindennapi tengődés ma súlyos gondokkal terheli éppen azokat az osztályokat, amelyek a legfontosabb munkát végzik. A kukoricakenyér, a fatalp, a papirruha itt vannak cserébe a tengernyi szenvedésért és nélkülözésért. Az anyát itt hagyja egyetlen édes gyermeke, elmegy a hazát védeni s az itlhonmaradtnak küzdeni kell a keserves falatért. Ez a nehéz sors indokolta teszi, hogy az államhatalom egész erejével és jóindulatával a nép mellé álljon. Védje az uzsora ellen, óvja a lelketlenség kapzsi karmaitól, adja meg számára lehetőség i szerint a tűrhető megélhetést, nehogy a 1 keserűség lángra lobbar^tsa a szenvedői ye| két, kipattantsa az elfojtott indulatokat, ! vagy a bűn fertőjébe vezesse a szegény* i ségtől és elhagyatotlságtül elsorvasztott ' erkölcsi erejű tömegeket. Most vannak döntő napjai a nagy i tragédiának. És e nehéz időkben a had; seregek mögött elszánt, kitartásra kész, türelmes tömegeknek kell állni. A tenger is kiapadna, ha nem táplálnák a hozzája ömlő folyók, a seregek isteni ereje is i megbénulna, ha nem edzené a tudat, hogy 1 itthon védelmet kapnak az itt hagyottak. ; Politikánál és mindennél előbbre való ! most gondoskodni róla, hogy a nép ne I szenvedjen és ne nélkülözzön annyit. Főleg arra kellene a gondoskodást | kiterjeszteni, hogy a szegényebb néposztály j olcsóbban jusson hozzá a húshoz, melynek i folyton fokozódó árait nem képes meg- i fizetni. Nem választójogi priusz kell most nekünk, hanem élelmezési priusz. Ezt. vegyék figyelembe a nélkülözést és élelmezési gondokat hírből is alig ismerő politikai vezér urak s akkor sokkal KOPÁROK!! LAPOK TÁRCÁJA. Carmen lugtibs-e. Bár jutna hozzád fáradt énekein .. . Még mindig régi, bús az életem ; Most is a régi: meddő, céltalan, Csak most kezdődött s már is vége van. Már vége van. — Ez olyan szomorú, Mint süppedt síron száradt koszorú. Már vége van .. . S aludni nem merek, Mert reggelenként ezzel ébredek. Alvás helyett bor, szörnyű dőzsölés, S egy szép napon dühöngő őrülés, Vagy szélütés, vagy omló vérpatak, Mely lángra gyújtja jeges ágyamat. Bár jntna hozzád hozzád fáradt énekem, Hogy megtudnád, mit ér az életem : Egy talmi pénzt, mely játékszer csupán — Csúfságból élek, ostobán, sután. Az életem az Életen fekély, S a bánatom a tengerben sekély; — De igy is, igy is szörnyű féreg ez, Mely rág, emészt és egyszer csak megesz. Mit ér a gőg, hogy már mindent tudok, Ha önmagámtól gyáván megfutok. Mit ér a kincs, hogy lantom pengetem, Mikor már végem, jaj, végem nekem! Bár jutna hozzád fáradt énekem, A bocsánatot küldened nekem És kinyújtanád feléin kezedet, Megsimogatnád lázas fejemet, Mely porba sújtva feléd esdekel — S a vad pokolból gúnyröhej felel. A vég, a vég... no jó; de ily korán — j Hogy mért is félek ilyen ostobán ! Nevetni kéne hetykén, könnyedén, S a mellet verni, hogy: nem félek én\! Mosolyra huzni a szájszöglelet, S az Elmúlással igy fogni kezet. Bár jutna hozzád fáradt énekem; Te nem nevetnél furcsa végemen, Te értenéd, hogy itt már nincs vigasz, S a bohóc arcán a köny most igaz. Két bús szemem a múltban révedez És két karom már lankadtan evez, De csónakom, jaj, partot úgy sem ér; — , S a tavaszban is hull, csak hull a dér. Csak most kezdődött és már vége- van ! A felhőkön túl talán béke van — Vagy csupa kin lesz ott is életem ? .. . I Bár sohse látnád ezt az énekem. Foliimis Ervin. | g hamarább megtalálják a békés megegyező útját, mintha éretlen „haragszom rádí!játékkal bosszantják a nélkülöző tömegeket. Higyjék el nekünk, hogy az ország lakosságának 90%-át egyáltalán nem érdeklik azok az árnyalatbeli különbségek, melyeket egyes' pártok a választójog kérdése körül felállítanak. A nemzetnek, mely a négy háborús esztendő alalt torkig lakott a politikai marakodásokkal, egészen mindegy, ha hosszuszakállu mágnás, vagy borotvált képű burzsoá avagy az újpesti rabbi fia veszi-e át a kormány vezetését? , A fő az, hogy végre valahára legyen politikától és bürokráciától mentes jó közigazgatás, rendszeres és protekciókat kizáró közálelmezés, szóval rend, nyugalom és biztonság. Aki ezt meghozza, teljes lélekkel hozsánnát kiállunk neki s nem nézzük sem a családfáját, sem a keresztlevelét.. . Mert hát utóvégre demokrata világot élnénk, vagy mi a szösz . . . A hadiéplerületen. Irta: Fieischmann H. R., jog- és bölcsésztudor. — A sajtóhadiszállás engedélyével. — Manapság gyakran hallható, különösen katonai laikusok részéről, hogy a hadtáp, azaz: a haditerületnek a harci zóna mögött levő része, ahol se nem lőnek, se nem szárnak, a fronttal szemben valami másodrendű hely és hogy az ott szolgálatot teljesítő katonai személyek nemcsak „nagyobb biztonságban vannak“ hanem egyenesen nyugodt, kénye mes életet folytatnak. Az ilyen módon lebecsült hadtápterületnek és mindazoknak, akik ott szolgálják uralkodójukat és hazájukat, igazolásául megállapítható, hogy az igazi tényállás mégis csak eltér a közhiedelemtől, amennyiben a hadtápterületen nemcsak elismert módon fáradhatatlanul és rendszeresen dolgoznak, hanem sokban hozzájárultak azon sikerekhez, amelyekre most méltán lehet büszke mindegyikünk. Sőt enélkül talán nem is sikerültek volna a nagy fegyvertények, amelyeket hadseregeink e háborúban véghezvittek, a gorlicei áttörés, Szerbiának, Montenegrónak és Romániának leküzdése, az olasz Isonzó-arcvonal szétzúzása mind nem történt volna meg, ha ezeket az akciókat a hadtápterületen nem készítettük volna elő olyan alaposan és gondosan, mint ahogyan történt Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féie használata valódi áldás gyomon bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza.
