Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-04-20 / 16. szám
2. oldal. Komaromi Kapok“ 19j8. április 20. belőlük. Erkölcsi kötelessége tehát valamennyi pártnak, hogy a mindenek felett álló haza érdekében kivegye részét a rendezés nagy munkájából s viselje férfiasán a felelősségnek rá eső részét. Mi munkapártiak voltunk mindig s mindenféle pártkavarodásokon keresztül azok is maradtunk. Kita főttünk hűen meggyőződésünk mellett s nem engedtük magunkat divatos jelszavak által megtántorittatni. Vezérünknek a kormányról történt távozásával sem kacérkodtunk semmiféle földi potentáttal s megmaradtunk a régi alapon. Bennünket gyülölség soha nem vezetett s a politikai ellenfeleink által alakított kormányt is teljes jóhiszeműséggel támogattuk nehéz munkájában s csakis egyetlen elvi kérdésben voltunk szilárd és rendithetlen ellenzéke. Ennek dacára nem habozunk kimondani, hogy mi a concentrációs kormányalakulás hívei vagyunk az adott helyzetben s nem tartanánk .szerencsésnek azt a megoldást, mely kizárólag munkapárti férfiakból alakított kormányt juttatna a hatalomra. A mai válságos idők azt követelik, hogy minden ember összefogjon s a pártérdekek némuljanak el a haza közős, szent, nagy érdekei előtt. . . Ebben a reményben várjuk a helyzet mielőbbi megoldását, ettől a bizalomtól áthatva szemléljük a válság oszladozó felhőit.. . fi uizi közlekedés. Régi igazság, hogy ha a Duna, Középeurópának ez a megbecsülhetlen életei e nem Magyarországon folyna keresztül, hanem például Németországon, akkor nem ilyen álmos hajóközlekedés lenne a hátán, amilyen most. Akkor csak úgy nyüzsögnének a személy- és teherszállító hajók, hogy csak magunkról beszéljünk, Budapest és Komárom, valamint Bécs és Komárom között s nem menne eseményszámba, ha néha-néha egy-egy hajót látnánk felbukkanni. Mai vizi közlekedésünk nem sokkal több a nullánál. A személyszállító hajó naponta egyszer fordul meg Bécs és Budapest között, a teherszállító hajók is ugyancsak ritka vendégek gyanánt jelennek meg uszályaikkal a mi kkötőnkben. Pedig hát a vizi utak köztudomású olcsósága merkantil érdekből is figyelembe veendő előny a forgalom szempontjából, csak csodálkozni lehet hát rajta, hogy a mi közömbösségünk és hiányos kereskedelmi érzékünk úgyszólván teljesen elhanyagolja a Dunát, a forgalomnak ezt a valódi kincses bányáját. A helyi személy közlekedés lebonyolítása szempontjából is kiváló fontossággal bírna a Dunán a közlekedési alkalmak sűrűbbé tétele, mert csak vármegyénkben is 12 kő ség fekszik közvetlen a Duna partján, vagy közel ahhoz, melyeknek forgalmunkba való bekapcsolása fontos érdeke lenne városunknak s kiválóan jótékony h-dást gyakorolna Komárom fejlődésére. Ugyanez áll a he yi leherfogalomra is, melynek fontossága szintén kézenfekvő. ily körülmények közt nem lehet eleget imunk, eleget cikkeznünk a vizi közlekedés fejlesztéséről s a Duna kihasználásáról. Nem lehet elég gyakran figyelmébe ajánlani a két gőzhajó társaságnak, mely a dunai forgalmat jelenleg lebonyolítja, hogy tegyék lehetővé a helyi közlekedés belterjesebbé tételét s esetleg kisebb, sekélyjáratu hajókat állítsanak be erre a célra, mely rájuk nézve is kell, hogy rentábilis vállalkozás legyen. Persze a Vág hajózható alsó szakaszát sem lesz szabad a jövőben elhanyagolnunk, mert a Végvidéknek is fontos érdeke a vághajózás megteremtése. Megtudjuk érteni, hogy e fontos kérdések a mai háborús viszonyok között igen nehezen juthatnak be a megvalósulás stádiumába s maguk a hajóstársaságok is, erre hivatkozva tolják el az e Lkintetbeii hozzájuk benyújtott kérelmek elintézését. Ámde ezeket a fontos problémákat mégis állandóan napirenden kell tartanunk, hogy a háború befejeztével a béke munkaprogramjának első pontjaiként szerepeljenek. Reméljük is, hogy a háború után az eddiginél jobban meg fogjuk becsülni a mi ősi Dunánkat, melyről csak akkor fogjuk megtudni, hogy milyen kincset bírunk benne, ha jobban benépesítjük hullámait a kereskedelem és ipar úszó városaival. Csinosan bútorozott uduari szoba kiadó. Komárom, tolnai-utca 25. A tisztviselők segítése. Az egész országban mozgolódnak a tisztviselők, kik a mai rettenetes drágaságban. alig tudnak megélni, mozgok dnak, hogy sorsukon javítsanak. Régi elcsépelt megállapítás, hogy a bábot u alatt a fix fizetésű embereknek a legnehezebb a megélhetése; hogy seni az állam, sem pedig a magáncégek és vállalatok nem tudnak annyi fizetést adni alkalmazottaiknak, a mennyire a mai megélhetési viszonyok között a tisztviselőknek okvetlen szükségük lenne. Miután pedig elvitázhatatlan az, hogy a tisztviselőtársadaiom mai helyzete annyira súlyos, hogy azon miiéi sürgősebben segíteni kell és m után nincsen kilátás arra, hogy a segítés a mainak 3—4 szereke legyen, két dologra kell felhívnunk nemcsak azok figyelmét, a kik a tisztviselők sorsát intézik, de a tisztviselőtársadalom figyelmét is, hogy ezirányban munkálkodjék. A mai háborús segélyek felemelésén kívül az élelmiszereket és közszükségleti cikkeket, a melyekbe a ruházatot és a fehérneműt is beleértjük, természetben szolgáltassák ki a tisztviselőknek. A kormánynak ez módjában áll. Talál eszközöket és módokat hegy ezt a tervet sikerrel keresztülvihesse. A másik mód pedig: Köztudomás szerint a tisztviselők a háború előtti években is már csak szigorú beosztással tudtak megélni fizetéseikből. S még a boldog béke éveiben is bizony a tisztviselők jelentékeny részének főtápláléka a kenyér, a tészta és a főzelék neműek voltak. Amikor a nehéz testi munkások részére, a kik ma 30-40 koronát is keresnek naponta, jelentékenyen főbb lisztet, vagy kenyeret, zsírt vagy szalonnát, húst slb. engedélyez állandóan a közélelmezési miniszter, e munkásoknak pedig inkább van módjuk arra, hogy napi keresményükből több szabadon vásárolható élelmiszert vehessenek, mint a 6—12 K napi jövedelmen tengődő lafeinerek, nem volna-e nemcsak méltányos, de óriási segítség is a tisztviselőosztályra, ha a kormány a tisztviselők részére a mainál jelentékenyebb lisztkvétát, továbbá zsirkvótát állapitana meg? Hiszen ha a tisztviselő osztálynak a mainál nagyobb liszt- és zsirmennyiséget engedélyednek, ezzel óriásit segítenek rajta. Ezzel a segélynyújtással talán azt lehetne szembe állítani, hogy a lisztkontingens emelése, különösen akkor, a mikor annyira kevés liszt áll rendelkezésre, — lehetetlenség. ügy van ! Igen ám, de van mód rá, hogy ezt a lehetetlenséget lehetőséggé változtassuk. parancsnokukat, ki mint bajíárs is vezetett, és bőkezű volt a mulatozók között. Természetes, hogy amint az elvált asz» szonyka kecses alakja feltűnt a lálhatáíon, Dendron ezredes azonnal melegen kezdett iránta érdeklődni és őszinte csodálattal felejtette tekintetét, az élénk temperamentummal biró szép asszony graciózus termetén. — Ganz reizend, ganz reizend, ismételte félhangosan, midőn elhaladt mellette az ifjú tisztek állandó seregétől kisérve. Egy napon feltűnő eset történt, Dendron ezredes végigkísérte Dollyt a délelőtti sétakorzón. Ez gondolkodóba ejtette a k—i társadalmat, mindenki csodálkozva beszélt a hallatlan és meglepő eseményről. Csak a kis menyecske nem látszott meghatva a ritka kitüntetés által, röviden majdnem unottan válaszolt az ezredes kérdéseire, mig a hadnagy és kadét uraknak könnyű szerrel sikerült őt a pukkadásig megnevettetni. Az ezredes másnap megismételte a manővert, valamivel több teret foglalva el ezúttal a maga számára. Keselyű tekintetét keményen végig jártatta a hűséges huszárgárdán, mire ez kötelességszerüen hátrált. Mit is tehetett volna ? Ma az ezredes kurizál . . . A szép Zlata néhányszor elfehéredett a találkozónál, kihívó tekintetet vetve az ezredesre, ki alig ért rá ezt tudomásul venni. Dollyt nézte, a pikáns, elragadó Dollyt . . . Később, farsang vége felé a garnizon tisztjei nagyszabású mulatságot rendeztek a Seb. szállóban. Az estély nagyszerűnek ígérkezett, a terem virágos kertté lesz átalakítva és a katonazenén kívül még a hírneves Rudi cigánybandája is fog játszani, melyet Dendron ezredes hozat a fővárosból ez alkalomra. Boldog volt a ki meghívót kapott e fényes, zártkörű estélyre, mely lázba ejtette Felsőmagyarország fővárosának úri társaságát. Egész délután havazott, a csillogó, sürü tömegekben hulló hópelyhek fehér díszbe öltöztették a várost. Estefelé hirtelen hidegre vált az idő és amint kigyulladtak a villamos lámpák, kisiettünk a főtéren levő corsóra. A félhomályban fenségesen domborodtak ki a hatalmas gótsiylü dóm sötét körvonalai a világitó fehérségben. A simára fagyott aszfalton már hullámzott á sétáló közönség, amerre a szem tekintett, a hidegtől kipirult arcokat látott. Az ezredes, ki mihamar csatlakozott hozzánk. Dolly jobb oldalán haladt, balról Dendron adjutánsa T. főhadnagy kisérte, mig mi, kis távolságra kisértük őket. Beszélgetésük az utcai zajba vegyült, csak az ezredes hangos kacagása vált ki hirte!en belőle és felköltötte figyelmemet. — Nemde, igazam van kis Dolly, azaz, hogy eh, hm, nagyságos asszonyom ? Megnősülni ? hehehe . . . fölösleges luxus, egészen fölösleges! Bolondság lenne . . . minden nő az enyém, ha akarom . . . bizonyos, hogy csak a valódi beauté érdekel, a pikáns, nem mindennapi . . . Dolly e perctől fogva feltűnően foglalkozott a főhadnaggyal, az ezredes nyilvánvalóan kegyvesztett lett, azonban nem tágított kitartott mindvégig és a többi tiszttel együtt lakásunkig elkísért. A villaszerű kis ház aranyrácsos bejárata előtt megállóit a kis társaság. A fiatal asszony kipirult arccal, melyhez igen jól illett a negédes, kicsiny hódprémes sapka, minden egyes kísérőjétől bájosan elköszönt, csak Dendron ezredesnek felejté el kis kezét nyújtani. Néhány perc múlva benn voltunk a lakásban és én az ablakhoz lépve észrevettem, hogy a tisztek hirtelen ősszenézve, külön csoportba verődtek, mig az ezredes magára maradva, dúlt arccal haladt előre, minden lépésnél egy-egy ütést mérve lovagló ostorával fényes lakcsizmája oldalára. Tisztjei ismervén szokását, ilyenkor magára hagyták, lévén ez legbiztosabb jele erős felindulásának. XMEindenki tudja, eiis- ____ POLITZER MÓR meri és elmondja, hogy ==25 Komárom, Nádoi-.uica~l§; ',|v üzletében a legszebb minőségű férfi cipőig divatárui, fehérneműéi stb. baphatói.
