Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-04-20 / 16. szám
^.©rmintsksiesicedik éwfolyarcs. SS. szám. Ro»iiároin, 1318» április 20, KOMÁROMMEGYEl KÖZLÖNY Politikai és társadalmi lap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Helyben és vidékre: •gész évre..........................16 K tálévre................................8 » «•gyedévre ....... d » EGYES SZAMOK. KAPHATÓK Spitzer Sándor könyvkereskedésében, hol hirdetések és előfizetések is elfogadtatnak, továbbá »Sznrt isíváss« é* Sirch-féle könyvkereskedésben, valamint Sípos Ferenc. és Czifce Dénes könyvkötőknél. KSegjelenik minden szombaton. Egyes számára SO fill. Hirdetések 3 hasábos petitsoronként 1 kor. Nyílttéri közlemények 3 hasába« peiiísoroiiként 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Komárom, Náció.-u. 29. sí. hová a lap szellemi részét illető közlemények, további a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezér: Ysafoa János. Főszerkesztő: ICsss Gyula dr. Hem a csatatéren, de otthon a szenvedő nép részéről kelt megkapni a figyelmeztetést a háború őrjöngőinek, hogy elég volt belőle, elég a halottak millióiéból, a szörnyű lelki lépelődésekből, a gyászból, bánatból és keserűségből. Már nincs virágunk az elmenők számára, nincs már könny a szemünkben a visszatérők számára. Fásultan nézünk a derütlen égre. Mi lesz? Meddig tart még a Golgotha útja, meddig sújt még az élet e legborzalmasabb megpióbáltatása ? Megdöbbentő elszántsággal rohannak nap-nap után újabb és újabb ezrek a halálba. Miért pusztulnak oly türelmesen? Nekünk védelmi kényszer adta kezünkbe a kardot. Védekeznünk kellett a végsőkig, hiszen megakartak semmisíteni bennünket. De odaát, ahol a zsákmány vágya, boldogulni akaró népek leliprása volt az ok, amiért ezt a rémes tragédiát a világra hozták? Odaát miért harcolnak még? Mi lelkesíti azokat, akik a nyugati haicok poklában az antant részéről ezerszámra rohannak halálba? KOMÁROMI LAPOK TÁRCÁJA fi írancziababa. Irta : Bubics őózsefné. Radványi Dolly egy szép napon, félévi házasság után gyorsvonaton haza érkezett édes anyjához K-ra. Férjét, a zömök, jóképű rózsahegyi albirót egyszerűen fskcpnél hagyta. — Itt vagyok anyukám, és itt is maradok, sietett kijelenteni, dehogy is térnék vissza többé ahoz az otromba emberhez. — Ugyan, ugyan Dolly, szólt az édesanyja fejcsóválva, hát csakugyan megtetted, volt lelked elhagyni az uradat ? És vájjon mihez kezdesz majd idehaza egyedül ? — Nincs tervem, egyelőre kitartással ropjuk az aszfaltot. Remélem, akad még K-n sétáló közönség, néhány társaságbeli egyén, ezen tehát nem kell búsulnod anyukám. A mi pedig Gyurit illeti, nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy igazán meguntam ez esetlen kannibál gorombaságait. Szőrszálhasogató, ideges, ha Marcsa elsózta a levest, vagy véletlenül a zongorán felejtette a szappantartót, kész volt a tragédia. Semmi szórakozás, semmi változatosság, meguntam, — szóval unalmas ember, unalmas élet , . . Az egész világ csalódott ebben a háborúban. Könnyű diadalok reményével indult a küzdelembe minden sereg. Az erőpróba azonban olyan szenvedéseket mért ránk, amit egy emberöltő örömei sem tehetnek már jóvá. Az álmok széjjel foszlottak és millió sir jelzi a helyet, ahol az emberiség rettentő tragikusan tévedett. Az álmok elmúltak és a valóság legelőbb elsöpörte a forradalom lázában elgyötört Oroszországot, térdre kényszeritetle Romániát és most bünteti súlyos vezekléssel Angliát és Franciaországot. A Végzet munkája folyik most a csatatereken és előbb vagy utóbb meg kell hajolnia előtte mindenkinek. És nem kár-e minden percért, amely elrabol tőlünk annyi embeiéletet? fl nsuy ksuöicdás bekövetkezelt. A politikai erkölcstelenség talajából máról-holnapra büvészi gyorsasággal kinőtt kormánypárt a valóság egy Iehelletére összeomlott, elmállott, darabokra töredezett. A hazugságban született alakulat eltűnt a közélet színpadáról. A hajánál fogva előrántott tulradikális választójog gyakorlati megvalósításától azok is; visszariadtak, kik eleinte jóhiszemüleg propagálták. A lelkiismeretek megszólaltak. És pedig magyarul szólaltak meg s e megszólalás halálává lett annak az alkalmi csoportosulásnak, melyet idegen szelek fújtak a magyar fórumra. A tizenkettedik órában a magyarul gondolkozók, a magyarul érzők megálltak az örvény szélén s nem engedték beleszédülni abba a magyar állam magyar nemzeti jellegét. A bolsevikizmus nem tudott gyökeret verni a hármas bérc vidékén s az elméleti államférfiak, kik eddig egy milliméterrel sem tudták előbbre vinni politikánk kátyúba jutott szekerét, duzzogva állnak félre s halálos gyülölséggel tekintenek az eljövendő örökösre. Hogy ki lesz ez az örökös, azt még nem tudni, miután a kavarodás olyan mérvű, hogy tisztánlátást elhomályosítja. Nekünk azonban az a véleményünk, hogy ha komolyan vesszük a jövő feladatait s nem akarjuk hazánkat a gyűlölködő pártok dijbirkozó porondjává alacsonyitani, akkor az erők egyesítésének jegyében kell a helyzet rendezéséhez hozzáfognunk. A viszonyok olyanok, ho£y rideg pártpolitikai alapon nem lehet sikerrel kigázolni Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használ aia valódi aidás gyomor bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza. — Eszerint Dolly, megindulhat a válópör? — Amint tetszik, azt teljesen reád bízom, mindent reád bízok, hisz te a legkedvesebb mama vagy, a legokosabb asszony a világon ... És hirtelen átkarolva kissé túlzott en bon point-tal biró édes anyját, alaposan megforgatja. A kicsiny de elbájolóan kecses termetű asszonyka azután vidám gondtalansággal vonul vissza egykori leányszobájába, mig a mama íróasztalához ül, hogy haladéktalanul megtegye intézkedéseit. Két levelet ir, az egyiket vejének ilyféleképen: Leányom tehát végleg nálam marad, amit már sejt is talán vőmuram, miért is nem fogja önt túlságosan meglepni. Sajnos, ön nem képes ezt a finom, exotikus kis teremtést megérteni, egyszerűen nem illenek egymáshoz, oly veszélyben forog Magdolnám a maga oldalán kedves Gyuri, mint a hamál kezében egy filigrán, alabastrom figura . . . Törődjék tehát bele a változhatatlanba és — mondjon le róla .. A másik levél hirdetést tartalmazott egy újsághoz címezve, melyben Radványiné ő nagysága társalkodónőt keres leánya számára. Ily módon jutottam én az özvegy táblabiróné házába. A kissé kényelemszerető mamát kellett helyettesítenem a delelőtti és esti corsó sétákon, mig az estét szingázban töltöttük. Dolly mihamar otthonosnak érezte magát a k—i korsón, a csinos, caprice-arcu fiatal asszonykát ugyancsak körülrajongták a garnizon ifjú tisztei, maguk között egyszerűen franciababának nevezve őt. Az atléta termetű ezredes ellenben, szokása szerint lovagló pálcával kezében, néhány törzstiszt társaságában a cukrázda előtt foglalt rendesen állást, végigjáratva sasszemét a le és fel hullámzó közönségen. Nem csatlakozott a hölgyekhez, nem kisért senkit, még a talpig értékes nyestbundába burkolt orosz prímaballerinát sem, pedig a szép Zlata, mint beszélték, a daliás parancsnoknak köszönhette a ragyogó mesés ékszert, mellyel esténként elkápráztatja a színházi közönséget. Az ezredes mindössze kedvtelve nézett utánna és mohó érdeklődéssel kisérte a szláv typust erősen eláruló szépség minden mozdulatát. A német származású, Walter Dendron von Ulm und Austerlitz ezredes, milliomos hírében állott, azt is tudták felőle, hogy a mily könnyen meghódítható mint udvarló, ép oly megközelíthetetlen amint komoly dologról esik szó. Más szóval irtózik a házasságtól, nincsennek tisztességes szándékai, mint nevetve szokta mondani. Tisztjei egyébként rajongásig szerették
