Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1918-04-20 / 16. szám

^.©rmintsksiesicedik éwfolyarcs. SS. szám. Ro»iiároin, 1318» április 20, KOMÁROMMEGYEl KÖZLÖNY Politikai és társadalmi lap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Helyben és vidékre: •gész évre..........................16 K tálévre................................8 » «•gyedévre ....... d » EGYES SZAMOK. KAPHATÓK Spitzer Sándor könyvkereskedésé­ben, hol hirdetések és előfize­tések is elfogadtatnak, továbbá »Sznrt isíváss« é* Sirch-féle könyv­kereskedésben, valamint Sípos Fe­renc. és Czifce Dénes könyvkötőknél. KSegjelenik minden szombaton. Egyes számára SO fill. Hirdetések 3 hasábos petitsoron­­ként 1 kor. Nyílttéri közlemények 3 hasába« peiiísoroiiként 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Komárom, Náció.-u. 29. sí. hová a lap szellemi részét illető közlemények, további a hirdeté­sek, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezér: Ysafoa János. Főszerkesztő: ICsss Gyula dr. Hem a csatatéren, de otthon a szenvedő nép részéről kelt megkapni a figyelmeztetést a háború őr­­jöngőinek, hogy elég volt belőle, elég a halottak millióiéból, a szörnyű lelki lépe­­lődésekből, a gyászból, bánatból és kese­rűségből. Már nincs virágunk az elmenők számára, nincs már könny a szemünk­ben a visszatérők számára. Fásultan né­zünk a derütlen égre. Mi lesz? Meddig tart még a Golgotha útja, meddig sújt még az élet e legborzalmasabb megpió­­báltatása ? Megdöbbentő elszántsággal rohannak nap-nap után újabb és újabb ezrek a halálba. Miért pusztulnak oly türelmesen? Nekünk védelmi kényszer adta kezünkbe a kardot. Védekeznünk kellett a végsőkig, hiszen megakartak semmisíteni bennünket. De odaát, ahol a zsákmány vágya, bol­dogulni akaró népek leliprása volt az ok, amiért ezt a rémes tragédiát a világra hozták? Odaát miért harcolnak még? Mi lelkesíti azokat, akik a nyugati haicok poklában az antant részéről ezerszámra rohannak halálba? KOMÁROMI LAPOK TÁRCÁJA fi írancziababa. Irta : Bubics őózsefné. Radványi Dolly egy szép napon, félévi házasság után gyorsvonaton haza érkezett édes anyjához K-ra. Férjét, a zömök, jóképű rózsa­hegyi albirót egyszerűen fskcpnél hagyta. — Itt vagyok anyukám, és itt is mara­dok, sietett kijelenteni, dehogy is térnék vissza többé ahoz az otromba emberhez. — Ugyan, ugyan Dolly, szólt az édes­anyja fejcsóválva, hát csakugyan megtetted, volt lelked elhagyni az uradat ? És vájjon mihez kezdesz majd idehaza egyedül ? — Nincs tervem, egyelőre kitartással rop­juk az aszfaltot. Remélem, akad még K-n sé­táló közönség, néhány társaságbeli egyén, ezen tehát nem kell búsulnod anyukám. A mi pedig Gyurit illeti, nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy igazán meguntam ez esetlen kannibál gorombaságait. Szőrszálhasogató, ideges, ha Marcsa elsózta a levest, vagy véletlenül a zon­gorán felejtette a szappantartót, kész volt a tragédia. Semmi szórakozás, semmi változatos­ság, meguntam, — szóval unalmas ember, unalmas élet , . . Az egész világ csalódott ebben a háborúban. Könnyű diadalok reményével indult a küzdelembe minden sereg. Az erőpróba azonban olyan szenvedéseket mért ránk, amit egy emberöltő örömei sem tehetnek már jóvá. Az álmok széjjel foszlottak és millió sir jelzi a helyet, ahol az emberiség rettentő tragikusan tévedett. Az álmok elmúltak és a valóság legelőbb elsöpörte a forradalom lázában elgyötört Oroszországot, térdre kénysze­­ritetle Romániát és most bünteti súlyos vezekléssel Angliát és Franciaországot. A Végzet munkája folyik most a csatatere­ken és előbb vagy utóbb meg kell ha­jolnia előtte mindenkinek. És nem kár-e minden percért, amely elrabol tőlünk annyi embeiéletet? fl nsuy ksuöicdás bekövetkezelt. A politikai erkölcstelenség tala­jából máról-holnapra büvészi gyorsasággal ki­nőtt kormánypárt a valóság egy Iehelletére összeomlott, elmállott, darabokra töredezett. A hazugságban született alakulat eltűnt a közélet színpadáról. A hajánál fogva előrántott tulradikális választójog gyakorlati megvalósításától azok is; visszariadtak, kik eleinte jóhiszemüleg propa­gálták. A lelkiismeretek megszólaltak. És pedig magyarul szólaltak meg s e megszólalás halá­lává lett annak az alkalmi csoportosulásnak, melyet idegen szelek fújtak a magyar fórumra. A tizenkettedik órában a magyarul gon­dolkozók, a magyarul érzők megálltak az örvény szélén s nem engedték beleszédülni abba a magyar állam magyar nemzeti jellegét. A bolsevikizmus nem tudott gyökeret verni a hármas bérc vidékén s az elméleti államférfiak, kik eddig egy milliméterrel sem tudták előbbre vinni politikánk kátyúba jutott szekerét, duzzogva állnak félre s halálos gyü­­lölséggel tekintenek az eljövendő örökösre. Hogy ki lesz ez az örökös, azt még nem tudni, miután a kavarodás olyan mérvű, hogy tisztánlátást elhomályosítja. Nekünk azonban az a véleményünk, hogy ha komolyan vesszük a jövő feladatait s nem akarjuk hazánkat a gyűlölködő pártok dijbirkozó porondjává ala­­csonyitani, akkor az erők egyesítésének jegyé­ben kell a helyzet rendezéséhez hozzáfognunk. A viszonyok olyanok, ho£y rideg párt­­politikai alapon nem lehet sikerrel kigázolni Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használ aia valódi aidás gyomor bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt telje­sen rendbe hozza. — Eszerint Dolly, megindulhat a válópör? — Amint tetszik, azt teljesen reád bízom, mindent reád bízok, hisz te a legkedvesebb mama vagy, a legokosabb asszony a világon ... És hirtelen átkarolva kissé túlzott en bon point-tal biró édes anyját, alaposan megfor­gatja. A kicsiny de elbájolóan kecses termetű asszonyka azután vidám gondtalansággal vonul vissza egykori leányszobájába, mig a mama íróasztalához ül, hogy haladéktalanul megtegye intézkedéseit. Két levelet ir, az egyiket vejének ilyféle­­képen: Leányom tehát végleg nálam marad, amit már sejt is talán vőmuram, miért is nem fogja önt túlságosan meglepni. Sajnos, ön nem képes ezt a finom, exotikus kis teremtést meg­érteni, egyszerűen nem illenek egymáshoz, oly veszélyben forog Magdolnám a maga oldalán kedves Gyuri, mint a hamál kezében egy filigrán, alabastrom figura . . . Törődjék tehát bele a változhatatlanba és — mondjon le róla .. A másik levél hirdetést tartalmazott egy újsághoz címezve, melyben Radványiné ő nagy­sága társalkodónőt keres leánya számára. Ily módon jutottam én az özvegy tábla­­biróné házába. A kissé kényelemszerető mamát kellett helyettesítenem a delelőtti és esti corsó sétákon, mig az estét szingázban töltöttük. Dolly mihamar otthonosnak érezte magát a k—i korsón, a csinos, caprice-arcu fiatal asszonykát ugyancsak körülrajongták a garnizon ifjú tisztei, maguk között egyszerűen francia­babának nevezve őt. Az atléta termetű ezredes ellenben, szokása szerint lovagló pálcával kezében, néhány törzs­tiszt társaságában a cukrázda előtt foglalt ren­desen állást, végigjáratva sasszemét a le és fel hullámzó közönségen. Nem csatlakozott a hölgyekhez, nem kisért senkit, még a talpig értékes nyestbundába burkolt orosz prímabal­lerinát sem, pedig a szép Zlata, mint beszél­ték, a daliás parancsnoknak köszönhette a ra­gyogó mesés ékszert, mellyel esténként elkáp­ráztatja a színházi közönséget. Az ezredes mindössze kedvtelve nézett utánna és mohó érdeklődéssel kisérte a szláv typust erősen el­áruló szépség minden mozdulatát. A német származású, Walter Dendron von Ulm und Austerlitz ezredes, milliomos hírében állott, azt is tudták felőle, hogy a mily könnyen meghódítható mint udvarló, ép oly megközelíthetetlen amint komoly dologról esik szó. Más szóval irtózik a házasságtól, nincsen­­nek tisztességes szándékai, mint nevetve szokta mondani. Tisztjei egyébként rajongásig szerették

Next

/
Oldalképek
Tartalom