Polgári leányiskola, Komárom, 1896

megbirkózott a nehéz feladattal, úgy, hogy már a IV. osztályban valóban magas színvonalon lehetett a tanítást tartani, anélkül, hogy a fokozott erőkifejtés a tanulók egészségének ártott volna. A tanulók szorgalma, egészben véve, mindig kielégítő volt. Nem zárkózhatom azonban el két körülmény megemlítésétől. Egyik az a sajnos tapasztalat, hogy az iskolás-leánykát a szülők olykor teljesen fölmentik a házi munka — takarítás, varrás, főzés stb. — alól, nem gondolva meg, hogy leánygyermekeknél a házimunkákban való ügyesség ós jártasság — amit a gyakorlaton kívül nem adhat meg semmi — az elméleti tárgyakban való jártasságnál igen-igen sokkalta fontosabb ; de még a serdülő leány kötelességérzete is tompúl azáltal, ha megszokja, hogy ő otthon tótlen és részvétlen nézője legyen anyja s a többi háznép munkájának és kis testvéreinek ; sőt azt merem mondani, még az önzés is felburjánozhatik az ily kis lány lelkében ; azt látva, hogy az egész ház körülte forog, vagy hogy ő nincs kötelezve semmire a háznéppel szemben, könnyen elhiteti magával, hogy annak ez a rendje és amit eleinte oktalan jóságból megengedtek neki, azt később követelni fogja. Ezért a testület ez úton a szülökhez intézi azt a komoly intelmet, — vajha eredménye volna ! — hogy leánygyermekeiket semmi szín alatt se mentsék fel a házi teendőkben s a kis testvéreik gondozásában való segódkezés alól; inkább tanulásbeli előmenetele szenvedjen a kis leánynak csorbát, mintsem jelleme. Ebből a szempontból kell megemlítenem azt a másik körülményt is, hogy az elmúlt iskolai évben — természetesen orvosi bizonyítvány alapján — feltűnően sok tanulót mentettek