Polgári leányiskola, Komárom, 1896

15 eset arra, hogy az iskola a szülőkkel ellentétbe jutott volna, ha lett volna is, csaknem minden esetben elsimult mihamar, mert látták azt a szülők, hogy az iskola mindenben csak úgy igazi javát akarja gyermekeiknek, mint ők maguk. Ez a bizalom tette lehetővé igen sok fontos rendszabálynak következetes keresztülvitelét, ez könnyítette meg a tégyelemtartást. Ezért köszönet érte az okos, józan szülőknek e helyen is. Magától értetődik, hogy az ily erkölcsi eredményt csakis a legkövetkezetesebben gyakorolt fegyelemmel lehet elérni. Erre nézve kezdettől fogva azon meggyőződésből indult ki a testület, hogy leánygyermekeket szelídségre; csakis szelíd bánásmóddal lehet nevelni. A szilajabbak eleinte meghökkentek ; próbáltak makacskodni is, de rövid időn szépen megadták magukat. Erélyesebb föllépésre öt év alatt alig volt szükség, annál kevésbé, minthogy a testület a dorgálásokat nem nyilvánosan végezte, hanem végezték az osztály-főnökök vagy az igazgató többnyire négy szem közt, a nyilvános megszégyenítés mellőzésével, hogy a tanuló szívéhez közelebb férjenek. Ez az eljárás csaknem minden esetben használt, még a saját szülei által rossznak tartott gyermekekben is felébredt végre a becsületérzés ós azután derék, jó kis leányok lettek. A hazugságot, vagy egyéb e fájta nagyobb vétséget külön székre ültetéssel büntette a testület ; e büntetésmód is rendesen az illetők teljes megjavulására vezetett. Súlyos fegyelmi eset ezen öt év alatt mindössze háromszor fordult elő. Kizárásra azonban egyik esetben sem került a sor, s az illetők azontúl nem estek vissza a. hibába. A testületnek nevelői eljárásában, természetesen,