Polgári leányiskola, Komárom, 1894

— 8 — Legfőbb foki a hág ez az idegesség az évzáró, nyilvános vizsgálatokon. Az a gondolat, hogy apja, anyja, valamennyi ismerőse, rokona előtt fog felelni, felizgatja még a legegykedvűbb gyermeket is. Vizsgálat előtt még a hanyag gyerek is szeretne tudni és mohón nekiesik a tanulásnak: azt hiszi, egyszerre kipótolhatja azt, amit egész éven elmulasztott. Az ilyen gyermek a vizsgálatokon is a legnyugtalanabb. Nem biztos abban, amit tud, s így folyton attól remeg, mit fognak tőle kérdezni. A szorgalmas tanuló nyugodtabban megy a vizsgálat elé; tudja, hogy minden kérdésre elkészült; megviseli a vizsga mégis, mert az ismétlések már kimerítették. Mindezekhez járul sok esetben valamely öröklött baj, aminek a csirája benne van a gyermek szervezetében s amely csak a kedvező föltételeket várja, hogy kifejlődjék. Ilyen baj sok gyermekben a görvély, a szervi szívbaj, a tüdőbaj, ami mind megleli fejlődése föltételeit, részint otthon, a rosszul világított, kellőkép nem szellőztetett, nedves lakásban, részint az iskolában, az emberi emanáczió megfertőztette, sokszor szintén rosszul szellőztetett, sőt rosszul fűtött termekben, ahol órák hosszat ül és görnyed. Az orvosi tudomány ma már, minden tévedése mellett is, eljutott odáig, hogy csaknem biztosan rámutathat minden betegség okára, s így helyesen alkalmazott higiénikus eljárással, képes annak kifejlődését is megelőzni. Azonban a tudomány vívmányait a fejlődő nemzedékek érdekében érvényesíteni nem fogja más, csak — vállvetett erővel — az iskola és a család. A kettő működése egymást kiegészíti. Az iskola iparkodik megtenni a magáét. A lehetőség szerint gondoskodik arról, hogy a gyermekek megtalálják a testi fejlődésükhöz szükséges tiszta levegőt, a jó világítást, a szabályozott hőmérsékletet; gondja van rá, hogy a szellemi munkát s az ülést a testmozgás, a játék váltsa fel; a tornászással, az iskolai kirándulásokkal, a korcsolyázással iparkodik alkalmat