Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1940

feléje suttog az elhallgattatott hang: miért és honnan és minek mindez? S a lélek szárnyra kap tőlük és repülni kezd, akkor, ha megfelelő feleletet tud adni e kérdésekre. Egész, egyöntetű emberek után vágyódunk, akik szerencsés kifejezői az igaz, mély, örök életnek. S ezek az igazi hősök. A hősök hőse pedig Krisztus. Őt kell odaállítanom a fejlődő lélek elé. A Vele alakított világnézet ugvanis minden kérdésre feleletet adó életszemlélet lesz. mert > régi, mint az igazság, modern, mint az élet.« Szeretnők remélni, hogy mindenki, aki iskolánkba adta gyermekét, ebben a világnézetben akarja őt nevelni. Az előbb mondottakból azonban ki-ki láthatja, hogy a keresztény világnézet szempontjából a v:illásos nevelés döntő jelentőségű. Viszont ebből a tényből világos az is, hogy a világnézeti nevelés nem egyedül az iskola feladata, mert hiszen annak alapjait a szülői ház rakja le. Első megindulásai ugyanis a gyermekkor első értelmes megnyilvánulásaiban keresendők. Ez a nevelés akkor indult meg, amikor az édesanya először kulcsolta imára gyermeke kezét, amikor gyengéd szóval és finom léleksimogatásokkal próbálta beleplántálni az Isten fogalmát. S a gyermek megértette és boldog volt. Arcán kiverődött a harmonikus ember lelkének összhangja, szemében tisztaság csillogott, viselkedése a jóságot, a jó és rossz nem ismerését mutatta. Olyan volt ez a gyermeki világ, mint Nagy Sándor festménj'e: «Pintyőke világa«. Simogatja az oroszlánt, magához szorítja a mérges kígyót is, mert tiszta, derült, szép és harmonikus belső világa mindent szépnek, jónak mutat. És egyszer megszakadt ez a szépen induló életszemlélet. Mi az oka? Szinte kivétel nélkül az, hogy a gyermeki szellem fejlődése idején észrevette a különbséget a hangoztatíott elvek és tanítások és környezetének élete közt. Mert ha a nyiladozó értelem előtt a példa, — s ekkor már főkép az édesapáé — nem szentesíti a keresztény világnézet alapvetését, összeomlik a gyermekkor egész ideális világa és megkezdődik a vergődések korszaka. Ha szerencsétlen az a gyermek, aki az említettek miatt sodródott a lelki küzdelmek forgatagába, még szerencsétlenebb az, aki meg sem érezhette a szépséget, amelyet a harmonikus életszemlélet magában rejt. Mert döntő fontosságú a gyermekkor alakulása szempontjából az is, hogy ki lép be először a gyermek életébe. Sok szomorú diáklevél tanúskodik arról, mitől fosztja meg gyermekét az édesanya, aki elfelejti, hogy nem válik még gyermeke anyjává azzal, ha a testi életet megadja neki, hanem csak akkor, ha lelkileg is világra hozza. Sok keserű ifjú lélek siratja gyermekségének meg sem ízlelt álomvilágát, az anyai szeretet lélekmegnyitásának hiányát, a német és francia kisasszonyokra vagy cselédekre bízott legszentebb anyai kötelességet. És jól tudják, hogy önzésből történt ez, egyéni kényelemszeretetből, vagy azért, hogv még fiatal éveiket színessé tehessék. Érezte akkor is és látja most is a szerencsétlen gyermek, hogy élete első pillanatától kezdve teher volt és fölösleges holmi. Szeretjük hangoztatni Epikletos mondását, amely szerint »aki boldogtalan, 18