Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1940

az új irányba induló ifjúságban tesznek. S ez az embertipus olt futkos az utcán, a társadalmi összejöveteleken s a családban is igen sok helyen és felelőtlenül rombolja azt, amit az új ember­tipus alakító műhelye, az iskola alkot. Mind-mind megannyi életünkbe beleöregedett szu, mely akadályozza az egészséges fej­lődést. A fiatal lélek tele van vággyal a nemes ideálok után. És minél nemesebbek ezek az ideálok, annál szebb lesz az élet. És csak a szépen kialakított élet vonz, s az életet s az embereket megreformálni nem az erőszak, hanem ,a harmonikus lelkület van hivatva. Ezt pedig csak a kereszténység adhatja meg. Igaz, hogy támadja a modern idők sok-sok zűrzavara, de ha egyszer sikerülne letörnie az örök igazságokba és az ember céljába vetett hitet, lassanként elfojtja a morális érzésnek ösztönszerű vissza­hatásait s megfosztja az embert akaraterejétől is. Mert «ahol a lélek vész, ott a test is romlik s a nemzedék elsatnyul s viszont ahol ideális lendület és tiszta életkedv honol, ott az emberi élet az egész vonalon fellendül.« A modern világnézetekben s mindabban, ami a modern em­ber gondolatait színezi, van sok szép, nemes és jó, erőteljes és egészséges elem. Ezek az elemek csak hassanak a lélekre. Csak egy a fontos, hogy fiaink ne tartozzanak az önállótlan két em­bertípus egyikéhez sem. Az egyik ugyanis lelkesedésében mind­azt, ami modern, mindazt, ami új, minden gondolatot és irány­zatot, ha tarthatatlan és túlzott is, lelkesen dicsőíti, vívmánynak hirdeti; a másik viszont mereven elzárkózik és nyakig begombol­kozik minden új gondolat előtt. Mindkettő helytelen és alkalmat­lan egész ember kialakítására. Ma teljes emberekre van szüksé­günk. S a teljes embert széles látókör, tudás, kedvesség, lelki ne­messég és közvetlenség jellemzi. Feladatunkat Prohászka foglalja össze klasszikus tömörség­gel a Diadalmas Világnézetben: «Ismerjük meg a helyzetet, kü­lönböztessük meg a jót a rossztól, vessük meg a rosszat, ítéljük meg méltán} rosan az újat; más szóval: állítsuk a kereszténységei a modern gondolatoknak s érzéseknek jegyébe s vizsgáljuk meg, hogy mily szint, mily alakot ölt, amely új alakjában, régi igaz­ságon ugyan változatlanul megmaradna, de a szívek felelti ha­talom az új korban örvendetesen fellendülésnek indulna. < Mert aki vallás nélkül akarna világnézetet formálni, finom, zománcozott, cizellált gót kelyhet akarna falusi kovács pörölyé­vel alkotni. Méltán nevezi az olyan világnézetet a mult század nagy gondolkodója, Chamberlain »Die reÜgion des Blödsi:ms«­nek, a bárgyúság vallásának. Mert minden világnézet szükségszerűséggel vallássá vagy valláspótlékká válik. Amíg ezt nem tudja megtenni, addig a föl­dön csúszik, sem érték, sem lendület, sem szépség nincs benne s ezt nem bírja elviselni a romlatlan lélek, mert neki ösztönsze­rűen emelkednie kell! Egy darabig megmaradhat ebben az ala­csonyságban, míg a kenyér, vagy a pénz odakényszeríti, de nyu­godt perceiben szíve mélységéből, a mindenség ezer csodájából Gimn. 17 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom