Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1938

A bevezető cikkben Mórocz Emilián így sóhajt fel: »Mi, itt a Duna és Vág vizei mellett sóhajtozva bánkódunk. Szomorúfűzfákra akasztjuk hangszereinket, visszakívánkozunk édes Anyánkhoz. Tapadjon torkunkhoz nyelvünk, legyen elfeledve jobb kezünk, ha meg nem emlékezünk rólad, Jeruzsálem.« A tanügyi hatóságok valóban megvárták a trianoni béke aláírásának napját, addig nem lépték át az intézet küszöbét. 1919-ben még az érettségi vizsgálaton is az igazgató elnökölt és írta alá a bizonyítványokat. De a rendi birtokokat félév múlva zár alá vetették és eleinte a rendtagoknak semmi járandóságot nem adtak, úgyhogy az intézet léte a legkomolyabb veszélyben forgott. Ekkor a város lakossága, a szülői társadalom, mint egy ember állott a rend mellé. Több gyűlést tartottak és dr. Kamrás József vezérletével elérték, hogy megindultak a tárgyalások a rend és a kormány képviselője között. Végre is, saját birtokaink jövedelméből kegye lem kép en kaptunk annyit, hogy lemondások árán máról-holnapra mégis lehetett élni. A teljes bizonytalanság hónapjai voltak ezek. Köröskörül minden magyar érték pusztult, veszett, rettentő robajjal omlott össze. A mohácsi vész előtt az 1521. évben a török szultán seregei egyszerre kezdték ostromolni Nándorfehérvár és Zimony várát. A gyengébb Zimony csakhamar elesett. A török egyidőre abbahagyta az ostromot. Nándorfehérvár védői megdöbbenve látták a leomlott várfalakat és hogy a török miként végezteti ki a vár hős védőit. A mi intézetünk falairól az iskola akkori tanárai nem egy ilyen szellemi várnak az elestét látták, hanem ötvenötét. A 63 felvidéki és kárpátaljai magyar középiskolából ugyanis mindjárt az első hónapokban már csak 8 maradt és egyetlen női tanítóképző. Ebből is csak 3 volt önálló (Beregszász, Ipolyság, Komárom;), 5 pedig párhuzamos tagozat |a csehszlovák intézet mellett (Pozsony, Érsekújvár, Losonc, Rimaszombat, Kassa). A megszűnt magyar iskolák helyébe szlovák iskolákat állítottak. Tanulóik közt igen sok volt a magyar. Hiszen szlovák gimnáziumok voltak Léván, Rozsnyón, sőt 1934 óta még Komáromban is. És mindazokat, akik csak a legkevésbbé függtek tőlük, már kényszerítették, hogy gyermekeiket az ő iskolájukba adják. Itt azután valóságos janicsár nevelés folyt. »Amint multak az évek, mindig több és több ezer ártatlan, drága, elveszett lélek menetelt hátat fordítva a régi nyelvnek, a régi történelemnek,. a régi hitnek és a (régi Magyarországnak egy új ellenséges eszme felkelő napja felé.« De válságos volt a helyzet a magyar gimnáziumokban is. Külsőleg megnyugtatónak tiint fel minden. Az összes tárgyakat magyarul tanították, a magyar nyelv az I—II. o.-ban 5, a többiben 4 órával szerepelt, csak VIII. o.-ban volt 3 óra, a szlovák nyelv óraszáma az egyes osztályokban csupán heti 4 volt, később még kevesebb. Kötelező olvasmányok voltak az összes magyar klasszikusok. De a szellem! Mindenütt szlovák embert neveztek ki igazgatónak. A tanárok egy része magyarul is tudó> szlovák volt, és igen nagy volt az emigráns tanárok száma. A szomorú 1918-as, őszirózsás forradalom, majd a kommün gyászos szereplői, akik a sújtó igazságszolgáltatás elől Bécsbe menekül5