Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1938

tek, a cseh kormány hívására elözönlötték a Felvidéket. Bejutottak az iskolákba is. Az elüldözött magyar tanárok helyébe őket állították. Valóságos képrombolás kezdődött. Gyalázták a magyar multat, de dicsőitették a cseh történelmet, szerintük a magj-ar történelem csupa bűn volt, a cseh mult pedig csupa fény és ragyogás, összetörték az ifjúság lelkében a magyar nagyok szobrait és felállították a cseh nagyságokét. Megfertőzték a szellemet is. A nagy felvidéki publicista, dr. Szvatkjó Pál szerint ezek az emigráns tanárok tudatos nemtörődömséggel engedték, esőt elősegítették a fiatalok közt a legkülönfélébb bontó tanok és világnézetek szabad elterjedését, hogy végzetes zavart okozzanak a fiatal koponyákban. Boldogan tűrték a kommunista eszmék lábrakapását, hadd távolodjék el az ifjú a nemzeti érzéstől. Mindez mélységes szellemi elvadulást eredményezett. Nemzeti szempontból fegyelmezetlen, minden befolyásnak engedő összekúszált világképű magyarokat term

;elt a magyar iskola. Milyen kegyetlen sorsuk volt azoknak a becsületes magyar tanároknak, akik ilyen szlovák igazgatóval és emigráns tanárokkal működtek együtt. Mit is tettek, milyen volt a működésük? Amint a,' vallás egyes tételeit nem értjük és csak hasonlatokkal tudunk mégis közelebb jutni hozzájuk, én is csak így tudnám ezt megmagyarázni. Itt Komáromban van egy süketnéma tanintézet. Ennek növendékeivel közben-közben találkozott az ember, mikor testületileg vonultak. Mind beszélt, hangot azonban nem lehetett hallani. A szájuk mégis állandóan mozgott, a kezük járt a szemük integetett. Kétségtelen, hogy megértették egymást. Volt ebben az egészben valami idegen, félelmetes, groteszk és könnyekig megható. Ugyanígy voltak ők is. Néma beszédükben mennyi tragédia és mennyi önfeláldozás volt. Holbein talán egy új haláltáncnak rajzolta volna meg. így következett el 1920. jún. 4., a trianoni béke aláírásának napja. Ezen a napon jelent meg először a csehszlovák kormány képviseletében intézetünkben a csehszlovák főigazgató. A VII. o.-ba lépett be először, melynek fala még a március 15-i hazafias ünnepélyről nemzeti színű szalagokkal volt díszítve. Jún. 5-én egy miniszteri tanácsos elnöklete alatt nagy németnyelvű konferencia volt az új tantervre való áttérésről. A kormány kierőszakolta, hogy az érettségi vizsgálatot már ebben az évben a cseh rendtartás szerint tegyék le diákjaink. A magyar történelmet törölték, helyébe a csehszlovák történelem került. Hiába volt minden érvelés és tiltakozás. A készületre egy hónapot adtak, júl. 5. és 6-án meg volt az érettségi. Jún. 9-én újból megjelent a főigazgató, összehívta a tanárokat és azt követelte, hogy egy óra alatt döntsön, leteszi-e a hűségesküt, vagy nem? De ha megtagadja, akkor el kell hagynia a várost, az intézetet becsukják, a diákságot pedig az év végén bizonyítvány nélkül szélnek eresztik. Hiába tiltakoztak a tanárok, hogy ilyen életbevágó, fontos kérdésben Pannohalmához kell fordulniok utasításért, a főigazgató nem egyezett bele. El lehet képzelni az akkori tanári kar lelkiállapotát. Egy-két napja volt még csak annak, hogy a szörnyű trianoni ítéletet aláírták. Dacos lázadozás volt az egész város. És most a tanári kar tegye le a hűségesküt. Az akkori tanárok 6