Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1938

A gimnáziumi tanulók szüleinek hálaadó zarándoklata Pannonhalmára. A helyi A. C. lapjában, a Katolikus Értesítőben (1939. jú­nius 1.) dr. Kállay Endre m. kir. közjegyző, hitközségi elnök tollából az ügy jelentőségéhez méltó hosszú cikk számol be gimnáziumunk szülői társadalmának hálaadó útjáról. Ebből idézzük a következőket: »Nagyra szaporodott fel az adóssága az elmúlt 20 év alatt a komáromi és általában a felvidéki keresztény magyar szü­lőknek, de az egész keresztény magyar társadalomnak is a pannonhalmi Szent Benedek renddel szemben. Amikor 20 év­vel ezelőtt a Felvidék hajója süllyedni kezdett, ez az előkelő, nagymultú rend nem menekült el a veszély elől, hanem bátran és túlzás nélkül mondhatjuk: önfeláldozóan állott a kétség szélén tapogatózó magyar társadalom mellé és a jövő reménységét jelentő magyar ifjúság remegő kezét megfogva vezette azt a régi utakon s keresztény és magyar szellemben nevelte meg őket a kisebbségi élet számára bátor, önérzetes és önLudatos harcosokká. Mi komáromiak közvetlen szemlélői voltunk en­nek a gigantikus munkának s amikor a csekély számban meg­hagyott iskoláink felső nyomásra már alig tudtak ellenállni az idegen világnak, nagy megnyugvásunkra szolgált, hogy a ko­máromi gimnázium rendíthetetlenül ellen tudott állani a kény­szernek és létének veszélyeztetésével is megmaradt szeplőtele­nül annak, ami volt: kereszténynek és magyarnak, magyarnak nemcsak nyelvben, hanem szellemben is. Ezt a nagy adósságot volt hivatva leróni az a majdnem száztagú zarándokcsoport, mely a komáromi Szülők Szövetségé­nek rendezésében és a város társadalmának különböző rétegei­ből összetéve felkereste május 29-én Szent Márton hegyén, Pannonhalmán saját otthonában a Szent Benedek rendet és annak illusztris feje, Kelemen Krizosztom főapát előtt tiszte­legve mondott köszönetet azért a történelmi értékű szolgála­tért, amely a cseh rabságban is meg tudta menteni a magyar ifjúságot a keresztény és magyar jövő számára. A küldöttségben nagy számban képviselve volt a Szülők Szövetsége Somogyi István vezetésével, valamint a róm. kato­likus egyházközség, a kir. törvényszék, a Katolikus Kör, az Irg. Nővérek és Szociális Testvérek Társasága, a Jókai Egyesület, a Felvidéki Egyesült Párt, a Kat. Legényegylet, az öregdiákok és öregcserkészek, a Szemke. Les tár István dr., helybeli plébános, szentszéki tanácsos tolmácsolta a komáromi keresztény magyar társadalom háláját és köszönetét a Rend feje előtt. Beszédében többek között ezeket mondta: A felszabadult Komárom városának és a komáromi bencés 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom