Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1934

6 megpihent az Erzsébet-sziget vagy az Anglia padjain, gyönyörködve a zsivajgó gyermekhadban vagy a természet szépségeiben. Többi szabad idejét áhítatos imádsággal, vagy napilapok, folyóiratok, tudományos könyvek, irodalmi művek olvasásával töltötte, mert bár a világtól visszavonultan élt, mégis érdeklődött dolgai iránt s figyelemmel kisérte a napi eseményeket, a legújabb tudományos és irodalmi alkotásokat. Jó pap volt, aki holtig tanult. Életének alkonyán is mindenkiben csodálatot keltett roppant emlékezőtehetsége, széleskörű tudása, élvezetes előadása. A társaságában eltöltött idő igazi szellemi élvezet volt. Talán mégis legszívesebben a kathedrára ült volna és mikor rendtársai reggel napi munkájukra az iskolába indultak, bizonyára szíve mélyén egy kis sajnálatot érzett azért, hogy nem mehetett velük. Ha azonban szivének ez a titkos vágya nem is teljesülhetett, azért mégis megtartotta a kapcsolatot az iskolával, az ifjúsággal. Készséggel vett részt az ifjúság lelki gondozásában, mint lelkivezér és nagyszivű jótevője volt a diákjóléti intézményeknek és a szűkölködő, szegénysorsú tanulóknak. Király József pécsi püspök és Palkovich Viktor gutái esperes után a legnagyobb jótevője a komáromi magyar ifjúságnak. Egész életén át igénytelen ember volt, aki magára álig költött, aki megtakarított fölöslegét a legnemesebb célra^, a jótékonyság gyakorlására, a szegények, szűkölködők könnyeinek felszárítására használta. A kis családi birtok, amely rá, mint családja utolsó tagjára maradt, szintén ezt a célt szolgálta. A Főgimnáziumi Segítő Egyesület és a Diákmenza élvezték ennek jövedelmét. Mindkét intézménynek évről-évre ezreket juttatott s könnyítette meg"így bőkezű adományaival a magyar jövő reményének, az ifjúságnak tanulását. Menynyi jót tett ezenkívül is titokban, névtelenül, úgyhogy ne tudja a jobb kéz. mit csinál a bal kéz, csak Isten a megmondhatója. Szegény nein fordulhatott hozzá, hogy ne segített volna rajta. Nem volt nemes emberbaráti intézmény, amelytől megtagadta volna támogatását. Nyaranta, amikor a forróság kezdett terhére lenni, elvonult az ő kis kossuthi tusculanuma magányába és csak amikor az ősz beállt, akkor tért vissza közénk. Utolsó nyaralása szokatlanul hosszú ideig tartott. Egyre halogatta hazautazását, mintha csak sejtette volna, hogy többé nem tér vissza szülőfalujába. Hazatérte után folytatta megszokott életmódját. Szel-