Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1934

7 lemének frissessége még a régi volt, de testi ereje hanyatlani kezdett. De azért az utolsó napig fentjárt, soha nem panaszkodott. Még a halála előtti napon is résztvett a közös vacsorán. A szokott időben vonult vissza szobájába, de már nem volt pihenése, szívgyöngeség vett rajta erőt, amelyet az előhívott orvosi segítség sem tudott legyőzni. A közeledő véget a keresztény bölcs nyugalmával várta, elvégezte utolsó számadását Istennel és a szentségekkel megerősítve szenderült el az Ürban. Amilyen szép volt élete, olyan szép volt halála. A jó Isten az ő hűséges öreg szolgájának megadta a legnagyobb kegyelmet: a jó halál kegyelmét. Utolsó nyugvóhelyére az ifjúságnak és Komárom közönségének mély részvétele mellett kisértük ki. A sírnál volt tanítványai és a diákjóléti intézmények nevében legrégibb tanítványainak egyike, dr. Alapy Gyula tartományi képviselő búcsúztatta őt megkapó szavakkal és méltatta érdemeit. Kedves Nestorunk! Búcsúzunk tőled mi is. Nyugodjál békében és az Űr legyen a te nagy jutalmad! Áldott emlékedet híven meg fogjuk őrizni és nemes példaadásodat követjük. Súrosy Etel.