Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1934

5 így nemcsak tanítványai, hanem a város közönsége előtt is nagy népszerűségnek és megbecsülésnek örvendett. Nem csoda, hogy tanítványai is, a város közönsége is csak nehezen tudtak bele­nyugodni a fájó veszteségbe, amely akkor érte őket, amikor 20 évi eredményekben és sikerekben gazdag működése után a rend fejének bizalma őt Pannonhalmára a rendi pénztár élére állította. Panghy Özséb új működési körébe is magával vitte azt a lelkiismeretességet és pontosságot, amely őt már a tanári pályán is jellemezte s odaadó buzgalmával és fáradhatatlan kötelesség­teljesítéssel a gazdasági pályán is a legteljesebb elismerést vívta ki magának. De a gazdasági pályán is megőrizte szívében a katedra iránti szeretetet s főpénztárosi elfoglaltsága dacára is kész örömmel vállalta a rend pannonhalmi tanárképző főisko­láján a leíró földrajz tanszékét. Üjra elemében volt: előadha­tott, magyarázhatott. Most már nem középiskolai tanulókkal, főiskolai hallgatókkal volt dolga, de azok igényeit is a leg­teljesebb mértékben ki tudta elégíteni. Azok ma is szivesen gondolnak vissza tanulságos és élvezetes előadásaira. A rend központjában is eltelt lassankint egy újabfcr negyed­század. Közben Isten kegyelméből megérte itt aranymiséjét, ami csak kevés kiválasztottnak jut osztályrészül. Rendfőnö­kének és rendtársainak tiszteletétől és szeretetétől övezve őszinte szerencsekivánataik között léphetett az Ür oltárához, hogy ki­fejezze mélységes háláját az "50 éves papi pályája alatt nyert ke­gyelmekért. Aranymiséje rendi működésének a végét jelentette. Utána rövidesen, 1926-ban fölmentést nyert a rendi munka alól és a jól megérdemelt nyugalom élvezésére a komáromi székházba helyeztetett. Visszakerült tehát oda, ahol egy félszázaddal előbbi tanári pályáját kezdte. Mikor megérkezett, azzal az igény­telenséggel, mely őt egész életében jellemezte, azt a szobát vá­lasztotta, ahol első itt tartózkodása alkalmával lakott és nem mozdult belőle mindhalálig. Itt élt azóta köztünk csöndes visszavonultságban, hogy ki­pihenje munkás élete fáradalmait és készüljön az utolsó nagy útra. A nyugalom éveit patriarchalis kora dacára meglepő szel­lemi és testi frissességében töltötte. Az egykori daliás termetű ifjú bencés tanárból hajlott aggastyán lett, akinek magas alakját jó idő esetén nap-nap után lehetett látni, amint sétáját végezte, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom