Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1934

4 ves modorával egy csapásra meghódította a gyermeksereg szivét. Komáromi tartózkodása csak egypár évig, 1877-től 1883-ig tartott. Betegség támadta meg, amely miatt ideiglenes nyugalomba kellett vonulnia Tihanyba. Miután betegségéből felépült 1884-ben Esztergomba került. Itt töltött egyhuzamban 20 évet. Itt az ősi prímási város történelmi levegőjében alakult ki az ő kiváló egyénisége. Itt lett ő egyik büszkesége azoknak a nagyhírű szerzetestanároknak, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek a magyar ifjúságnak vallásos és hazafias szellemben való nevelésével. Panghy Özsébnek, mint a történelem tanárának különösképen nyílt rá alkalma. Erre praedestinálta őt minden: bámulatos nagy tudása, szónoki lendülete, előadó művészete, kifejező gesztusai, ragj^ogó szemeinek bársonyosan simogató melegség». Senki úgy nem tudta lebilincselni az ifjúságot, mint ő, akinek ajkáról, akárcsak a pylosi Nestornak ajkairól mézédesen áradt a szó. Egy volt tanítványa, aki ma Szlovenszkón igen magas állást tölt be, írja részvétét jelentő levelében, hogy három gimnáziumban is járt, de tanárai közül senki annyira nem tudta lekötni tanítványai figyelmét, mint ő< Nem is csoda, mert minden egyes magyarázata egy kis remekbe készült szónoki mű, sok-sok tanulásnak, c&iszolásnak eredménye volt. A lebilincselő előadás egyúttal a fegyelmezésnek is legjobb módja. A magyarázaton csüngő, figyelő eleven gyermeknek, ifjúnak eszébe sem jut megzavarni az óra áhítatos csendjét, így lett Panghy Özséb is a legjobb fegyelmezők egyike, akinek csak nagyritkán kellett a fegyelem biztosítása végett keményebb eszközökhöz nyúlnia. Ép ezért az ő óráiról csak a legkellemesebb emlékek maradtak vissza tanítványainak lelkében. Az igazi, vérbeli nevelő azonban nemcsak a szó, hanem a példa erejével is hat. Nemcsak hirdeti az eszmém-eket, hanem a maga életében is igyekszik azokat megvalótani. Panghy Özséb ebben a tekintetben is a legkiválóbb nevelők közé tartozott. Nyílt, egyenes jelleme, példás papi és szerzetesi élete, amelyhez a legkisebb gáncs sem íérhetett, mindenkiben a. legnagyobb tiszteletet keltette személye iránt. Működésének igazi tere az iskola volt, ennek élt elsősorban, de emellett Esztergom társadalmi életéből is kivettea maga részét, kiváltkép az ő istenadta szónoki képességével..