Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1928

4 a 63 évnek a történetét, melyet Szent Benedek itt !a földön töltött (480—543), hanem 1400 évnek a mozgalmas eletét keil felölelnie, mert minden században láthatjuk az ő szent lelkének ihletését, minden korszakban felismerhetjük „vezérnyomdokát." Harmadszor nem elégedhetik meg a történetírás, különösen a materialista történetírás szokott kifejezési eszközeivel. Milyen kevés volna, ha csupán évszámokat, neveket, földrajzi helyeket említene. Mindez lexikon volna, de nem élet. Vájjon lényeges-e Szent Benedek lelkének megértéséhez, hogy 480-ban született az umbriai Nursiában, mint a hatalmas Anicius család késői sarjadéka és 16 éves kora óta Rómában tanult a kapitóliumi főiskolán és hadvezérnek vagy császári főtisztviselőnek készült? Hiszen, mikor egy nagy elhatározással elhagyta az erkölcstelen nagyvárost és három évet töltött imádságban, Istennel való beszélgetésben a subiacoi sziklabarlangban, ezzel levetette teljesen azt a régi embert, benne már nem volt semmi az Aniciusuk fiából. És az adatok is tévesek. Vájjon igazuk van-e azoknak a történetíróknak, akik elmondják, hogy Sz. Benedek 12 kolostort alapított és több száz tanítványa volt? Én azt hiszem, tévednek, mert hiszen 1400 év

4 annyi ezer bencés kolostora, mind az ő alapítása, annyi ezer szerzetese mind az ő fia. És tud-e mondani csak valamit is, a materialista történetírás annak magyarázatára, hogy, bár szent Atyánk 1386. éve meghalt, mégis a sugallás, a tanítás, a teremtő akarat micsoda eleven erejével él köztünk, velünk van a szentáldozatban, a szószék magasán, a gyóntatószékben, a katedrán, szobánk csendjében és könyveink között. — Nem, ennek az életnek csodálatos titkai vannak és ezeket nem fejtheti meg tudomány. A tudomány még az anyagi világ erőit sem érti át mindenestől, még kevésbbé a lelki élet ilyen láthatatlan, finom vonásait. Ide hit kell. Mit mond nekem az én hitem? Legelőször is azt, hogy van lélek. Én úgy képzelem, hogy minden lélek láng, tűz. Sokszor szelid mécsvilág vagy szentjánosbogárka fénye, sokszor családi tűzhely melegsége, sokszor gyújtogató fáklya, máskor fojtogató, pernyés füst, néha világítótorony, égő csipkebokor, melyből az Isten szól, vagy tűzoszlop, mellyel Isten utat mutat az ő népének a pusztaságban. Azt hiszem, hogy Szent Benedek lelke is ilyen tűzoszlop volt. A tűz csak éjjel, sötétségben világít. Elmondhatjuk, a világtörténelemnek voltak ilyen éjszakái, melyekben aztán óriás fénnyel lángolt fel a Szent tűzoszlop lelke. Elég, ha a népvándorlás korára gondolunk. A barbár népeket, kik tűzbe és vérbe borították a világot és a szenvedések apokaliptikus éjszakáját zúdították a nyugati nemzetekre, a Szent Benedek lelkéből lelkezett szerzetesek térítették meg. És a későbbi középkorban, az ököljog, a testvérháborúk korában, a sötét X. században, nem a clugni bencés kolostor hirdette-e az Isten békéjét (Treuga Dei) és küldte a saját hazájukat lángbaborító lovagokat a keresztes hadak eszményi útjára. De ha Sz. Benedeknek olyan tűzoszlop volt a lelke, hogy századokon át tud világítani, felvetődik a kérdés, miért nem ilyen a többi ember is, miért van az, hogy legtöbbünknek a lelke csak csendes pásztortűz. A hitem felel rá és azt mondja, hogy Isten rendeli ezt ugy. Mert igaz, hogy Isten öröktől fogva tervelt ki mindent, de örök terveit térben és