Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1928

5 időben valósítja meg és emberekkel hajtatja végre. Ezek a „homines Dei" az Isten emberei. Az apostolokkal kezdődik a soruk és közéjük tartoznak a szent rendalapítók, köztük Szt Benedek. Most már csak az a kérdés, hogyan lesz a gyarló földi emberből Isten embere? Sokszor láthatjuk, hogy amint hajnalodik, a felkelő nap kioltja a csillagok fényét. Épen ugy oltja ki az ilyen kiválasztott lélekben is az isteni kegyelem napja a földi dolgok — a szülő, testvér, szerelem, méltóság, gazdagság — ragyogását. Néha villámszerűén egyszerre, mint Saulnál a damaszkusi uton, néha lassan, mint Szent Benedeknél. Amint a szemidegsorvadásban levő ember előtt lassan, szürke homályos lesz, ami addig fényes ragyogó volt előtte, ép úgy fakó, szürke, halvány lesz a lélek előtt, ami eddig napsugaras volt. Először csak homály veszi körül, de a homály mind sötétebb lesz. Maga is érzi a lelke reszketéséből, tétova nyugtalanságából, hogy valaminek kell történnie. És egy nap lenyúl érte villámlásos, messzi magasokból egy óriási kar, elragadja, elviszi néha erdők mélyébe, máskor sivatagokba, sziklabarlangokba. „Ducit in solitudinem et loquitur ad cor." (Osee 2.) Igen, a magányba visz és beszél a szívhez Amíg az Úr beszél a szívhez, kezd megvilágosodni, a homály eltűnik, a barlang mélyén egyszerre ragyogó fényesség önt el mindent, a lélek lát magasságos, nagy, embernemlátta titkokat, a másvilág gyönyörűségeit, az Isten csodáit, míg meg nem ragadja az óriási kar, ki nem viszi újra a világba és nem küldi őt: „Menj és hirdesd ezeket minden embernek." Annuntia inter gentes glóriám Domini et in omnibus populís mirabilia eius. Ps. 95. Hirdesd a nemzetek közt az Úr dicsőségét és minden népek közt az ő csodáit. És a léleknek, a „homo Dei"-nek, az Isten emberének most már nincs más érzése, gondolata, akarata, lélekzete, szivdobbanása, minthogy mindenütt dicsőítsék az Istent: „ut in omnibus glorificetur Deus" (S. Regula.) Amint így talán közelebb hoztuk magunkhoz Szent Benedek lelkét, még szólanunk kell az ő szent Regulájából. A schola dominici servitii „az isteni szolgálat iskolája" az ő könyve. „Ennek az iskolának eszközei az imádság és munka, alapja az engedelmesség és éltető ereje az apát személye." Az Isten emberei közül egyesek énekelnek, dalolnak az Isten szeretetéről, mint Assisi Szent Ferenc, mások dörögnek a bűn ellen, mint Keresztelő Szent János, ismét mások törvényt hoznak, mint Szent Benedek „Ecce lex" (S. Regula). Szent Benedek a lelki élet Archimedese. Ez a görög tudós mondotta, hogy ha adnának neki egy szilárd pontot a földön kívül, kilökné azt a sarkaiból.. Szent Benedek megtalálta a lelki életben ezt a szilárd pontot, melyről régi világokat dönthetett meg és újakat emelhetett és ez a pont a törvény. Szent Benedek törvényének alapgondolata: „Ora et labora." (Imádkozzál és dolgozzál.) A munkában elsősorban az Isten tiszteletet, az „opus Deit" érti és ezenkívül minden munkát, melyet imádságos lélekkel végez az ember. Ezzel a „munka" jelszavával irta be Szent Benedek rendje az ö nevét a világtörténelembe épúgy, mint az egyes nemzetek történetébe. Abban a kaoszban, ami a kezdő középkor századaiban volt, példát mutatott a későbbi modern állam kialakítására. Amint a virágnak a bimbójában már megvan minden szín, illat, szépség, épugy szent Benedek középkori kolostorában is csirájában megvolt a későbbi modern állam,