Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1927

5 tanácsot", mely három ántántbeli államban, Francia-, Angol- és Oroszországban kezdi meg propagandamunkáját. Csakhamar támaszt nyertek a csehszlovák nemzet külföldi barátaiban. Egy Denis Ernő már 1915-ben meri hangoztatni annak a szükségességét, hogy az Osztrák-magyar monarchiát szét kell bomlasztani és megteremteni az önálló csehszlovák államot, mely eszme akkoriban még az ántánt politikusok előtt is vakmerőnek és szinte kivihetetlennek látszott. Vele egyazon állásponton volt a csehszlovák nemzet régi barátja és védője a „világ törvényszéke előtt" Seton Watson (Scotus Viator). Hathatós támogatását igérte az orosz cár és különösen fővezére, Nikolajevic Nikolaj nagyherceg is. E fáradságot nem ismerő, odaadó külföldi munkának jelentős eredménye az ántánt államok 1917. febr. 9-iki, Wilsonhoz intézett válaszjegyzékének azon mondata, melyben, mint háborús programmjuknak egyik pontját, követelik a „csehek és szlovákok felszabadítását az idegen uralom alól". Hogy az ántánt rokonszenve a csehszlovákok iránt egyre növekedett, azt nemcsak szellemi eszközökkel érték el külföldi vezetőik, hanem kiérdemelték azt a cseh harcosok „vassal és vérrel" is. Az erős nemzeti öntudatú külföldi csehek mindjárt a háború kitörésekor beálltak a francia légiókba, az oroszországiak pedig megalkották az úgynevezett „Ceské druZiny-ket s mindkét fronton már az első harcokban résztvettek. Az oroszországi cseh brigád 1917 júl. 2-án Zborovnál áttöri az •osztrák frontot; e sikerről tudomást vesz az egész világ, az orosz légiók egész hadtestté szervezkednek, majd az oroszországi forradalmi események következtében önálló hadsereggé alakulnak és szembehelyezkedve magával a bolseviki kormánnyal is, szinte hihetetlennek látszó terv megvalósítására vállalkoznak: fegyverrel a kezükben akarnak maguknak utat törni Szibérián keresztül a tengerig, hogy körülhajózva a világot, eljuthassanak a nyugati frontra. Gajda, Cecek, Syrovy dicső vezérei, Penza, Samara, Ufa, Celjabinsk, Omsk, Marijinsk, Irkutsk, Jekaterinburg, Vladivostok a fénypontjai ennek a csehszlovák anabasisnak. A bolseviki katonaság ellenállása, az óriási természeti nehézségek, 8 ezer kilométer távolsága nem lehetett elég nagy akadály az önálló, szabad hazáért való lelkesedés, az önfeláldozó, haláltmegvető hazaszeretet előtt. S míg ezzel egyrészt keresztülhúzták a németek szibériai nagy terveit, másrészt bámulatba ejtik az egész világot, melynek sajtója három hónapon keresztül tele van a csehszlovákok magasztalásával. Ezeket a sikereket kiegészítették a franciaországi és itáliai csehszlovák légiók teljesítményei. Az eredmény sem maradhatott el: az ántánt államok „szövetséges nemzetnek" ismerik el a csehszlovákokat, a „Cseh nemzeti tanácsot" pedig a leendő csehszlovák állam kormányául. A külföldi munkával karöltve járt az otthon lévő cseh hazafiak munkája. Egyes kiváló vezető férfiak elfogatása és halálraitélése (Kramár, Rasin), a csehek üldözése az egész vonalon nem volt elegendő ahhoz, hogy a nemzeti öntudatot elfojtsa, a nemzeti törekvéseket letörje és elrémítse a cseh hazafiakat attól, hogy nemzeti céljaiknak kifejezést adjanak akár gyülekezetekben, akár pedig — a háború utolsó éveiben — a parlamentben is, deklarációk és nemzeti eskük alakjában.