Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1927
A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG 10 ÉVES JUBILEUMÁHOZ. Nagy ünnepet fog ülni 1928 október 28-án a csehszlovák köztársaság: tizedik évfordulóját annak, hogy a népek négy évi vérözönéből megszületett a független, önálló csehszlovák állam. Mikor e nagy dátumra gondolunk, lehetetlen vissza nem mennünk a távoli múltba. Mi hiányzott a cseh nemzetnek e dátum előtt? Rá kell néznünk Denis Ernő „Cehy po Bilé Hőre" („Csehország Fehérhegy után") c. munkájának címlapjára s egy pillantásra megtudjuk: bilincsekbe verve, mellében mélyen behatolt nyíllal, becsukott szemmel, fájdalomtól görcsösen eltorzult szájjal felordít kínjában az oroszlán. Mi fáj neki oly rettenetesen, oly borzasztóan? Bilincsbe verték hosszú három évszázadra, csaknem halálos sebet ejtettek legérzékenyebb pontján, megfosztották nemzeti létének legdrágább kincsétől: a szabadságtól. Vérpadra vitték vezetőit, az óvárosi hidtoronyra kifüggesztett tizenkét fej hirdette szörnyű megaláztatását, tartománnyá degradálták országát, birtokaiból kiforgatták, hontalanná, földönfutóvá tették Komensky népének tekintélyes részét. A 18. század nem jelent javulást. Mária Terézia és II. József centralizmusa mellett még csak gondolni sem lehet állami önállóságra, germanizáló törekvéseik pedig, főleg II. Józsefé, akár közvetve, akár közvetlenül, még a nyelvétől is meg akarják fosztani a cseh nemzetet, úgyhogy a század vége felé Csehország nyilvános élete kezdi elveszíteni cseh jellegét. De ez a szellemi erőszak nem maradhatott ellenhatás nélkül. Kiváló hazafiak védelmére kelnek a nemzeti nyelvnek, jól tudván, hogy „nyelvében él a nemzet", egyre szélesebb rétegekben iparkodnak felkelteni az anyanyelvhez való erős ragaszkodást, szeretetet s ezzel együtt felébreszteni a nemzeti öntudatot is. A 19. század első felében, főleg a romanticizmus hatása alatt, erős lendületet vett a nemzeti irány. Kollár, Safarik, Palacky, Havlicek felrázzák tespedéséből a nemzetet, müveikkel visszavezetik a múltba, megmutatják neki, hogy valamikor fontos szerepet játszott Európa történetének színpadán s hogy minél nagyobb erőt, önbizalmat öntsenek belé, tudatára ébresztik a többi szláv nemzetekkel való rokonságnak. Munkájuk nem maradt gyümölcs nélkül, szózatuk nem volt „a