Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1916

15 Jobbágy fiúnak születik és férfikordban Magyarország költőfejedelme lesz. Mint kis gimnazista a legjobb fiú; vállalja gyengébb fiúk tanítását, hogy szülei vagyonkáját kimélje; ők papot remélnek fiúkból; már akkor halomszámra írja a verseket, úgyhogy mindenki költőt jósol belőle. És tanulói pályájának vége az, hogy vándorszínésznek csap fel. Azonban a testi és lelki nyomorúság és álma, melyben édes anyját halva látja, kezébe nyomja a vándorbotot és megy-megy szárnyaszegetten oda vissza, ahonnan olyan nagy lendülettel indult ki: megy vissza az atyai házba. Költeményeiből és terveiből, máglyát rak — sötét hamuvá ég egész múltja is! Tanítja szülőhelye apraját az abc-re: „Mellesleg olt fát, burgonyát kapál, Hizlal malackát, csak könyvet nem olvas." {Bolond Istók II. 115. v.) Mély gyökeret bocsát Nagyszalonta televény földjébe, mintha sohasem akarna kimozdulni onnan. És mégsem lesz közönséges ember! Az isteni Gondviselés nemcsak gyöngyöt teremt, hanem gyöngyhalászt is rendel, aki felhozza. Szilágyi István, a szalontai iskola rektora ez a gyöngyhalász. Az ő biztatására felveszi Arany az eldobott írótollat; az elégett lant helyébe készít újat, zengőbbet, felhúrozza és kezdi pengetni. Első irodalmi munkája az Elveszett alkotmány című komikus éposza. Bár a Kisfaludy Társaság megjutalmazza, feltűnést mégsem kelt. 46-ban készül el Toldi-ja. A dalnokversenyből újra ő kerül ki győztesen. De nemcsak a kitűzött jutalmat nyeri meg, hanem Petőfi barátságát is. Az ünnepelt és büszke Petőfi így kiált kelet felé: „Toldi írójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre!" „Ha hozzád ér lelkem, s megtalál égetni: Nem tehetek róla ... te gyújtottad úgy fel !" „Ki és mi vagy ? hogy így tűzokádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki. Más csak levelenkint kapja a borostyánt, S neked rögtön egész koszorút kell adni." {Arany Jánoshoz.) És felel Arany visszhangként nyugatnak fordulva: „Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom Örül a szívem és mégis sajog belé, Hányja-veti a hab: mért e nagy jutalom? Petőfit barátul mégsem érdemeié." „Hiszen pályadíjul ez nem volt kitűzve." (Válasz Petőfinek.) Aranyt Toldi-)a kiemelte az ismeretlenség homályából; a közvélemény lelkes árja kiragadja falujából és sodorja a nemzeti élet középpontja