Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1916

II. IV. Károly, apostoli királyunk. (Szül. 1887. aug. 17.; megkoronázták : 1916. dcc. 30.) Kedves Ifjak ! A nemzetek életében épúgy, mint az egyesek és családok életében, öröm és gyász gyorsan váltakozik. Még élénk a fájdalom, melyet dicső és áldott emlékű ősz királyunk, I. Ferenc József halála okozott, még nem is száradtak fel a könyek, melyek között őt utolsó útjára elkísértük, bánatos szívünkből, mint a sötét felhők mögül a fényes napsugár, már is örömujjongás tör fel, mert megszűnt gyászos árvaságunk, mert a honnak új atyja, koronás királya van, IV. Károly király Ő Felsége. Feléje száll minden magyar szív lelkesedése, köréje gyül az egész magyar nemzet, hogy trónja zsámolyához helyezze őseitől örökölt hűségét és hódolatát. Kezében a béke olajágával, szívében a magyar nemzet iránti őszinte, meleg szeretettel jött ; első szavaiból és tetteiből ősi alkotmányunk és intézményeink tisztelete áradt felénk ; nem a törvény szigorú parancsának, hanem szíve belső sugallatának engedve, sietett kiadni a hitlevelet, fejére tenni a szent koronát, letenni a koronázási esküt, megadni tehát az alkotmány szilárd biztosítékait.