Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1916

10 Kedves Ifjak ! Ősi idők szokása koronával ékesíteni az uralkodók homlokát s őket, mint Isten helyetteseit, a földön megkülönböztetett tiszteletben részesíteni ; de egy népnél sem találjuk meg a koronának s felkent viselőjének azt a mélységes és szinte vallásos rajongásba csapó, áhítatos tiszteletét, mely a magyar népet annyira jellemzi ; sehol a világon nincs az a magasztos jelentősége a koronázásnak, mint a magyar nemzetnél. A magyar nemzet szentnek, angyalinak nevezi a koronát a szentség fényével övezi, a legenda aranyszálaival szövi körül, mert a szentatya, Szilveszter pápa, égi jelre, angyali intésre küldi az első szent királynak, Szent Istvánnak s ezáltal a magyar népet befogadja a szentegyházba, a keresztény népek közösségébe. S azóta szentek és hősök homlokát díszítette. Ez a szent korona volt ékessége Szent Lászlónak, a hősnek, Könyves Kálmánnak, a bölcsnek, Lajosnak, a nagynak, Mátyásnak, az igazságosnak. Szent ez a korona, mert symboluma annak, ami minden magyar előtt a legszentebb, nemzetünk önállóságának és függetlenségének, mert tanúja minden nagyságunknak és dicsőségünknek, minden örömünknek és búnknak. S amily mély e tisztelet a szent korona iránt, ép oly régi is s visszanyúlik a királyság első századaiba, az Árpádok idejébe. Ragyogó példája a híres drávaparti jelenet, mikor Imre király a szent korona varázsában bízva, elveti fegyverét s fején a szent koronával, kezében királyi pálcával átmegy a pártos Endre táborába. A szent korona láttára térdre rogynak a pártütők, kihull kezükből a fegyver, s a király bántatlanul viszi magával fogoly öccsét. Ennek a mély tiszteletnek s kegyeletnek hatása alatl alakult ki lassankint a magyar nemzet lelkében az a fölfogás, mely a szent koronát valósággal megszemélyesíti, minden jognak és hatalomnak élő forrásává teszi, belőle származtatja az uralkodó hatalmát is, mert a király csak a koronázás által lép a teljes királyi hatalom birtokába. — Ezt bizonyítja Károly