Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1913

24 csolaíot cselekedetei és annak következményei között. Ha valami tettet helytelennek tart, az nem a belátásnak eredménye, hanem inkább a felnőttek szuggesztív hatása, — hallja, hogy ez helytelen, tehát minden további okoskodás nélkül elfogadja ezt az Ítéletet. Ha látja is tettének közvetlen rossz következményét, nem érzi magát felelősnek, inkább olyanformán viselkedik, mint akit váratlan kellemetlenség ért, amiről nem tehet. Mikor már lassankint felismeri, hogy az okozott bajokért felelős, e felelősségérzet még mindig nem erkölcsi jellegű, hanem csak inkább a kártól, vagy büntetéstől való félelem. Nagy szerepet játszik az a kérdés : Megtudják-e mások ? Ha sikerül eltitkolni, vagy eltagadni a dolgot, csakhamar megnyugszik a gyermek. Igen gyakran tapasztalhattuk az éretlen eszű kis gyermeknél, hogy ha bármi helytelenséget követ el, pl. valamit összetör, mindjárt kész másokra fogni minden gondolkodás nélkül. Azt gondolja, hogy evvel mindjárt meg van oldva a kérdés. A gyermeket tehát nevelnünk kell arra, hogy számot vessen cselekedeteinek következményeivel, hogy előrelátó és érzékeny lelkiismeretű legyen. Hogyan történik ez a nevelés? Említettük, hogy az erényhez értelmi fejlettség, belátás szükséges. A gyermekben is ezt az erényt értelmének bizonyos irányban való fejlesztésével kell kialakítani. Persze ez csak korához mért módon történhetik, mert hiába tartunk a kis gyermeknek magas szárnyalású prédikációkat, ha őket nem érti meg. Ez az alkalmazkodás azonban korántsem úgy értendő, hogy a kisebb gyermeknek mindenféle oktalan meséket tálalunk fel. Neki is igazságot kell mondani, de egyszerűbb alakban kell ezt az igazságot eléje tárni. Ha valami rosszat tesz, ne avval riasztgassuk, hogy ezt nem szabad tenni, mert holmi boszorkányok és mikulások érte jönnek és elviszik. Sokkal hatásosabb és helyesebb, ha egyszerűen rámutatunk a káros következményekre. Az ilyen mesékkel való ijesztések nagyon sok bajt okoznak, mert mikor a