Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1913

25 gyermek kiábrándul a mesékből, nagyon könnyen kiábrándul az ezekkel megtámogatott erkölcsi tanulságokból is. A leghelyesebb eljárás tehát, ha megmagyarázzuk a gyermeknek a tettei és következményei közötti összefüggést. Hozzászoktatjuk, hogy ne rohanjon behunyt szemekkel az élet útjain, hanem mélyedjen el olykor gondolataiba, tanuljon meg elmélkedni. Ha a közvetlen környezetében olyan történik, amiből okulást merithet, hivjuk fel figyelmét erre, ne pedáns, száraz, oktató hangon, hanem az igazi jóbarát kedves, szeretettől áthatott hangján. Ha egyik társa vigyázatlansága folytán beteg lett, beszéljünk erről a dologról vele egy kissé, magyarázzuk meg neki, mi okozta baját, milyen könnyű lett volna elkerülni egy kis vigyázattal a betegséget, mennyivel kisebb az a szenvedés, amit esetleg az óvakodás okoz (valami ételről, kimelegedve a hideg vízről való lemondás), mint amit a betegség mér rá. Ha valakit hanyagsága miatt ér baj, megint alkalmas anyag az elmélkedésre. Nagyon nehéz dolog ám az ilyen kis oktatás hangját eltalálni. Ha a magunk véleményét adjuk elő kenetes hangon, majdnem semmit sem érünk el vele, a gyerek tisztelettel meghallgatja és elfelejti. Azt kell elérnünk, hogy ő maga okoskodjék a dolgon és maga alakítson magának meggyőződést. Ez a fontos a dologban, mert a tisztán elméleti tudás igen kevéssé hat az emberre. Hiszen mennyi bölcs elvet tud a legtöbb ember és mégis milyen kevéssé követi őket. Ennek oka abban rejlik, hogy nem tette igazán magáévá ezeket az elveket. Amit hallunk, az korántsem hat ránk olyan erővel, mint amit magunk tapasztalunk. Hiába magyarázzák nekünk, milyen borzasztó káros hatásai vannak például az alkohol mértéktelen élvezetének, ha erről a dologról semmi tapasztalatunk sincsen. Ha még úgy felhívjuk is figyelmét valakinek, hogy csónakázás közben nagyon kell vigyáznia, sohasem látja ezt olyan világosan át, mint az, aki egyszer