Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1913

22 képpen megbecsülni. A kávéházak asztalainál élőszóval is elmondják vádjaikat, panaszkodnak és igy nem érnek rá a sok panasztól arra, hogy tegyenek is valamit, nem érnek rá megalkotni azokat a nagyszerű műveket, amelyekért az emberiség örök háláját és bámulatát várják. De nemcsak a tétlenség az egyetlen bünük. Óh, ők tesznek is sok mindenfélét; embertársaik gyakran kellemetlenül tapasztalják tevékenységüket. Sok mindenbe beleártják magukat, meggondolás nélkül beszélnek, cselekesznek és ha megvan a baj, szépen odábbállnak, könnyű szivvel, lelkiismeretfurdalás nélkül, talán léha mosolylyal ajkukon. Ha valamit cselekszünk, a következményeknek mi vagyunk okai. Könnyen tesz az ember másokra kíméletlen megjegyzéseket, elbeszéli mások valódi, vagy képzelt hibáit fünek-fának. Talán ezzel meggátolja az illetőnek előrejutását, megfosztja mások bizalmától. Igazságtalan Ítéleteinkkel, vagy kíméletlen bánásmódunkkal talán annyi keserűséget okozunk, hogy valakinek kedvét szegjük, csüggedtté, elkeseredetté tesszük és sok szép, értékes tevékenységnek gyilkosaivá leszünk. Pedig de nagyot nézne a legtöbb ember, ha ilyen esetekben valaki felelősségre vonná és őt okolná mindezen következményekért. Kölcsey mennyire átérezte, hogy meggondolatlanul kemény kritikájával ő volt az oka annak, hogy Berzsenyi Dániel csüggedten elhallgatott. Kölcsey mélyen érző, finom lelkű ember volt, égette lelkét ennek a tudata; de milyen kevesen vannak ilyen emberek. A törvény igen kevés dologért tud bennünket felelősségre vonni ; valóságos gonosz szörnyetegek lehetünk anélkül, hogy a törvényes renddel összeütközésbe keverednénk. Ha valakit fegyverrel ölünk meg, a bíróság Ítélkezik felettünk, de ha életét keserűséggel rövidítjük meg, itt e földön senki sem von bennünket felelősségre. Aki azt hiszi, hogy elég a paragrafusokat tiszteletben tartani, az nem erkölcsös ember. Szükséges volna, hogy minden ember mélyen átérezze, mekkora felelősséggel tartozik összes tetteiért. Csakis ilyen