Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1913

hanem nyugodt kebellel, de mélyen érző nemes szívvel, hangtalanul, de annál többet beszélő tettel adta fényes tanújelét, mily hivatott a művelődés helyes útjának kijelölésére. S ha tovább bogozzuk a szálakat a nemes alapító emlékének felidézésében, egy mélyenszántó gondolat s ennek nyomán lelkes felbuzdulás húzódhat át végig a mi ünnepünkön. Ma, amikor a tőke erőszakos térfoglalása, az önérdek mindenfölöttisége, mint valami izzó lávafolyam perzseli fel útjában az önzetlenség legszebb ideáljait, mikor fájó szívvel kell látnunk, hogy az anyagi tőke rohamos növekedésével szinte fordított arányban áll az erkölcsi tőke gyarapodása: akkor kétszeresen érzett hálával és mély tisztelettel kell meghajolnunk amaz önzetlen egyéniség előtt, ki nem zárkózott be az önérdek sötét celláiba, hanem mint az egyháznak hű szolgája magasabb szempontból fogta fel a vagyon jelentőségét és az anyagi tőkéből mérhetetlenül nagyobb értékű erkölcsi tőkét hozott létre. Tette méltó volt aranytiszta jelleméhez. Nem folytatom tovább. A te emléked, nemes főpap, sokkal fényesebb, mint hogy annak szépségéről tiszta képet tudnék adni; a te szived melegsége sokkal nagyobb, mint hogy annak hőfokát lelkem gyarló eszközeivel meg tudnám mérni. Fönséges, hatalmas erkölcsi nagyságban állsz előttünk egy századév óta. Kezed most is élő jótevőnk, melyből szünet nélkül árasztod adományaidat ránk, méltatlan gyermekeidre, kiknek nevében szólok. Nem szolgáltunk rá jótéteményedre; meghálálni nem vagyunk képesek, de legalább a mai napon, mikor egy letűnt század szive dobbanása szobrot emelt