Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1913

emlékednek, kifejezést adunk gyermeki hódolatunknak fenkölt szellemed iránt s Ígérjük, hogy amennyire gyarlóságunk engedi, a te nyomdokaidon járva küzdeni fogunk a magyarságért s a nemes erkölcsi eszményekért. Mélyen érzett hálánk csekély jeléül elhoztuk szobrodhoz koszorúnkat, mely ugyan alá van vetve a fonnyadásnak és enyészetnek, de egyszersmind szimbóluma annak a hervadhatatlan koszorúnak, melyet hálás kegyeletünk font áldott emléked köré s melynek virágai nemzedékről-nemzedékre szebbek, üdébbek, virulóbbak lesznek!" Átveszi intézetünk szobrodat, iskolánk fejedelmi jótevője és mint drága kincsét, valódi palladiumát, féltékeny gonddal őrzi. De átveszi és kegyelettel őrzi azt a szellemet is, melyet ércszobrod képvisel: azt a fenkölt gondolkozásmódodat és önzetlen áldozatos lelkületedet is, mely önlegyőzően, önfeledten nyújt segítő jobbot a segélyreszoruló felebarátnak; mely megmutatja a mai kapzsi, mammont-kergető kornak, hogyan kell áldozatot hozni a közjó érdekében! Üdvözlégy kő-trónodon nagy fejedelem, akinek annyi alattvalója van a segélyezett és a segélyzendő felebarátban! Üdvözlégy kő-szószékeden Istennek aranyszívű papja, aki innét is hirdeted Krisztus evangéliumát, melynek második főparancsa a felebarát szeretete! Üdvözlégy kő-kathedrádon, melyen folytatod azt a nevelői munkát, melyet életedben mint főúri családok nevelője, mint mocsi plébános és pécsi püspök hivatásszerűleg végeztél! Üdvözlégy intézetünk tanári karának disztagja, aki soraink közé állva