Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

46 ben harcrakészen keíl találniok az akaratot. Azért már zsenge korában kell rászoktatni a gyermeket a jóra, később pedig tudatosan és tervszerűen nevelni akaratát. S a családi élet minden mozzanata szinte önkénytelenül kínálkozik erre. Csak szerető találékonyság kell hozzá, hogy a szülők ezeket ki is használják. A valláserkölcsi nevelésnek lévén hívei a szülők legfőbb kötelességének tartjuk, hogy gyermekeiket Istenfélelemben neveljék. S ez annyit jelent, hogy amint az apró gyermek elméje fejledezni, öntudata ébredni kezd, szoktassák már hozzá lassankint a könnyebb vallási gyakorlatokhoz. Mi sem természetesebb, hogy a gyermek vallásos érzetének felkeltésére legelőször is anya hivatott. 0 áll legközelebb a kis ártatlanhoz, az ő szavát hallja legszívesebben, ő az ajkáról tanulja meg legkönnyebben az imádságot. Az imádság megszentel, nemesít ; aranylánc, mely az embert Istenhez fűzi ; szárny, mellyel a lélek a végtelenbe emelkedik. Ne féltsétek hát tőle gyermekeiteket ! Ez aranyozza majd be gyermekkora ábrándjait, ez őrzi meg majd sok rossztól, mely ifjúságát megkörnyékezi, ez tanítja meg majd a férfikorban tűrni s reményleni. Az imádsággal talizmánt adtok a kezébe, mely megóvja sok minden bajtól s a megpróbáltatások napjaiban bátorságot önt belé. A vallásos érzület ápolására igen jótékony hatással van az, ha az anya növekvő gyermekét legalább az ünnepnapokon magával viszi a templomba; ha a karácsonyestnek, a többi nagy ünnepnek mély jelentőségét a gyermek eszéhez mérten elmagyarázgatja és így tovább. Igen sok szülő szívesen fél attól, hogy a sok vallási gyakorlat gyermekét bigottá, egyoldalúvá teszi. Fölösleges aggodalom. A világtörténelem a tanúbizonyság rá, hogy az igazán nagy emberek leikök mélyén vallásosak voltak. Csak egy-két ismert nevet említek. Volta, a villamos áram fölfedezője vasár- és ünnepnapo-