Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

24 mégis csak munka marad. S mindig félhetni tőle, hogy a tanuló lelkesedése, nekibuzdulása a kellő támogatás hiján az első nehézségeknél lelohad. Ezért ragadja meg az iskola is a figyelem- és érdeklődéskeltésnek minden eszközét, lelkesít, buzdít, dicsér és jutalmaz, hogy a tanulót munkájában segítse. Nincs is a tanulóra kártékonyabb valami, mint mikor a szülői ház is vele együtt sopánkodik, hogy ennyi meg annyi a tanulni valója. Inkább ideje korán meg kell vele értetni, hogy mindnyájan munkára vagyunk teremtve, a társadalom mindnyájunk munkájára számít és rászorul, hogy a munka nem átok az emberiségen, hanem áldás, tisztesség s a jól végzett munka tudata a legédesebb öröm. És érdeklődjék nap-nap után a gyermek feleletei, házi feladata iránt, hadd lássa a tanuló, hogy értékes munkát végez, melyet a felnőttek folytonos figyelme kisér. Tartsa vissza gyermekét a mindig csak játszani szerető pajtások társaságától s a tanulás idejére biztosítson neki csendes, zavartalan helyet. És ne legyen fukar az elismerésben, a dicséretben sem. Tán semmi sem fokozza annyira a gyermek munkakedvét, mint épen a szülők elismerése, dicsérete. A jó bizonyítvány esetére igért jutalom — ajándék, utazás — lelkesedést, kedvet önt a tanulóba, különösen akkor, ha még előző esetekből nem tudja, hogy mindezt akkor is megkapja, ha a jó bizonyítvány — elmarad. Itt teszem még szóvá a vizsgálatok ügyét, a szülői ház örökös keserűségének tárgyát s a napi sajtónak az iskolai év végén önkényt kínálkozó s ugyancsak ki is használt kedvenc témáját. A tanulók idegességét szülők és orvosok szívesen magyarázzák a vizsgálatokon való előkészülettel járó szorgos munkából s a vizsgálat eredményétől való félelemből (s csak is ezekből), a tanárvilág ismét más okokat hoz fel a vizsgálatok ellen. Nem új a kérdés, nálunk